Harmadik otrantói csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. otrantói csata
SMS Novara.jpg
Az SMS Novara, Horthy Miklós gyorscirkálója

Konfliktus I. világháború
Időpont 1917. május 15.
Helyszín Otrantói-szoros
Eredmény Osztrák-magyar győzelem
Szemben álló felek
Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Osztrák–Magyar Monarchia
Flag of the German Empire.svg Német Birodalom
Flag of the United Kingdom (3-5).svg Egyesült Királyság
Flag of Italy (1861-1946).svg Olaszország
Flag of France.svg Franciaország
Parancsnokok
Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Horthy Miklós Flag of Italy (1861-1946).svg Alfredo Acton
Szemben álló erők
3 cirkáló[1]
2 romboló [1]
3 tengeralattjáró[2]
Néhány repülőgép[2]
3 cirkáló[1]
14 romboló[1]
Legalább 22 őrhajó[3]
Veszteségek
15 halott[3]
31 sebesült[3]
2 cirkáló (közepes károsodás)[3]
83 halott[3]
72 sebesült[3]
2 romboló elsüllyedt[3]
12 őrhajó elsüllyedt[3]
2 szállító gőzös elsüllyedt[3]
1 cirkáló (súlyos károsodás)[3]
10 őrhajó (súlyos károsodás)[3]
é. sz. 40° 13′ 10″, k. h. 18° 55′ 32″Koordináták: é. sz. 40° 13′ 10″, k. h. 18° 55′ 32″

A harmadik otrantói csatára 1917. május 15-én került sor a Császári és Királyi Haditengerészet és az antant hadiflottája között. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadiflottája, amely szerepet játszott a központi hatalmak balkáni sikereiben, 1916-tól tétlenségre volt kárhoztatva. Ennek az oka az volt, hogy az antant lemondott az adriai jelenlétről és lezárta a Földközi-tengerhez vezető Otrantói-szorost. A tengerzár elleni támadás ötlete Horthy Miklóstól származott. A csata a Földközi-tenger legnagyobb tengeri ütközete lett, mely egyben a Császári és Királyi Haditengerészet legkiemelkedőbb sikere volt az első világháború során.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az antant a szerb-montenegrói hadsereg evakuálása után, amely során legalább 250 ezer főt menekítettek ki, gyakorlatilag lemondott az Adriai-tengeren való jelenlétről. Az Otrantói-szorost azonban tengerzár alatt tartották, mivel 1915 márciusától egyre jelentősebb számú (és egyre nagyobb méretű) német és osztrákmagyar tengeralattjáró haladt itt át, a Földközi-tengeren található antant hajózási útvonalak elleni támadások céljából. A tengerzárnak köszönhetően a császári és királyi hadiflotta nem volt képes jelentős befolyást gyakorolni az első világháború menetére. Az Osztrák–Magyar Monarchia Haditengerészete, amelynek szerepe volt a központi hatalmak Balkánon elért sikereiben, 1916 tavaszától tétlenül várakozott. A tengerzár jelzőberendezésekkel és érintőaknákkal ellátott drótkötélhálót vontató felfegyverzett (zömében) halászgőzösökből állt, amelyek nyugatról keleti irányban haladtak, hatos csoportokban. Mivel rádióval voltak felszerelve, ezért a közelben tartózkodó brit, francia és olasz cirkálókat azonnal tudták értesíteni veszély esetén. A tengerzár maga ugyan nem volt túlságosan hatékony, azonban állandó veszélyt és kockázati tényezőt jelentett. Feltörése lélektani szempontból is előnyös lett volna. Horthy Miklós sorhajókapitány, az SMS Novara gyorscirkáló parancsnoka engedélyt kért a tengerzár elleni támadáshoz és néhány alkalommal akciót kezdeményezett. Tekintve, hogy ezeket a támadásokat támogatás nélkül engedélyezték, így nem sikerült teljes sikert elérnie. 1917 februárjában Anton Haus tengernagy halála után IV. Károly magyar király a merészebb és kezdeményezőbb Maximilian Njegovan tengernagyot nevezte ki flottaparancsnoknak. Njegovan felkarolta Horthy ötletét és elhatározta, hogy megkísérli feltörni a otrantói tengerzárat. Ennek megvalósítására 1917 márciusában-áprilisában Horthy Miklós haditervet készített.[4][5][6][7]

