Verduni csata (1916)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Verduni csata Verduni csata
Konfliktus Első világháború
Időpont 1916. február 21.december 19.
Helyszín Verdun-sur-Meuse, Franciaország
Eredmény francia győzelem
Szemben álló felek
Flag of France.svgFranciaország Flag of the German Empire.svg Német Birodalom
Parancsnokok
Philippe Pétain,
Robert Nivelle
Erich von Falkenhayn
Szemben álló erők
kb. 300 000,
1916. február 21-én
kb. 150 000,
1916. február 21-én
Veszteségek
378 000 fő;
közülük 120 000 halott
337 000 fő;
közülük 100 000 halott
Térkép
Verduni csata  (Franciaország)
Verduni csata
Verduni csata Verduni csata
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 49° 12′ 29″, k. h. 5° 25′ 19″Koordináták: é. sz. 49° 12′ 29″, k. h. 5° 25′ 19″

A verduni csata az első világháború egyik fontosabb csatája volt a nyugati fronton. A csata a német és a francia csapatok közt zajlott, 1916. február 21-étől december 18-áig, Verdun-sur-Meuse közelében, északkelet Franciaországban. A csata durván 10 hónapig tartott, így a világ leghosszabb csatái közt emlegetik.

A csata több mint negyedmillió halottat és körülbelül félmillió sebesültet eredményezett. Ez volt az I. világháború leghosszabb és második legvéresebb csatája a Somme-i csata után. A csatában a német és francia oldal is megtapasztalta a háború borzalmait.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Meuse folyó partján fekvő Verdun évszázadok óta fontos szerepet játszott a hátország védelmében, stratégiai elhelyezkedése miatt. Többek közt Attila is megpróbálta bevenni a várost az V. században, de nem járt sikerrel. Nagy Károly birodalmának szétesésekor, a 843-ban kötött Verduni szerződés értelmében a város a Német-római Birodalomhoz került. 1648-ban, a harmincéves háborút lezáró Münsteri béke következtében, a város Franciaország részévé vált. Verdun, a porosz–francia háborút követően, a franciák által kiépített védelmi vonal fontos erődítménye volt. A német fenyegetés miatt Franciaország keleti határán erős védelmi vonalat alakítottak ki, Verdun és Toul, valamint Épinal és Belfort között. A verduni erőd volt Champagne, valamint a Párizshoz vezető útvonal legfőbb védelme.

1914-ben a város ellenállt a német rohamnak, pedig az erődöt még a híres Kövér Berta ágyúval is lőtték. A francia helyőrség Valuban városában, egy 17. századi várban tartózkodott, ahol a 19. század végén egy egész földalatti alagútrendszert építettek ki, kórházzal, fegyverraktárral, és a katonák lakhelyével.

A csata előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután a németeknek nem sikerült gyors győzelmet aratniuk 1914-ben, patthelyzet alakult ki a nyugati fronton. Mindkét oldalon beásták magukat, így egyik oldalnak sem sikerült áttörést elérnie.

1915-ben minden áttörési kísérlet – a németek ypres-i, a britek Neuve Chapelle-i, a franciák champagne-i – meghiúsul, és a veszteségek óriásiak.

A német vezérkari főnök, Erich von Falkenhayn, úgy gondolta, hogy bár az áttörés nem lehetséges, a franciák legyőzhetők, ha jelentős veszteségeket szenvednek. Úgy tervezte, hogy ott támadja meg a franciákat, ahol azok nem tudnak visszavonulni, így az ellenséges sereg lemorzsolódik. Ennek stratégiai jelentősége is volt, valamint a nemzeti büszkeségre is jó hatással volt. A németek Verdun-sur-Meuse városát választották a francia csapatok kivéreztetésére. A város erődökkel volt körülvéve, így erős védelmi pontnak számított, mely a Párizsba vezető utat zárta el.

