Giacomo Carissimi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giacomo Carissimi.

Giacomo Carissimi (Marini, 1605. április 18. előtt – Róma, 1674. január 4.) olasz barokk zeneszerző, a római iskola egyik legjelentősebb képviselője és vezéregyénisége, az oratórium műfajának első igazán jelentős mestere.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életútjával kapcsolatban sok mindent nem tudnak a zenetörténészek biztosan. Édesapja Maico Carissimi (1548–1633) kádár volt. 1595-ben vette feleségül a zeneszerző anyját Liviat (1565–1622). 7 gyermekük született és Carissimi volt a legfiatalabb. Giacomo Mariniban született, nem messze Rómától. Születési dátumáról nincs pontos, megbízható adatunk. Annyit biztosan lehet tudni, hogy 1605. április 18-án keresztelték meg, tehát valószínűleg ebben az évben látta meg a napvilágot, de az is lehet, hogy egy évvel korában született. Mindenesetre a legtöbb kutató úgy véli, hogy 1604-nél korábbra nem tehető születésének a dátuma. [forrás?]

Arról már biztosan lehet tudni, hogy Tivoli városában tanult énekelni és orgonálni, majd a város katedrálisában működött. Ezután „maestro di capella” lett Assisiben, a San-Ruffino katedrálisban 1628 és 29 között. Majd Rómában telepedett le. Itt a Collegio germanico kápolnájában működött, mint kórus mester. Haláig ezt a posztot töltötte be, annak ellenére, hogy számos kedvező állás ajánlatot kapott többek között Bécsből és Velencéből. Tanítványai közé tartozott több későbbi neves zeneszerző és zenész, többek között Alessandro Scarlatti és Marc-Antoine Charpentier.

1656-ban találkozott Krisztina svéd királynővel, akinek később több világi zenedarabot komponált, egyébként pozíciójából adódóan elsősorban egyházzenei műveket alkotott. Legtöbb műve nem maradt fent eredeti kéziratban, másolatok őrizték meg őket az utókornak. Befolyásos és igen nagy hírű mester volt, annak ellenére, hogy életének legnagyobb részét Rómában töltötte. Az örök várost még kisebb utazások alkalmából sem igen hagyta el, Itálián kívül nem igazán járt. 1674-ben halt meg.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carissimi az oratórium és a kamarakantáta egyik legjelentősebb képviselője volt. 1647-ben komponált egy operát (L’amorose pasioni di Fileno), de ezt leszámítva világi témájú művei kizárólag kantáták. Kb. 145 darab maradt fent a neve alatt ebben a műfajban, de 20 darab szerzősége kétséges. A művek túlnyomós többsége egy szólamra készült, de elvétve akadnak köztük 2 vagy három szólamúak is. A szerző életében mindössze öt mű jelent meg nyomtatásban. A művel a számozott basszussal kísért kantáta lezáró csúcspontját jelentik. A maguk korában a világi vokális zene mintaképei voltak. Carissimi Luigi Rossi kantáta stílusát fejleszti tovább, több részes formákkal és több fokozattal az ária, arioso és a recitativo között. A darabok témája általában a szerelem, a szövegeket túlnyomó részt másodrangú költők írták. Kantátáiban az érzelmek és indulatok teljes skáláját képes megjeleníteni.

Egyházzenei munkáinak csúcspontjait oratóriumai jelentik. 15 mű maradt az utókorra "oratórium" vagy "história" megnevezéssel a mester névjegye alatt. A darabok 3-11 szólistára íródtak, olykor több kórusra is, a basso continuo kísérethez ritkán két hegedű is társul. A művek a római San Marcello számára készültek, a böjti időszakokban adták őket elő. Általában ószövetségi történeteket, ritkábban újszövetségi példabeszédeket dolgozott fel bennük a szerző, latin nyelven. A néhány olasz nyelvű darab szerzősége erősen vitatott. A megzenésítésnél a szöveg érthetősége áll az előtérben. Az elbeszélő szerepét a változó szólamok vagy a kórus veszi át. Oratóriumai a drámai lamentók és turbák harmonikus egységét képezik. Carissimi ezen művei az első virágkorát élő opera akkori reprezentánsainak méltó párjai voltak. Oratóriumai mellett komponált miséket és motettákat is, de ezek a kor átlag színvonalán mozognak.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Latin nyelvű oratóriumok:

  • Historia de Jephte
  • Judicium Salomonis
  • Jonas
  • Damnatorum lamentatio
  • Balthazar
  • Diluvium universale
  • Ezechia
  • Felicitas beatorum
  • Historia divitis
  • Historia Davidis et Jonathae
  • Historia di Job
  • Judicium Dei extremum
  • Martyres
  • Vir frugi et pater familias
  • Vanitas vanitatum

Olasz nyelvű oratóriumok (szerzőségük vitatott):

  • Oratorio della santissima vergine
  • Oratorio di Daniele profeta

Misék:

  • Missa in Sol magg. a 8 voci senza basso continuo (Kyrie, Gloria, Credo)
  • Missa in Do magg. a 4 voci
  • Missa "sciolto havean de l'alte sponde" a 5 voci e strumenti
  • Missa L'homme armé a 8 voci
  • Missa ut queant laxis
  • Missa a quinque et novem in Do magg.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban I. A 2. századtól 1800-ig, Springer, Bp., 1996, 280., 292. o.
  • A francia wikipédia megfelelő szócikke
  • fidelio.ho
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap