Krisztina svéd királynő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krisztina
Swedish queen Drottning Kristina portrait by Sébastien Bourdon stor.jpg

Svédország királynője
Uralkodási ideje
1632. november 16. – 1654. június 6.
Koronázása
1650. október 20.
Elődje II. Gusztáv Adolf
Utódja X. Károly Gusztáv
Életrajzi adatok
Uralkodóház Vasa-ház
Született 1626. december 19.
Stockholm
Elhunyt 1689. április 19. (62 évesen)
Róma
Nyughelye Vatikán
1689. június 22.


Krisztina, Christina (1626. december 8. Stockholm - 1689. április 19. Róma)

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Gusztáv Adolf svéd király lánya. Atyjának a lützeni csatában bekövetkezett halála után (1632. november 16.) lépett trónra. Kiskorúsága idején (1644-ig) Axel Oxenstierna kancellár vezetésével a régenstanács kormányzott helyette. A harmincéves háború mielőbbi lezárására törekedve szerepet vállalt a vesztfáliai béke (1648) megkötésében, melynek következtében Svédország Észak-Európa vezető hatalma lett. Határozott, sokoldalú személyiség volt, a tudományok és a művészetek kedvelője. A királynő gondos nevelésben részesült: a nyelvek tanulás mellett (svéd, német (anyanyelv), francia, flamand nyelveken beszélt, latinul és görögül olvasott) a filozófiában is jártas volt, ismerte Descartes munkáit, levelezett is vele, később az udvarába is meghívta (bár ridegül bánt vele, s keveset foglalkozott a tudós vendéggel).[1] A jezsuitákkal udvarába hívott René Descartes-tal (1649-1650) fenntartott kapcsolata következtében 1654-ben titokban katolikus hitre tért, majd lemondott a trónról unokatestvére, Károly Gusztáv javára. Nyilvános katolizálása Brüsszelben történt, hiszen Svédországban üldözték a katolikusokat.[2] Sokat utazott: első útja Rómába vezetett, ahol egy idő után VII. Sándor pápa számára terhessé vált botrányos életvitele. A Napkirály udvarában, Franciaországban ismét trón iránti álmokat dédelgetett: tervbe vette a Nápolyi Királyság megszerzését. A terv azonban támogatók hiányában meghiúsult, s életét udvari vendégként, vagyontalanul tengette. Itt érte élete egyik legnagyobb botránya is: "Két udvaronca, Santinelli gróf és Mondaldeschi márki egymást sikkasztással vádolva összeveszett. A fontainebleau-i kastélyban tartózkodó Krisztina „ítélkezett” fölöttük, s két szolgája serény végrehajtóként nyomban lekaszabolta Monaldeschit. Krisztina hiába hivatkozott arra, hogy szuverén uralkodó, és csak Istennek tartozik számadással, a véres tett végleg tönkretette hitelét. Idegen országban, más király kastélyában gyilkolta meg kísérete egyik tagját, a törvényesség látszatára sem ügyelve. A királynő kiszámíthatatlansága és kegyetlensége mindenkit elborzasztott."[3] Életét Rómában fejezte be, ahol megalapította az Árkádok Akadémiáját. Soha nem ment férjhez, egyes vélemények szerint leszbikus hajlama miatt.[4]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Krisztina svéd királynő témájú médiaállományokat.


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A 17. század legnagyobb botránya. Királynő korona nélkül. Oborni Teréz. Rubicon 2008/4. szám
  2. A 17. század legnagyobb botránya. Királynő korona nélkül. Oborni Teréz. Rubicon 2008/4. szám
  3. az idézet szó szerinti átvétel innen: A 17. század legnagyobb botránya. Királynő korona nélkül. Oborni Teréz. Rubicon 2008/4. szám
  4. Vö. Rowse (1977) és Eszenyi (2006)

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_17_szazad_legnagyobb_botranya_kiralyno_korona_nelkul/

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eszenyi Miklós: "Férfi a férfival, nő a nővel" : Homoszexualitás a történelemben, a társadalomban és a kultúrában, Budapest, Corvina, 2006
  • Rowse, A.L.: Homosexuals in History: Ambivalence in Society, Literature and the Arts MacMillan Publishing Co., Inc., 1977 ISBN 0-02-605620-8