A csatamező megválasztásakor Falkenhayn olyan helyszínt keresett, ahol az utánpótlási körülmények a németeknek kedveztek. Verdun három oldalról elszigetelt volt, a franciák kommunikációja nem volt megfelelő, és a német vasútvonal mindössze 20 km-re volt, miközben a francia csapatok csak egyetlen utánpótlási vonallal, a Voie Sacrée-vel rendelkeztek. Falkenhayn kedvező veszteség arányra számított, mivel a franciák nem tudnak majd visszavonulni.

Hagyományos katonai győzelem helyett, a verduni csatát inkább a francia csapatok lemészárlásának tervezték. Falkenhayn ezt írta II. Vilmos császárnak:

"A franciákat egy hajszál választja el az összeomlástól. A tömeges áttörés – mivel az erőforrásaink sem elegendőek hozzá – felesleges. Amit viszont megtehetünk, az az, hogy kényszerítjük a francia vezérkart, hogy minden emberét bevesse. Ha ezt megteszik, a francia erők kivéreznek."

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csata térképe

Verdun gyengén volt védve, mivel a legtöbb tüzérségi löveget eltávolították a közeli erődökből, de a jó hírszerzés, valamint a rossz időjárás miatt késő német támadás, időt adott a franciáknak, hogy a 30. alakulat 72. és 51. hadosztályát a helyszínre vezényeljék.

A csata 1916. február 21-én keződött, a németek 9 órán át tartó tüzérségi csapásával. Az ágyúzást a fronttól 10 km távolságból végezték. A csapás során 1200 löveget használtak és több mint egymillió lövedéket lőttek a franciákra. Ezt követően a 3. a 7. és a 18. német hadtest támadása következett. A németek itt használtak először lángszórókat a francia lövészárkok megtisztítására. Két francia zászlóalj, Émile Driant ezredes vezetése alatt, két napig feltartotta a német támadókat, de végül visszaszorultak Samogneux-ba, Beaumontba, és Ornesba. A németek február 23-ára több mint 4 km-t haladtak előre, majd elfoglalták Bois des Caures-t. A gyenge kommunikáció miatt a franciákban csak ezután tudatosult a támadás komolysága.

Február 24-én a 30. alakulat, második védelmi vonalából is kiszorult, de a teljes megsemmisüléstől megmenekültek, mikor megérkezett a Balfourier tábornok vezette 20.alakulat, mely azonnal be is kapcsolódott a harcokba. Aznap este a francia hadsereg vezérkari főnöke, de Castelnau tábornok azt tanácsolta Joseph Joffre főparancsnoknak, hogy a Philippe Pétain alatt szolgáló második francia hadsereget küldjék a verduni zónába. Február 25-én a 24. német gyalogezred elfoglalta az egyik védelmi állást, a Douaumont erődöt.

Castelnau, Philippe Pétain tábornokot nevezte ki a verduni körzet parancsnokává és a második francia hadsereget a területre rendelte. A német támadás üteme lelassult a Douaumont nevű falunál, a 33. francia gyalogezred kitartó védekezése és a kialakuló hóvihar miatt. Ez lehetővé tette a franciák számára, hogy 90 000 katonát és 23 000 tonna utánpótlást szállítsanak a Bar-le-Duc-i vasútállomástól Verdunba.

Mint a nyugati front hasonló offenziváinál, a németek itt is elvesztették tüzérségi fedezetüket az előrenyomulásuk miatt. A folyamatos ágyúzás miatt a csatamező valóságos sártengerré változott, így a tüzérségi ütegeket nagyon nehézkesen tudták csak előrébbvinni. Az előretörés miatt a németek ráadásul a Meuse nyugati partján elhelyezkedő francia tüzérség lőtávolságába is beértek. Ennek következtében a németek újabb előrenyomulásai egyre több áldozatot követeltek a negyedik német hadsereg soraiban. A francia tüzérek gyakran lőtték a folyó túlpartjáról a nagyobb német csoportokat, melyek leszakadtak a hadsereg szárnyaktól. 1916. március 2-ára a németek végleg elfoglalták Douaumontot, de gyakorlatilag négy német ezred semmisült meg addigra.


