Lecce
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Lecce | ||
|---|---|---|
|
||
| Közigazgatás | ||
| Ország |  Olaszország |
|
| Régió | Puglia | |
| Megye | Lecce (LE) | |
| Polgármester | Paolo Perrone | |
| Irányítószám | 73100 | |
| Körzethívószám | 0832 | |
| Népesség | ||
| Népesség | 83303 (2004) | |
| Népsűrűség | 349,4 fő/km² | |
| Földrajzi adatok | ||
| Tengerszint feletti magasság | 49 m | |
| Terület | 238,39 km² | |
| Időzóna | CET, UTC+1 | |
| Elhelyezkedése | ||
  Lecce
|
||
Lecce egy város Olaszország Puglia régiójában, az azonos nevű megye székhelye. A várost Dél Firenzéjének is nevezik a számos műemléke miatt. Lecce fontos mezőgazdasági és ipari település (olaj, bor, kerámia, kőfejtő).
[szerkesztés] Történelme
A legendák szerint a mai város területén feküdt, a már a trójai háborúk idején létező Szübarisz, melyet a messzápok alapítottak és később az akhájok foglaltak el. Az i. e. 3 században a római fennhatósága alá került, akik Lupiaenak nevezték át. Hadrianus császár uralkodása idején a várost áthelyezték 3 km-rel északkeleti irányba. A nevét is megváltoztatták Liceára vagy Litiumra. Ebben az időszakban épült fel a színház, az amfiteátrum valamint a Hadrianus Kikötő (ma San Cataldo).
A Nyugatrómai birodalom bukása után Lecce részt vett a gót háborúkban is, minek során Totila osztrogót király hadai kifosztották. 549-ben a bizánciak foglalták el és több, mint öt évszázadon keresztül a Bizánci Birodalom része maradt. Ebben az időszakban többször is kifosztották a szaracénok, langobárdok, magyarok és szlávok.
A 11. században a normannok hódították meg és integrálták a frissen megalapított Szicíliai Királyságba. 1053 és 1463 között a Leccei Grófság a Szicíliai Királyság hűbérbirtoka volt, majd később királyi birtok lett. A 15. századtól kezdve Lecce jelentősége fokozatosan nőtt és Dél-Itália egyik legjelentősebb városa lett. A 16. században a török kalózok elleni védelem érdekében, V. Károly új falakkal erősítette meg. A város több ezer lakosa áldozatul esett az 1656-os pestisnek.
A város 1925 után kezdett el terjeszkedni a 16. századi falakon kívülre, 1927-ben pedig az újonnan alakult azonos nevű pugliai megye székhelye lett.
[szerkesztés] Látnivalók
- Santa Croce templom – a város legjelentősebb temploma. Építése 1353-ben kezdődött de 1549-ben a munkálatokat ideiglenesen felfüggesztették. A templom végül 1695-re épült fel. A templom homlokzata gazdagon díszített állatok, zöldségek és groteszk figurák szobraival. Központi részét egy hatalmas rózsaablak díszíti. A templomhoz egy kolostor épülete csatlakozik.
- Katedrális (Duomo) – Olaszország egyik legjelentősebb katedrálisa. 1144-ben épült fel, majd 1230-ban újjáépítették. 1659-1670 között Giuseppe Zimbalo vezetése alatt jelentősen átépítették és egy 70 m magas harangtoronnyal toldoták meg.
- San Niccolò és San Cataldo templom – az olaszországi normann építészet egyik remekműve. 1180-ben építették Tankréd parancsára. Homlokzatát 1716-ban újjáépítették és szobrokkal díszítették. Belsejét egy főhajó és két odalhajó alkotja. A falakat díszítő freskók a 15-17. századból származnak
- Celesztinusok kolostora – 1549-1695 között épült. Barokk díszítései Giuseppe Zimbalo nevéhez fűződnek. A belső udvart Gabriele Riccardi tervezte.
- Teatinusok temploma – 1591-ben épült.
- Santa Maria degli Angeli templom
- Santa Chiara templom – 1429-1438 között épült, majd 1687-ben építették át
- Római amfiteátrum – a 2. században épült. Egykor 25 000 néző befogadására volt képes.
- Sant'Oronzo oszlop – Brindisi városa ajándékozta Leccének, miután ennek védőszentje Szent Oronzo megmentette a pestistől
- Palazzo Sedile – 1592-ben épült palota, mely 1852-ig a városi tanács székhelye volt
- V. Károly kastélya – 1539-1549 között építette Gian Giacomo dell'Acaja. Trapéz alaprajzú, szögletes bástyákkal. Az 1884-ben felavatott Politeama Greco operaház része
 Piazza del Duomo |
 Római színház |
 Santa Croce templom főhomlokzata |
 Celesztinusok kolostora |