A támadásra az osztrák-magyar hadiflotta legkorszerűbb és leggyorsabb hadihajóit, a teljes Helgoland-osztályt támadásra vezényelték. Az SMS Novara, az SMS Helgoland és az SMS Saida cirkálók alkották ezen csoportot, imponáló, 54 km/h csúcssebességgel. Ezen kívül a még náluk is gyorsabb SMS Balaton és az SMS Csepel rombolókat, 62 km/h-s végsebességgel jelölték ki az akcióra. A parancsnoki megbízatást Horthy Miklós kapta meg. Az mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy az igazi nehézséget nem a tengerzárat alkotó, tengeralattjárók ellen hálókat vontató, alig felfegyverzett gőzösök elleni támadás, hanem az ellenséges antant cirkálók jelenléte jelenti, akiket szükség esetén gyorsan riadóztathatnak és a helyszínre küldhetnek. Ezek az egységek nagyobb erőt képviseltek, mint az egész osztrák-magyar hadiflotta.[7][8]

A csata menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Horthy Miklós a Novara parancsnoki hídján

1917. május 15-én, a hajnali órákban a fenti három cirkáló elérte a kijelölt hadműveleti területet és sikeresen elsüllyesztettek tizenkét őrhajót, tízet pedig súlyosan megrongáltak. Az őrhajókon ötven fő vesztette életét, hetvenkét fő pedig fogságba esett. Közben a külön működő Csepel és Balaton rombolók egy teherkonvojra bukkantak, melyet egy olasz romboló kísért. A romboló és a két hajóból álló konvoj elsüllyesztése után a két romboló a három osztrák-magyar cirkáló felé vette az irányt, a biztonságos visszavonulás és az erők egyesítése céljából. Ekkor azonban, mintegy húsz mérföldnyire a kijelölt támadási ponttól, észak felől támadás érte őket. A támadást két brit cirkáló és öt olasz romboló kezdeményezte és tizenkét kilométeres távolságból tüzet nyitottak rájuk. A Csepel és a Balaton az albán partok felé kanyarodva elszakadtak a nehézkesebb cirkálóktól, majd az őket üldöző Aquila torpedóromboló kilövése után a parti tüzérség oltalma alá érve visszavonultak Cattaróba. Az antant flotta, amely elmulasztotta a két rombolót, felfedezte Horthy hajóit, akik közben módosították az útirányukat, hogy segíthessenek a rombolóknak. Így a szövetségesek a biztonságos kikötéstől még mintegy száz mérföldnyire tartózkodó három osztrák-magyar cirkáló ellen indították meg a támadást. Horthy Miklós 8 óra 51-kor felvette a kapcsolatot a főhadiszállással és a tartalék egységek erősítésként való bevetését kérte. A csata 9 óra 28-kor kezdődött meg. Az ellenfelek körülbelül nyolc kilométerre tartózkodtak egymástól mikor kölcsönösen tüzet nyitottak egymásra.[8]