A német hadsereg 420 mm-es mozsara, a „Kövér Berta”

Mivel a németek nem tudtak további sikereket elérni a Verdun elleni frontális támadással, inkább a szárnyakra csoportosították erőiket. Március 6-án megtámadták a Le Mort Homme dombot, március 8-án pedig a Vaux erődöt. Három hónapnyi könyörtelen harc után a németek elfoglaltak két, Verduntól nyugatra fekvő falut, Cumièrest és Chattancourt-ot, valamint a június 2-án feladott Vaux erődöt. A veszteségek mindkét oldalon óriásiak voltak. Pétain úgy tervezte, hogy szétosztja megmaradt csapatait a védelmivonalon, de május 1-jén leváltotta őt a támadószelleműbb Robert Nivelle tábornok.

A németek következő célpontja a Souville erőd volt. 1916. június 22-én mérgesgázzal töltött lövedékekkel kezdték lőni a francia védőket, majd másnap 60 000 emberrel támadást indítottak. A támadással sikerült bevenni a Fleury nevű falut, valamint a Thiaumontban található tüzérségi löveget. Ennek ellenére, a szeptember 6-áig tartó harcokban a németeknek végül nem sikerült bevenni a Souville erődöt.

1916. július 1-jén megkezdődött a Somme-i csata, ami miatt a németeknek számos tüzérségi egységet kellett elvonniuk a verduni harctérről, hogy az északabbról támadó angol-francia csapatoknak ellen tudjanak állni.

1916 őszére a német csapatok kimerültek, Falkenhaynt pedig Paul von Hindenburg vezérkari főnök, és segédje Erich Ludendorff tábornok váltotta fel.

1916. október 21-én a franciák ellentámadást indítottak. A tervet Nivelle tábornok dolgozta ki. A tervben erős tüzérségi bombázás, majd gyors gyalogsági roham szerepelt. A franciák a Douaumont erődöt is bombázni kezdték az új, 400 mm-es ágyúikkal, majd október 24-én visszafoglalták az erődöt. November 2-án a németek elvesztették a Vaux erődöt is, majd visszavonulni kényszerültek. A végső francia támadás december 11-én kezdődött, mellyel a németeket egészen kezdőállásaikig szorították vissza.

Áldozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kevésbé népes Központi hatalmak számára döntő fontosságú volt, hogy több ellenséges katonát öljenek meg, mint amennyit elvesztenek. Verdunnál ez sikerült is, igaz, nem 2:1 arányban mint ahogy azt a támadás eljén remélték, pedig a németek jóval több katonával rendelkeztek.

Mindezek ellenére a francia veszteségek is ijesztőek voltak. Philippe Pétain tábornagy úgy gondolta, hogy a katonáknak jobb, ha felváltva tapasztalják meg a verduni borzalmakat, ezért a francia katonákat folyton cserélgették a fronton. Ennek eredményeképp a francia sereg 70%-a részt vett a verduni csatában, ezzel szemben a németeknek csak 25% volt részese az ottani borzalmaknak.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A verduni csata – más nevén a "verduni vérszivattyú" – a francia elszántság jelképe lett, a védők önfeláldozása miatt.

Az erődrendszer sikerei pedig arra ösztökélték a franciákat, hogy a két világháború közti időszakban létrehozzák a Maginot-vonalat a francia-német határon, amely egy esetleges német támadás ellen nyújthat védelmet.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jules Romains: Verdun előtt, Pantheon Kiadó
  • Arnold Zweig: Verdun iskolája
  • Harro Grabolte: Verdun and the Somme, Akadémiai Kiadó, 2005 (angolul)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Verduni csata (1916) témájú médiaállományokat.