Birger svéd király
| Birger | |
 |
|
|
|
|
| Svédország királya | |
| Uralkodási ideje 1290 – 1318 |
|
| Koronázása | Söderköping 1293 |
| Elődje | III. Magnus |
| Utódja | IV. Magnus |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Folkung-ház |
| Született | 1280 |
| Elhunyt | 1321. május 31. (41 évesen) |
| Édesapja | III. Magnus |
| Édesanyja | Holsteini Hedwig |
Birger Magnusson (1280[1] – 1321. május 31.[1]) svéd király 1290-től 1318-ig, polgárháborúba keveredett fivéreivel (1306–1310). Később (1317–1318) bebörtönöztette és meg is ölette őket, hamarosan azonban neki kellett Dániába menekülnie[1].
III. Magnus fiaként született. Édesapja még életében, 1284-ben királlyá választatta legidősebb fiát[2], Birger ezután "ifjabb királynak" nevezték[2]. Magnus után tették a trónra, de az 1290 és 1302 közötti régensi időszakban névleges király volt[1]. Gyámjául még Magnus nevezte meg legfőbb bizalmasát, Torgils Knutssont[2]. Neki köszönhető az emberevőnek nevezett karéliaiak keresztény hitre térítése[3]. Birgert 1302-ben koronázták meg, és öccseivel, Erikkel és Valdemár összefogva 1305. december 6-án foglyul ejtette, és a következő év február 10-én lefejeztette Torgilsot[3]. Ám ez év szeptember 29-én öccsei Birger ellen fordultak és elfogták a királyt (ez volt az ún. håtunai játék)[4]. A nyköpinghusi börtönüregekből Birgert sógora, VI. Erik dán király szabadította ki, miután Västegötland déli részet felégetve a mai Ulricehamnig nyomult előre[5]. Miután Erik herceg gyújtogatva, rabolva betört Norvégiába, annak királya V. Haakon is bekapcsolódott a háborúba[5]. 1310-ben Birger király megállapodott Erik és Valdemár hercegekkel, hogy a birodalmat felosztják egymás között[6]. Birger szent esküvést tett az egyeségre és tovább uralkodohatott[6] Azonban balszerencsés üzletekbe keveredett , s arra kényszerült, hogy pénzt kölcsönözzön a dán VI. Erik királytól[6] A lakosságra is új adókat vetett ki, de a gotlandi parasztok megtagadták befizetésüket[6] Annyira komollyá vált a helyzet hogy a királynak erőszakos úton, katonák segítségével kellett behajtania az adót[6]. Ám Birger nem felejtette el az öccseitől elszenvedett megaláztatásokat. Az 1317. év második felére megértek a király tervei[7]. 1317. december 10-ről 11-re[7] virradó éjjelen elfogatta öccseit, börtönbe záratta és halárra éheztette őket. Azok katonái a következő év augusztus-ában elűzték a királyt, és Erik herceg fiát, Magnust kiáltották ki uralkodónak. Birger Dániába menekült[1] és ott is halt meg.
Gyermekei [szerkesztés]
Birger 1298-ban[8] házasodott össze Dániai Margittal[8] (1277 – 1341. október 3.), V. Erik dán király leányával[8], aki négy gyermeket szült férjének:
- Magnus[8] (1300. szeptembere – 1320. október 27.)
- Erik[8]
- Ágnes[8]
- Katalin[8]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 89. oldal
- ^ a b c Vilhelm Moberg: Népem története – Svédország a középkorban (Min svenska historia berättad för folket, Stockholm, 1972, 1973); Magyar kiadás: Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984, fordította Miszoglád Gábor, 102. oldal
- ^ a b Népem története – Svédország a középkorban, 103. oldal
- ↑ Népem története – Svédország a középkorban, 104. oldal
- ^ a b Népem története – Svédország a középkorban, 105. oldal
- ^ a b c d e Népem története – Svédország a középkorban, 106. oldal
- ^ a b Népem története – Svédország a középkorban, 108. oldal
- ^ a b c d e f g Folkunga family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: III. Magnus |
|
Következő uralkodó: IV. Magnus |
