Krisztina svéd királynő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krisztina
Swedish queen Drottning Kristina portrait by Sébastien Bourdon stor.jpg

Svédország királynője
Uralkodási ideje
1632. november 16.1654. június 6.
Koronázása
1650. október 20.
Elődje II. Gusztáv Adolf
Utódja X. Károly Gusztáv
Életrajzi adatok
Uralkodóház Vasa-ház
Született 1626. december 19.
Stockholm
Elhunyt 1689. április 19. (62 évesen)
Róma
Nyughelye Vatikán
1689. június 22.


Krisztina, Christina (1626. december 8. Stockholm - 1689. április 19. Róma)

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Gusztáv Adolf svéd király lánya. Atyjának a lützeni csatában bekövetkezett halála után (1632. november 16.) lépett trónra. Kiskorúsága idején (1644-ig) Axel Oxenstierna kancellár vezetésével a régenstanács kormányzott helyette. A harmincéves háború mielőbbi lezárására törekedve szerepet vállalt a vesztfáliai béke (1648) megkötésében, melynek következtében Svédország Észak-Európa vezető hatalma lett. Határozott, sokoldalú személyiség volt, a tudományok és a művészetek kedvelője. A királynő gondos nevelésben részesült: a nyelvek tanulás mellett (svéd, német (anyanyelv), francia, flamand nyelveken beszélt, latinul és görögül olvasott) a filozófiában is jártas volt, ismerte Descartes munkáit, levelezett is vele, később az udvarába is meghívta (bár ridegül bánt vele, s keveset foglalkozott a tudós vendéggel).[1] A jezsuitákkal udvarába hívott René Descartes-tal (1649-1650) fenntartott kapcsolata következtében 1654-ben titokban katolikus hitre tért, majd lemondott a trónról unokatestvére, Károly Gusztáv javára. Nyilvános katolizálása Brüsszelben történt, hiszen Svédországban üldözték a katolikusokat.[2] Sokat utazott: első útja Rómába vezetett, ahol egy idő után VII. Sándor pápa számára terhessé vált botrányos életvitele. A Napkirály udvarában, Franciaországban ismét trón iránti álmokat dédelgetett: tervbe vette a Nápolyi Királyság megszerzését. A terv azonban támogatók hiányában meghiúsult, s életét udvari vendégként, vagyontalanul tengette. Itt érte élete egyik legnagyobb botránya is: "Két udvaronca, Santinelli gróf és Mondaldeschi márki egymást sikkasztással vádolva összeveszett. A fontainebleau-i kastélyban tartózkodó Krisztina „ítélkezett” fölöttük, s két szolgája serény végrehajtóként nyomban lekaszabolta Monaldeschit. Krisztina hiába hivatkozott arra, hogy szuverén uralkodó, és csak Istennek tartozik számadással, a véres tett végleg tönkretette hitelét. Idegen országban, más király kastélyában gyilkolta meg kísérete egyik tagját, a törvényesség látszatára sem ügyelve. A királynő kiszámíthatatlansága és kegyetlensége mindenkit elborzasztott."[3] Életét Rómában fejezte be, ahol megalapította az Árkádok Akadémiáját. Soha nem ment férjhez, egyes vélemények szerint leszbikus hajlama miatt.[4]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Krisztina svéd királynő témájú médiaállományokat.


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A 17. század legnagyobb botránya. Királynő korona nélkül. Oborni Teréz. Rubicon 2008/4. szám
  2. A 17. század legnagyobb botránya. Királynő korona nélkül. Oborni Teréz. Rubicon 2008/4. szám
  3. az idézet szó szerinti átvétel innen: A 17. század legnagyobb botránya. Királynő korona nélkül. Oborni Teréz. Rubicon 2008/4. szám
  4. Vö. Rowse (1977) és Eszenyi (2006)

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_17_szazad_legnagyobb_botranya_kiralyno_korona_nelkul/

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eszenyi Miklós: "Férfi a férfival, nő a nővel" : Homoszexualitás a történelemben, a társadalomban és a kultúrában, Budapest, Corvina, 2006
  • Rowse, A.L.: Homosexuals in History: Ambivalence in Society, Literature and the Arts MacMillan Publishing Co., Inc., 1977 ISBN 0-02-605620-8