Második ypres-i csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Második ypres-i csata
Western front 1915-16.jpg
Németország harmadik áttörési kísérlete északon – A nyugati front helyzete 1915-ben

Konfliktus Nyugati front
(Első világháború)
Időpont 1915. április 22.május 25.
Helyszín Ypres
Szemben álló felek
Flag of France.svg Franciaország
Flag of the United Kingdom.svg Egyesült Királyság
Flag of the German Empire.svg Német Birodalom
Veszteségek
70 000 fő 35 000 fő
Térkép
Második ypres-i csata  (Belgium)
Második ypres-i csata
Második ypres-i csata
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 50° 53′ 28″, k. h. 2° 58′ 44″Koordináták: é. sz. 50° 53′ 28″, k. h. 2° 58′ 44″
Második ypres-i csata - Richard Jack

A második ypres-i csata az első világháború egyik nagy csatája volt 1915. április 22-étől május 25-éig a Flandriában védekező francia-brit csapatok és a támadó császári Németország alakulatai között.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország 1914-'15 telén nagyon kellemetlen helyzetbe került a keleti fronton. Az oroszok elleni küzdelemben minden erejére szüksége volt, ezért a nyugati fronton nem lépett fel támadólag. A franciák által erőltetett tél végi offenzívát a német hadsereg viszonylag könnyedén kivédekezte. A keleti fronton is hamarosan javulni kezdett a helyzet, ezért a német főparancsnokság megegyezett egy újabb nyugati offenzíva elindításáról. A támadás helyszínéül a Csatorna partját választották ki. A német hadvezetés 1914-ben kétszer (versenyfutás a tengerhez, első ypres-i csata is kísérletet tett a Csatorna déli partjának elfoglalására, hiába. Most harmadszor is tervbe vették az antant frontjának áttörését és csapatainak délnyugati irányból való bekerítését. Céljuk volt még Belgium hadseregének végső legyőzése is. A Flandriai front túloldalán Nagy-Britannia és egyre növekvő számban Kanada csapatai ásták be magukat. Az 1914-es őszi események óta a brit hadsereg javarészt pihent és megpróbálta kiheverni a veszteségeit. Kiképzett önkéntesek jöttek Angliából és megérkeztek az első gyarmati csapatok is. A britek a front mentén szilárd erődrendszert építettek ki. Márciusban támadást kíséreltek meg az Ypres-től délre fekvő Neuve Chapelle-nél, mely során megszerezték az úgynevezett 60-as magaslatot. Franciaország az első champagne-i csata kudarca miatt kiábrándult volt. Alakulatainak morálja alacsony volt, a kezdeti háborús lelkesedést a hihetetlennek tűnő veszteségadatrok gyorsan lehűtötték. Erősítésül a gyarmatokról rendeltek vissza csapatokat. Flandriában a honi francia alakulatok mellett az idegenlégió és a gyarmati országokból toborzott zsoldosok védték a frontot.

A német támadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország négy helyen, négy nagyerejű csapással próbálta meg átszakítani az antant frontvonalát. 1915. április 22-23.: Gravenstafel.
1915. április 22. – május 4.: St Julien
1915. május 8-13.: Frenzenberg
1915. május 24-25.: Bellewaarde

A támadás első szakaszában a németek támadást intéztek az ún. 60-as magaslat ellen. A környező vidéket uraló magaslat visszaszerzése kulcsfontosságú volt a csata sikeres megvívásához a németek számára, ezért a csata első szakaszában ennek bevételére törekedtek.

A frontszakaszon a németek gáztámadásokkal és az azokat követő rövid gyalogsági rohamokkal próbáltak meg áttörést kicsikarni. A létszámfölényben lévő antant-erőket meglepte a gáztámadás. Nem voltak felkészülve sem a gáztámadás kivédésére, sem a sebesültek gyógyítására.

Április 25-én a németek Ypres-től nyugatra áttörték a frontot, de a jól csoportosított angol tartalékok miatt kénytelenek voltak visszavonulni. Mivel gáztámadásra nem volt lehetőségük, ezért tüzérséggel próbálták szétverni az összezáró brit csapatokat. Az áttörés során elfoglalt területet május 4-ig védték, azután a tarthatatlanná vált helyzetük miatt. Május 8-án újabb frontális támadás következett, de eredmény nélkül. Május 25-én a német parancsnokság leállíttatta a hatalmas veszteségekkel járó áttörési kísérleteket.

Gáztámadás a 60-as magaslat ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klór gáz formában mérgező hatású, ezért is használják fertőtlenítésre.
1 mg klór szaga már érződik 1 liternyi levegőben.
15 mg/L erősen kaparja a torkot.
30 mg/L köhögési és fulladási rohamot okoz.
60 mg/l rövid idő alatt fulladáshoz vezethet.
500 mg/l fölötti mennyiség azonnali halált okoz.
A klórgáz a szem nyálkahártyáján kicsapódva sósavoldatot képez, szétmarja a szemet. A szájüreg és az orrüreg nyálkahártyáján kiválva létrejövő savas oldat égési sérüléseket okoz. A tüdőbe jutó klórgáz kicsapódik a hörgőcskék nedves felszínén. A képződő sav szétmarja a léghólyagokat. A mérgezett személyt saját, tüdejébe áramló testnedvei (vér, nyirok) ölik meg.

A németek 6000 megerősített hordóban 168 tonna klórgázt vittek a frontvonal 4 kilométeres szakaszára. Április 22-én a reggeli órákban a szél nyugati irányban fújt. Este 18:00-kor Steenstrate és Pölcapelle között kiengedték a klórgázt, kezdetét vette a világtörténelem első vegyi fegyverének támadása. A szemközt elhelyezkedő francia alakulatoknak nem volt idejük a reagálásra. Látták ugyan a közelgő sárga felhőt, azonban nem tudták mire vélni a jelenséget; lövészárkaikba húzódtak. A tömény gáz 6 kilométer szélességben borította el a francia és algériai állásokat.

A klórgáz iszonyatos pusztítást végzett a védtelen emberek között. A frontszakaszt védő 15 000 francia katonából 5000 azonnal meghalt. A többiek vakon, borzalmas égési sérülésekkel elhagyták a frontvonalat és nyugat felé menekültek. A fronton támadt résbe azonban nem nyomultak be a németek. A német parancsnokság nem látta előre a vegyi fegyver hatását és a front e szakaszára nem csoportosítottak támadóképes csapatokat. Az ellenséges frontvonal kiürült, a németeket azonban nem szerelték fel gázálarccal. Az üres francia árkokban megülő gáz sérüléseket okozott a védtelen német támadóknak is, akik emiatt kénytelenek voltak állásaikba visszatérni. A támadás sikerét látván a német parancsnokok azonnal újabb klórtámadásokat rendeltek el.

A rést végül kanadaiak foltozták be. Ők hamarosan rájöttek, hogy a gázt a németek a frontvonalaik előtt elhelyezett tartályokból fújták ki. (Erre azért volt szükség, hogy a német árkokban friss maradjon a levegő.) Támadást indítottak és a német vonalakhoz oly közel ásták be magukat, amilyen közel az lehetséges volt. A 60-as magaslat elleni gáztámadások és gyalogsági rohamok május 3-ig folytatódtak.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ypres város piactere 1915-ben

A második ypres-i csatában már a maga teljes borzalmában mutatkozott meg a nyugati állóháború. A frontvonalat a németek még kis mértékben sem voltak képesek módosítani. 35 000 katonájuk maradt holtan a csatatéren. A britek 60 000 fős veszteségük ellenére kitartottak. A francia csapatok 10 000 fős vesztesége azonban sokkolta a a parancsnokságot. Hamarosan a francia csapatokat kivonták Flandriából és csak a déli frontszakasz védelmére csoportosították át őket.

A leghevesebb támadásokat kiálló kanadai csapatok csak 1915 második felére tudták magukat kiegészíteni lélekszámban és fegyverben, hogy támadást indítsanak. Megindult az első vegyvédelmi eljárások kifejlesztése. Hamarosan a klórral reakcióba lépő ammóniával hoztak létre „ellen-gázfelhőket” és elkészítették az első kezdetleges gázálarcokat is.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Galántai József: Az első világháború; Gondolat; Budapest 1988; 275-278
  • Cartographia: Történelmi világatlasz; Cartographia; Budapest 1997; 78/I. és 79/I. sz. térképek.
  • Elmar Stuckmann: A XX. század krónikája (1910-'19); Officina Nova; Budapest 1995. 274-275.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Második ypres-i csata témájú médiaállományokat.