Oratórium
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az oratórium az operához hasonlóan szólóéneket és zenekart foglalkoztató drámai hatású kompozíció, ám attól eltérően foglalkoztat kórust és általában színpadon játszódik, jelmez nélkül. Több tételes drámaepikus kompozíció. A cselekmény összefüggő részét a tenor (rendszerint recitativo secco formájában) mondja el, de gyakran megelevenedik a cselekmény szólóénekek, duettek, tercettek, turbák formájában. Tárgya többnyire bibliai eredetű, bár a 18. századtól már világi oratóriumok is születtek. Az első nagy oratóriumokat Carissimi írta, a műfaj betetőzője Georg Friedrich Händel.
Híres oratóriumok [szerkesztés]
- Hat kantából áll
- 1. kantáta: Jézus születéséig
- 2., 3. és 6. kantáta: A három király
- 4. kantáta: Jézus keresztelése
- 5. kantáta: Heródes három emberének megtérése
- Három részből áll:
- Jézus megszületésének a megjövendölése
- Jézus szenvedései
- Jézus feltámadása utáni béke
Források [szerkesztés]
Oratórium [szerkesztés]
Imaház, főleg protestáns szóhasználatban. A kifejezés a latin „oratio” (ima) szóból ered. Vö. a Debreceni Református Kollégium oratóriuma.
