Oratórium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az oratórium az operához hasonlóan szólóéneket és zenekart foglalkoztató drámai hatású kompozíció, ám attól eltérően foglalkoztat kórust és általában színpadon játszódik, jelmez nélkül. Többtételes drámaepikus kompozíció. A cselekmény összefüggő részét a tenor (rendszerint recitativo secco formájában) mondja el, de gyakran megelevenedik a cselekmény szólóénekek, duettek, tercettek, turbák formájában. Tárgya többnyire bibliai eredetű, bár a 18. századtól már világi oratóriumok is születtek. Az első nagy oratóriumokat Carissimi írta, a műfaj betetőzője Georg Friedrich Händel.

Híres oratóriumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oratórium[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Imaház, főleg protestáns szóhasználatban. A kifejezés a latin „oratio” (ima) szóból ered. Vö. a Debreceni Református Kollégium oratóriuma.

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap