Giovanni Paisiello

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giovanni Paisiello
PaiselloVigeeLeBrun.jpg
Paisiello a csembaló előtt, Marie Louise Élisabeth Vigée-Lebrun festménye, 1791.
Életrajzi adatok
Született Taranto,
1740. május 9.
Elhunyt Nápoly,
1816. június 5. (76 évesen)
Pályafutás
Műfajok opera
Tevékenység zeneszerző

Giovanni Paisiello (Taranto, 1740. május 9.Nápoly, 1816. június 5.) 18. századi olasz zeneszerző, az opera buffa egyik legnagyobb mestere.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1740. május 9-én Taranto városában született és itt kezdte tanulmányait is a városi jezsuitáknál. 1754-ben mecénásainak köszönhetően felvették a nápolyi S. Onofrio konzervatóriumba, ahol Francesco Durante tanítványa lett. A konzervatórium színháza számára írt néhány rövid intermezzót. Ekkor írta első operáit is: La Pupilla, Il Mondo al Rovescio (Bologna színházainak), Ul Marchese di Tidipano (egy római színház számára).

Operái nagy sikereket arattak, Paisiello sikeres vetélytársa lett az itáliai operaszínpadokat akkoriban uraló Cimarosának és Piccininek. Közben a S. Onofrio Konzervatórium segédtanárja lett. 1772-ben egyházzenei darabokat írt Gennara di Borbone számára, majd 1776-ban, mint Itália egyik vezető komponistája, meghívást kapott II. Katalin cárnőtől Szentpétervárra.

Paisiello elfogadta a meghívást, és a cári főzenekar vezetője valamint a cári család zenetanára lett. Nyolc évet töltött Oroszországban, közben az Olasz opera igazgatója is lett. Több jelentős darabot is komponált ekkor: Il barbiere di Siviglia, La Serva padrona, Il mondo della luna. Közben zenére tanította Marija Fjodorovna nagyhercegnőt, a későbbi I. Sándor cár anyját. A hercegnő nem volt túl tehetséges tanítvány, ezért Paisiello megírta számára a zenetörténet egyik legkönnyebb zongoraversenyét. Az Il barbiere di Siviglia zenéje ihlette meg 1786-ban Mozartot, amikor is megzenésítette a történet folytatását (Figaro házassága), a két zeneszerző igen jó kapcsolatba került.

Paisiello végül 1784-ben utazott el Szentpétervárról. Mielőtt azonban hazatérne Itáliába, hosszabb időt töltött Bécsben, ahol II. József megrendelésére egy operát és tizenkét szimfóniát komponált. Miután visszatért Itáliába, a nápolyi alkirály szolgálatába lépett, mint udvari karmester. Életének ezen időszakában két remekművet is írt: Nina, o sia La pazza per amore és a La Molinara című operákat. Közben zenekari műveket is írt: Parma infánsnőnek hat zongoraversenyt komponált.

1799-es zavargások idején nem követte Szicíliába az elmenekülő arisztokráciát, hanem a felkelők oldalára állt, és még forradalmi indulót is komponált számukra. A restauráció idején ezért kegyvesztett lett. 1802-ben meghívást kapott Napoléon Bonaparte Első Konzultól Párizsba, ahol az udvari zenekar megszervezésével bízták meg. A következő évben már vissza is tért Nápolyba, ahol a király megbocsátott neki, és újra elfoglalhatta régi állását. Aztán élete utolsó éveiben, a visszatérő Bourbonok idején ismét kegyvesztett lett, udvari állásától is megfosztották. Ebben feltehetőleg nagyobb szerepe volt a Napóleonnak tett szolgálatnak, mint a nápolyi felkelés idején tanúsított magatartásának. Karmesteri fizetését azonban megtarthatta. Az idős mester egy évvel később, 76 éves korában hunyt el június 5-én Nápolyban.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paisiello életművének legjelentősebb darabjai kétségkívül operái. 94 darabot komponált ebben a műfajban. Első operáit észak-itáliai városokban mutatták be, a nápolyi közönséggel 1766-ban került kapcsolatba: ekkor mutatták be L’Idolo cinese című művét, amivel óriási sikert aratott. Paisello legnagyobb érdeme, hogy sikerült megtörnie Cimarosa és Piccinni egyeduralmát. Paisiello könnyed motívumokkal dolgozott, zenéje árnyalt, formailag tökéletesen kimunkált. Az utókor elsősorban opera buffáit értékeli sokra, de az opera seria műfajában is több jelentős darabot alkotott. Vígoperái tele vannak commedia dell’arte elemekkel, a komikum sokszor a helyi nyelvjárásra épül, ez azonban megakadályozta, hogy egyes darabjai Itália-szerte elterjedjenek.

A zene is az által fejti ki hatását, hogy a helyi komédiások szokásait utánozza. A populáris művészetben való elmélyülésnek köszönhető, hogy a zeneszerző el tudott rugaszkodni az opera seria műfajától, amely kevésbé illett tehetségéhez.

Oroszországi tartózkodása alatt kilenc operát írt, amelyekkel hatalmas sikereket aratott. Két régi, korábban már mások által is feldolgozott librettót vett elő: az Il mondo della lunát korábban Haydn, a La serva padronna történetét pedig Pergolesi zenésítette meg előtte. Az utóbbi esetében azonban a szövegkönyv és a történet kisebb átdolgozáson esett át: a női szereplő alakja érzelmileg árnyaltabb, a neve is megváltozott: Serpina helyett Vespinával találkozunk a darabban. Az Il barbiere di Siviglia (A sevillai borbély) kevésbé sikerült alkotás, annak ellenére, hogy Paisiello egyik legtöbbet játszott darabja lett, és ezért lett csúfos bukás Rossini változata az ősbemutatón 1816-ban, mert a közönség szentségtörésnek tartotta, hogy Rossini egy korábban Paisiello által megzenésített és igen közkedvelt darabnak készítette el a „remake-jét”. Ennek ellenére nem telt bele sok idő, és Rossini darabja kiszorította a színpadokról Paisiello művét.