Mivel a Monarchia hajóinak, amelyek tíz centiméteres ágyúkkal voltak ellátva, lőtávolsága ennek a távolságnak a határán mozgott, ezért Horthy elhatározta, hogy közelebb kerül az ellenséges kötelékhez. Ehhez a Földközi-tengeren először, mesterséges ködöt alkalmazott. 9 óra 38-kor, a ködből kiérve az antant egységeket négy és fél kilométerre megközelítve tűzpárbaj alakult ki, melyből Horthy ellenfelei visszavonultak, hogy ismét felvegyék a számukra ideális nyolc kilométeres távolságot. Az antant hadihajók 15,2 centiméter átmérőjű lövegekkel voltak ellátva. Az első komolyabb sérülést az SMS Helgoland kapta 9 óra 50-kor. 10 óra 10-kor pedig az SMS Novara tornya mögé csapódott be egy gránát, melynek következtében Szuborits Róbert első tiszt hősi halált halt. A repeszektől Horthy öt helyen sebesült meg, fél fülére pedig átmenetileg elvesztette a hallását (egész életére nagyothalló maradt). Ennek ellenére további parancsokat adott ki, amíg eszméletét elvesztette a vérveszteségtől és a sokkhatástól. A parancsnokságot Stanislaus Witkowsky sorhajóhadnagy vette át. Amikor Horthy magához tért ismét átvette a parancsnokságot, az SMS Novara irányítását pedig Witkowskyra bízta. A csata közben az osztrák-magyar cirkálók tovább haladtak északnyugati irányban és úgy tűnt, hogy sikerül a felmentésükre érkező egységek közelébe jutniuk, mikor 10 óra 30-kor az SMS Novarát újabb súlyos találat érte. A tizenhat kazánból nyolc azonnal leállt és ennek következtében a hadihajó 10 óra 55-kor mozgásképtelen lett és ezáltal teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került. Az antant flotta azonban hirtelen tüzet szüntetett és (a szükségesnél egy órával korábban) felkészült az SMS Sankt Georg által vezetett osztrák-magyar felmentő egységek fogadására.[3]

Az egyik olasz romboló még egy utolsó támadást indított az SMS Novara ellen, ezt azonban heves ágyútűzzel sikerült visszaverni. Az SMS Novarát vontatni kezdték és úgy tűnt, hogy a csata véget ért. Ekkor azonban az antant flotta váratlan erősítést kapott és ennek következtében már három cirkálóból és nyolc rombolóból állt, jelentős túlerőben. 11 óra 35-kor újra támadásba lendültek, újrakezdődött a tüzérségi párbaj, eredményre azonban nem vezetett. Ezután nem is vállalkoztak arra, hogy a megerősödő osztrák-magyar flottával felvegyék a harcot. 12 óra 7-kor Brindisi irányába elvonultak. Passzív magatartásuk további áldozatokat követelt. Egy, az üldözésükre induló német U 89-es tengeralattjáró megtorpedózta a vezérhajójukat és a biztosítására kifutott francia rombolót elsüllyesztette. A csatában részt vett még néhány, a Császári és Királyi Haditengerészetnél szolgálatot ellátó repülőgép, és két osztrák-magyar tengeralattjáró is.[2][3][9][10]

Veszteségek

Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Az Osztrák–Magyar Monarchia flottája
15 fő[3]
Flag of the United Kingdom.svg Flag of Italy (1861-1946).svg Flag of France.svg
Az antant flottája
2 romboló[3]
2 szállító gőzös
12 őrhajó
83 fő[3]

Károsodás, sebesülés

Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Az Osztrák–Magyar Monarchia flottája
2 cirkáló (közepes károsodás)[3]
31 fő[3]
Flag of the United Kingdom.svg Flag of Italy (1861-1946).svg Flag of France.svg
Az antant flottája
HMS Dartmouth cirkáló (súlyos károsodás)[3]
10 őrhajó (súlyos károsodás)[3]
72 fő[3]

A csatában résztvevő hadihajók fõbb adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Császári és Királyi Haditengerészet egységei[1]

Típusa Neve Országzászló Vízrebocsátás éve Vízkiszorítás (max) Hossza (méter) Sebessége (csomó) Személyzet (fõ) Tüzérség (cm) Torpedók (cm)
Cirkáló SMS Novara Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg 1913 4010 124 27 320 9 x 10/50 6 x 53,3
Cirkáló SMS Helgoland Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg 1912 4010 124 27 320 9 x 10/50 6 x 53,3
Cirkáló SMS Saida Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg 1912 4010 124 27 320 9 x 10/50 6 x 53,3
Romboló SMS Balaton Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg 1912 1050 83,5 32 99 2 x 10/50
6 x 7/45
4 x 45
Romboló SMS Csepel Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg 1912 1050 83,5 32 99 2 x 10/50
6 x 7/45
4 x 45

