Második arrasi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arrasi csata (1917)
ArrasFrance.February1919.ws.jpg
Az arrasi főtér 1919 februárjában

Konfliktus Nyugati front
Első világháború
Időpont 1917. április 9.május 16.
Helyszín Arras
Eredmény Nem született döntő eredmény
Szemben álló felek
Flag of the United Kingdom.svg Brit Birodalom:
 Egyesült Királyság
Canadian Red Ensign 1868-1921.svgKanada
 Ausztrália
 Új-Zéland
Dominion of Newfoundland Red Ensign.svgÚjfundland
Flag of the German Empire.svg Német Birodalom:
Flag of Prussia 1892-1918.svg Poroszország
Flag of Bavaria (lozengy).svg Bajorország
Parancsnokok
Egyesült Királyság Douglas Haig
Edmund Allenby,
Hubert Gough,
Henry Horne
Flag of the German Empire.svg Erich Ludendorff,
Ludwig von Falkenhausen,
Georg von der Marwitz
Szemben álló erők
27 gyalogos hadtest 7 hadtest
27 hadtest tartalékban
Veszteségek
160 000 fő 120 000–160 000 fő
Térkép
Arrasi csata (1917)  (Európa)
Arrasi csata (1917)
Arrasi csata (1917)
Pozíció Európa térképén
é. sz. 50° 17′ 23″, k. h. 2° 46′ 51″Koordináták: é. sz. 50° 17′ 23″, k. h. 2° 46′ 51″

A második arrasi csata (1917. április 9. és május 16. között) volt a britek „hozzájárulása” az antant tavaszi offenzívájához. A brit, kanadai és ausztrál alakulatok német lövészárkokat támadtak meg Arras francia kisváros közelében. A nyugati fronton a szemben álló felek között patthelyzet alakult ki. Mindkét fél beásta magát a lövészárkaiba, amely árokrendszer a belga partoktól a svájci határig ért.

A francia parancsnokság terve szerint a csapatoknak 80 km széles arcvonalon kellett volna áttörniük. Ennek az offenzívának legkésőbb 48 órán belül be kellett volna fejeznie a háborút. A britek soványabb terveket mutattak fel: a német csapatokat földre kényszeríteni és elfoglalni a németek által uralt Douai-síkságot.

A kezdeti erőfeszítések egy viszonylag széles bázisú támadásra irányultak Vimy és Bullecourt között. Jelentős bombázás után a kanadai csapatok, akik északon támadtak, elfoglalták a Vimy-síkságot. A britek középen szintén jól haladtak, jelentős területeket foglaltak el. Csak a délen támadó brit és ausztrál csapatok ütköztek nagyobb ellenállásba. A kezdeti sikerek után a britek kisebb műveletek sorozatába bonyolódtak. Bár ezek a kis offenzívák sikeresek voltak, az áldozatok száma egyre csak nőtt.

Május 16-án hivatalosan is véget ért az ütközet. Bár a brit csapatok jelentősen haladtak előre, a fontosabb pontokon nem sikerült áttörniük. A kezdeti taktika – például a tüzérség elleni tűz – nagyon hasznos volt a harcok elején, és demonstrálta azt készletmennyiséget, mely a britek rendelkezésére állt. A csata után megint patthelyzet alakult ki.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az arrasi frontvonal közvetlenül a csata előtt

1917 elején a britek és a franciák még mindig azt a pontot keresték, ahol áttörhettek volna a Nyugati fronton. Az előző évet megbélyegezte a vesztes somme-i csata, ahol a franciák hiába próbáltak meg áttörni, a nagy német fölény miatt több mint 620 000 katona lelte halálát. Ez a vereség megerősítette mind a francia, mind a brit parancsnokokat abban, hogy mihamarabb meg kell nyerni a háborút. Habár ez a vereség lehetett a fő motivációja a támadásnak, a helyszín és az időzítés kiválasztását számos politikai és taktikai tényező is befolyásolta.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Keegan, John. The First World War. London: Pimlico, 1999. ISBN 978-071266645-9
  2. Liddell Hart, Basil. The Real War, 1914–1918. Boston: Little, Brown and Company, 1930.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]