Bécsben Re Teodoro a Venezia című darabja aratott hatalmas sikert. Nápolyba való visszatérése után új alkotói korszak vette kezdetét. Opera buffák sorát komponálta ekkor és elkészítette művészetének egyik csúcspontját, a Nina o sia La Pazza per amore című darabot. A darab librettója végre irodalmilag is értékes szöveg, a szereplők eleven figurák, nem karikatúrák. A műben nincsenek színpadi bonyodalmak, groteszk, bohózati elemekkel teli zene, drámai külsőségek. Paisiello műveletlensége azonban megakadályozta, hogy az opera minden irodalmi finomságát megértse és árnyalatosan közvetítse. Ugyanis a librettó francia, Paisello pedig nem beszélte a nyelvet, ennek ellenére mégis sikerült neki, hogy lírailag gyengéd zenét teremtsen.

Operái mellett számos zenekari művet is hátrahagyott, de ezek a kor átlag színvonalán mozognak. Egyházzenei darabjai között már találkozhatunk figyelemre méltó művekkel, írt számos kantátát és oratóriumot is.

Operái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • La moglie in calzoni 1764
  • Il ciarlone 1764 (elveszett)
  • I francesi brillanti 1764
  • Madama l'umorista, o Gli stravaganti 1765 (elveszett)
  • L'amore in ballo 1765
  • La mascherata delle nozze di Bacco e d'Arianna 1765
  • I bagni d'Abano 1765
  • Il negligente 1765
  • Le virtuose ridicole 1765
  • Le nozze disturbate 1776
  • Le finte contesse 1766
  • La vedova di bel genio 1766
  • Le 'mbroglie de le Bajasse 1767
  • La serva fatta padrona 1769
  • L'idolo cinese 1767
  • Lucio Papirio dittatore 1767
  • Il furbo malaccorto 1767
  • Alceste in Ebuda, ovvero Olimpia 1768
  • Le nozze di Peleo e Tetide 1768
  • La luna abitata 1768
  • La finta maga per vendetta 1768
  • L'osteria di Marechiaro 1768
  • La Claudia vendicata 1770
  • Don Chisciotte della Mancia 1769
  • L'arabo cortese 1769
  • La Zelmira, o sia La marina del Granatello 1770
  • Le trame per amore 1770
  • Demetrio 1771
  • Annibale in Torino 1771
  • La somiglianza de' nomi 1771
  • I scherzi d'amore e di fortuna 1771
  • Artaserse 1771
  • Semiramide in villa 1772
  • Motezuma 1772
  • La Dardanè 1772
  • Gli amante comici 1772
  • Don Anchise Campanone 1773
  • L'innocente fortunata 1773
  • Sismano nel Mogol 1773
  • Il tamburo 1773
  • La semplice fortunata 1773
  • Alessandro nell'Indie 1773
  • Andromeda 1774
  • Il duello 1774
  • Il credulo deluso1774
  • La frascatana 1774
  • Il divertimento dei numi Naples
  • Demofoont 1775
  • La discordia fortunata 1775
  • Le astuzie amorose 1775
  • Socrate immaginario 1775
  • Il gran Cid 1775
  • Le due contesse 1776
  • La disfatta di Dario1776
  • Dal finto il vero 1776
  • Il finto spettro 1776
  • Nitteti 1777
  • Lucinda e Armidoro 1777
  • Achille in Sciro 1778
  • Lo sposo burlato 1778
  • Gli astrologi immaginari 1779
  • Demetrio 1779
  • Il matrimonio inaspettato 1779
  • La finta amante 1780
  • Alcide al bivio 1780
  • La serva padrona 1781
  • Il duello comico 1782
  • Il barbiere di Siviglia 1782
  • Il mondo della luna 1782
  • Il re Teodoro in Venezia 1784
  • Antigono 1785
  • L'amor ingegnoso, o sia La giovane scaltra 1785
  • La grotta di Trofonio 1785
  • Olimpiade 1786
  • Le gare generose 1786
  • Pirro 1787
  • La modista raggiratrice 1787
  • Fedra 1788
  • L'amor contrastato 1789
  • Catone in Utica 1789
  • Nina, o sia La pazza per amore 1789
  • I zingari in fiera 1789
  • Le vane gelosie 1790
  • Zenobia in Palmira 1790
  • La molinara 1790
  • Ipermestra 1791
  • La locanda 1791
  • I giuochi d'Agrigento 1792
  • Il fanatico in Berlina 1792
  • Il ritorno d'Idomeneo in Creta 1792 e(elveszett)
  • Elfrida 1792
  • Didone abbandonata 1794
  • Chi la dura la vince 1797
  • La Daunia felice 1797
  • Andromaca 1797
  • L'inganno felice 1798
  • L'isola disabitata 1799
  • La Pace ?
  • Proserpine 1803
  • Elisa 1807
  • I pittagorici 1808

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Giovanni Paisiello című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lise, Giorgio – Eduardo Rescigno: A 18. századi opera Scarlattitól Mozartig. Ford. Tallián Tibor. Budapest, 1986. Zeneműkiadó. ISBN 9633306086
  • Szalóczy Péter: Elfeledett zeneszerzők, Typotex, Budapest, 2007, 127–129. o.
  • YouTube
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap