Brindisi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brindisi
Brindisi-colonna.jpg
A Via Appia végét jelző oszlop
Brindisi címere
Brindisi címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Puglia
Megye Brindisi (BR)
Frazionék Tuturano
Irányítószám 72100
Körzethívószám 0831
Népesség
Teljes népesség 88 379 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 271,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 15 m
Terület 328 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Brindisi (Olaszország)
Brindisi
Brindisi
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 38′, k. h. 17° 56′Koordináták: é. sz. 40° 38′, k. h. 17° 56′
Brindisi weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Brindisi témájú médiaállományokat.

Brindisi város Olaszország Puglia régiójában, Brindisi megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város a Salentói-síkság északnyugati részén fekszik Lecce és Bari között nagyjából félúton, az Adriai-tenger partján egy kis öböl partján. Az öböl, amely egy kiváló természetes kikötő, mélyen benyúlik a szárazföldbe nyugati irányban és két ágra szakad. Brindisi óvárosa a két ág közötti félszigetre épült. A kikötő a déli ág partjai mentén alakult ki, itt található az utasterminál is. Az északi ág mentén elsősorban halászhajók és teherhajók kötnek ki. A kikötő bejáratánál két kisebb sziget található, a Pedagne-szigetek. A város elsősorban déli irányban fejlődött tovább a szárazföld felé, valamint keleti irányban a Torre Cavallo-fokig (Punta Torre Cavallo), ahol ma a város egyik legnagyobb ipartelepe áll. Északon a város területe északkeleti irányban a Penne-fokig (Punta Penne) tart. A várostól nyugatra található a Cillarese-tó, egy mesterséges tó, amelyet a város vízellátásának javítása érdekében hoztak létre.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brindisi éghajlata mediterrán jellegű. A Köppen-féle éghajlatosztályozási rendszerben a C osztályba sorolható.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legendák szerint a várost a görög hős, Diomédesz alapította. A régészeti kutatások azonban arra engednek következtetni, hogy a város Illyriából származó telepesek alapították, még a rómaiak terjeszkedése előtt. Latin megnevezése, Brundisium a görög Brentesion-ból származik, mely a messzáp brention szóból alakult ki, és jelentése "őz feje" (valószínűleg a város kikötőjének alakjára utal). A rómaiak érkezése előtt Brunda néven a messzápok központja volt, és mint ilyen, állandó konfliktusban állt Taranto városával. A rómaiak i. e. 267-ben hódították meg. A pun háborúk során fontos katonai és kereskedelmi központ volt. Az itáliai polgárháborúk során, miután a győztes Sulla seregeit támogatta, lakosai római polgári címet kaptak, a várost pedig szabad kikötőnek nyilvánították. A római fennhatóság idején a városnak több, mint 100 000 lakosa volt. Kikötőjének elsősorban a Görögországgal és a Közel-Kelettel való kereskedelemben volt nagy szerepe. Rómával a Via Appia és a Via Traiana utak kötötték össze. Két legfontosabb kereskedelmi cikke a méz és a gyapjú volt. Itt halt meg Vergilius, amikor i. e. 19-ben Görögországból visszatért, valamint itt fejezte be Horatius kéthetes, 358 római mérföldnyi (mintegy 540 km.) utazását Rómából, amelyet versben is megörökített. Legrészletesebb leírása Julius Caesar munkáiban található, de említi Sztrabón is.

A Nyugat-római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került. Rövid időre az osztrogótok hódították meg, de a bizánciaknak sikerült visszafoglalniuk. 674-ben az I. Romuald beneventói herceg által vezetett longobárd csapatok elpusztították. Kikötőjének előnyös helyzete miatt azonban gyorsan újjáépítették. A 9. században egy szaracén település létezett a város területén, melyet a 10. században a bizánciaknak sikerült elfoglalniuk. 1070-ben a normannok foglalták el és a Szicíliai Királyság részévé tették. A többi pugliai kikötőhöz hasonlóan a középkor során többször is gazdát cserélt: egy rövid ideig Velence is birtokolta. A város lakosságát jelentősen megtizedelte az 1348-as pestisjárvány és az 1456-os földrengés. 1707-ben az osztrákok hódították meg, akik 1734-ig birtokolták, amikor visszakerült a Bourbon-ház által vezetett Nápolyi Királysághoz.

1943 szeptembere és 1944 februárja között Olaszország átmeneti fővárosa volt.

A városban állomásozik az olasz hadiflotta San Marco regimentje, mely nevét a második világháborúban Velence védelmében való részvétele után kapta.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római oszlopok - a város jelképei, a Via Appia végét jelző oszlopok.
  • San Pietro degli Schiavoni Régészeti Park - az ókori Brindisi feltárt romjait mutatja be.
  • Duomo - a város katedrálisa a 11-12. században épült román stílusban.
  • San Benedetto-templom - 1090-ben épült román stílusban.
  • San Giovanni al Sepolcro-templom - a 12. században épült román stílusban.
  • Santissima Trinità-templom - 12. századi román stílusú templom, értékes freskókkal díszített kriptával.
  • San Paolo-templom - 14. századi templom. Egyike a kevés apúliai gótikus építményeknek.
  • Santa Teresa-templom - a 17. században épült barokk stílusban.
  • Fonte Grande - Leccei Tankréd király által 1271-ben építtetett díszkút.
  • Castello svevo - a várat a 13. században II. Frigyes német-római császár építtette.
  • Castello Alfonsino - a vár a 14. században épült a város kikötőjének védelmére.

Jegyzetek, hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]