A Brit Királyi Haditengerészet egységei[1]

Típusa Neve Országzászló Vízrebocsátás éve Vízkiszorítás (max) Hossza (méter) Sebessége (csomó) Személyzet (fõ) Tüzérség (cm) Torpedók (cm)
Cirkáló HMS Dartmouth Flag of the United Kingdom (3-5).svg 1911 5250 131 25 376 8 x 15 2 x 53,3
Cirkáló HMS Bristol Flag of the United Kingdom (3-5).svg 1910 4800 131 25 376 2 x 15 10 x 10

Az Olasz Királyi Haditengerészet egységei[1]

Típusa Neve Országzászló Vízrebocsátás éve Vízkiszorítás (max) Hossza (méter) Sebessége (csomó) Személyzet (fõ) Tüzérség (cm) Torpedók (cm)
Cirkáló Marsala Flag of Italy (1861-1946).svg 1912 3600 131 28 297 6 x 12
6 x 7
2 x 45
Romboló Aquila Flag of Italy (1861-1946).svg 1916 1556 94 35 120 3 x 15
4 x 7,6
4 x 45
Romboló Mirabello Flag of Italy (1861-1946).svg 1915 1521 101 35 120 1 x 15
7 x 10
4 x 45
Romboló Racchia Flag of Italy (1861-1946).svg 1915 1521 101 35 120 1 x 15
7 x 10
4 x 45
Romboló Acerbi Flag of Italy (1861-1946).svg 1916 810 72 33 100 6 x 15 4 x 45
Romboló Schiaffino Flag of Italy (1861-1946).svg 1915 700 73 30 90 1 x 12
4 x 7,6
4 x 45
Romboló Pilo Flag of Italy (1861-1946).svg 1915 700 73 30 90 1 x 12
4 x 7,6
4 x 45
Romboló Mosto Flag of Italy (1861-1946).svg 1915 700 73 30 90 1 x 12
4 x 7,6
4 x 45
Romboló Indomito Flag of Italy (1861-1946).svg 1912 670 73 35 90 1 x 12
4 x 7,6
4 x 45
Romboló Inpavido Flag of Italy (1861-1946).svg 1913 670 73 35 90 1 x 12
4 x 7,6
4 x 45
Romboló Insidioso Flag of Italy (1861-1946).svg 1913 670 73 35 90 1 x 12
4 x 7,6
4 x 45
Romboló Borea Flag of Italy (1861-1946).svg 1902 370 54 30 45 5 x 5,7 4 x 45

A Francia Haditengerészet egységei[1]

Típusa Neve Országzászló Vízrebocsátás éve Vízkiszorítás (max) Hossza (méter) Sebessége (csomó) Személyzet (fõ) Tüzérség (cm) Torpedók (cm)
Romboló Cimiterre Flag of France.svg 1911 894 78 31 376 2 x 10
4 x 6
4 x 45
Romboló Bisson Flag of France.svg 1912 800 83 31 90 2 x 10 2 x 45
Romboló Riviére Flag of France.svg 1912 800 78 32 83 2 x 10
4 x 6
2 x 45

Értékelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Horthy Miklós otrantói győzelme és halálának 50. évfordulója alkalmából állított emléktábla a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán

Egyesek jelentéktelenebbnek tartják az otrantói csatát, míg mások szerint ez volt a Földközi-tenger jütlandi csatája. Az összecsapás következtében az antant abbahagyta az éjszakai járőrözéseket az Otrantói-szorosban. Sipos Péter szerint az otrantói csata csak helyi, részleges sikert jelentett és csak Horthy Miklós kormányzóvá választása után nőtt meg a jelentősége. Emellett bár Sipos elismeri Horthy képzettségét, kötelességtudását és bátorságát, azonban elvitatja összes katonai érdemét. Paul Halperntől azonban megtudhatjuk, hogy az otrantói csata a Földközi-tenger legnagyobb tengeri összecsapása volt. A résztvevő egységek számát tekintve valóban elmarad a jütlandi csata mögött, azonban az otrantói csatát inkább tekinthetjük valódi csatának, mivel jóval összetettebb volt. Az adriai ütközeteket emellett a kisebb létszámú, gyorsabb egységek hirtelen összecsapása jellemezte. Az otrantói csatának jelképes jelentősége is volt a haditengerészet fejlesztését a 19. század végén elkezdő Osztrák–Magyar Monarchia számára. Ez a csata kedvező színben tűntette fel a Császári és Királyi Haditengerészetet az antant hatalmak előtt és egyben ez jelentette az első világháború haditengerészeti csúcspontját is az Osztrák–Magyar Monarchia részéről. Halpern szerint Horthy vérbeli, ragyogó és bátor tengerész volt, az őt ért támadásokat, lekicsinylő véleményeket pedig igazságtalannak minősítette.[11][12][13]

Bencsik Gábor szerint a súlyosan megsebesült Horthy nagy győzelmet aratott. Egységei gyakorlatilag veszteség nélkül okoztak jelentősebb veszteségeket és károkat a nagy túlerőben lévő ellenség számára. Kétségtelen, hogy az antant hatalmas anyagi fölényét ez a csata sem befolyásolta érdemben, mivel eszközei 10%-át vesztették el, ezt pedig pótolni tudták. Az erkölcsi eredmény azonban jelentős volt, mivel a Császári és Királyi Haditengerészet újra hinni kezdett önmagában és visszanyerte ellenfelei tiszteletét is. Mind Maximilian Njegovant, mind Horthy Miklóst kitüntették. Horthy ennek a győzelemnek köszönhetően végleg kiemelkedett társai közül. Njegovan leváltása után IV. Károly magyar király az általa legrátermettebnek ítélt Horthyt nevezte ki parancsnoknak, aki ezzel tizenegy tengernagyot és huszonnégy magasabb rendfokozatú sorhajókapitányt előzött meg. Már a Monarchia felbomlása után, 1921-ben kapta meg ezen érdeméért az adható legmagasabb katonai kitüntetést, a Katonai Mária Terézia-rendet.[14]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h Bánsági Andor:: A harmadik otrantói ütközet brit forrásai (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2008. november 8.)
  2. ^ a b c Kenyeres Dénes: A NOVARA gyorscirkáló haditettei és a róla elnevezett emlékérem (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2008. november 5.)
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u Bencsik, Gábor. Horthy Miklós, 4. javított, Budapest: Magyar Mercurius, 61. o. ISBN 963 855285 9 (2004) 
  4. Bencsik, Gábor. Horthy Miklós, 4. javított, Budapest: Magyar Mercurius, 59-60. o. ISBN 963 855285 9 (2004) 
  5. The Otranto Barrage. (Hozzáférés: 2008. október 19.)
  6. Sipos Péter: Horthy Miklós otrantói csatája/A Novara parancsnoka. (Hozzáférés: 2008. október 19.)
  7. ^ a b Sipos Péter: Horthy Miklós otrantói csatája/Az ütközet. (Hozzáférés: 2008. október 19.)
  8. ^ a b Bencsik, Gábor. Horthy Miklós, 4. javított, Budapest: Magyar Mercurius, 60. o. ISBN 963 855285 9 (2004) 
  9. Battle of the Otranto Straits, 15 May 1917. (Hozzáférés: 2008. október 27.)
  10. A tengeralattjáró típusa az osztrák-magyar besorolás szerint U 89, a német besorolás szerint pedig UC 25 volt.
  11. Sipos Péter: Horthy Miklós otrantói csatája/A csata jelentősége. (Hozzáférés: 2008. október 23.)
  12. Battle of the Otranto Straits by Paul Halpern. (Hozzáférés: 2008. október 23.)
  13. Paul Halpern: Battle of the Otranto Straits 147-150. oldal. (Hozzáférés: 2008. október 23.)
  14. Bencsik, Gábor. Horthy Miklós, 4. javított, Budapest: Magyar Mercurius, 62 és 65. o. ISBN 963 855285 9 (2004) 

Magyar nyelvű irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]