III. Gusztáv svéd király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Gusztáv
Gustav III of Sweden.jpg
Született 1746. Január 24.
Stockholm
Elhunyt 1792. március 29.
Stockholm
Nemzetisége svéd
Gyermekei IV. Gusztáv (Adolf)
Szülei Adolf Frigyes és Ulrika porosz hercegnő
Foglalkozása király

III. Gusztáv (Stockholm, 1746. január 24. – Stockholm, 1792. március 29.[1]) svéd király, az „Álarcos király”.

Gyermek- és ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1746 januárjában Stockholmban született Holstein-Gottorp herceg legidősebb fiaként III. Gusztáv svéd király. A Tessin gróf és Scheffer tábornok szárnyai alatt nevelődött Gusztáv barátságos, nyíltszívű, okos fiú volt, azonban súlyosan hiányzott belőle a mérsékletesség, a kitartás.

Svéd királyként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor 1771-ben Adolf király elhunyt, III. Gusztáv néven vette át a hatalmat. A felvilágosult abszolutizmus jegyében uralkodó király támogatta a polgárság érdekeit, igyekezett a parasztok helyzetén javítani, szorgalmazta kórházak valamint árvaházak létrehozását, támogatta a tengeri hajózást és a bányászatot, ugyanakkor jelentős figyelmet fordított a kultúra ápolására is. III. Gusztáv nyolc külföldi útjával csúcstartó volt a korabeli uralkodók között. Rómában találkozott a pápával és II. József császárral. Megmászta a Vezúvot, ellátogatott Pompeiibe, ahol rengeteg ókori műtárgyat vásárolt. Párizsban XVI. Lajos és Marie Antoinette vendége volt, és a svéd-francia barátság jegyében a jelentős anyagi támogatás mellé ajándékba kapta a nyugat- indiai Saint-Barthélemy szigetét. A sziget egyedüli értéke az a szép és természetes kikötő volt, melyet szabadkikötővé léptettek elő a rabszolgákkal megrakott hajók számára. Megalakult a Nyugat-Indiai Társaság, amelynek legnagyobb részvénytulajdonosa a királyi ház volt. (A rabszolga-kereskedelemben való részvételt svéd állampolgárok számára csak 1813-ban tiltották meg.) 1777-ben III. Gusztáv Nagy Katalin cárnő vendége volt Szentpéterváron. Annak ellenére, hogy unokatestvérek voltak, és mindketten erőszakkal szereztek abszolút hatalmat, a két egyeduralkodó szívből utálta egymást. A 48 éves Katalin megbízhatatlannak, ellenségével, a szultánnal egyenrangú despotának tartotta a 31 éves, impulzív Gusztávot. Nem tévedett nagyot.

III. Gusztáv svéd király.

Külföldi útjairól hazatérve III. Gusztáv hozzáfogott a dicső előd, a II. „Nagy” Gusztáv Adolf birodalmának helyreállításához. Legfőbb célként Nagy Péter cár területi hódításainak visszaszerzését tűzte ki. Az országgyűlés beleegyezése nélkül nem indíthatott háborút, ezért meg kellett várnia az Orosz Birodalom hadüzenetét. Nagy Katalin éppen háborúban állt Törökországgal, és semmi jelét nem mutatta annak, hogy más konfliktusba is szeretne bocsátkozni. III. Gusztáv stílszerűen az opera fantáziavilágába illő cselhez folyamodott: az opera szabójával kozák egyenruhákat varratott, és az azokba bújtatott katonáit az orosz határhoz szállíttatta, azzal a szándékkal, hogy látszat-támadást mímeljenek a finn–svéd helyőrség ellen. A színházi kozákok azonban eltévedtek, és igazi orosz csapatokkal keveredtek tűzharcba. Az incidenst egyik fél sem akarta megtorlás nélkül hagyni, ezért az „egészen véletlenül” a Finn-öbölben tartózkodó svéd hajóhad a Helsinkitől keletre fekvő Högland szigeténél összecsapott az oroszokkal. Az erőviszonyok nagyjából egyenlők voltak, ezért a muníció fogyta után a harcoló felek szétváltak, és az ütközetet mindkét fél saját győzelemként könyvelte el. Károly herceg, a király öccse, a svéd hajóhad főparancsnoka, a parancsnoki kajütben kiállott rémületekért Rosersberg kastélyát kapta ajándékba az örömhírtől bőkezűvé vált bátyjától.

III. Gusztáv lelkesen szervezte a következő összecsapást, ami nem váratott sokat magára. 1790 júliusában a svéd hajóhad Svensksundnál csapott össze az oroszokkal. A svédek királyuk – és Carl Olof Cronstedt tengernagy – vezetésével hatalmas veszteségek árán, de szétverték az orosz flottát. Meg nem erősített jelentések szerint 52 orosz hajót süllyesztettek el, és 6000 foglyot ejtettek. III. Gusztáv győzedelmes hadvezérként térhetett vissza Stockholmba. A Skepsbrón lépett partra, ott, ahol ma a szobra áll.

1789 júliusában Franciaországban kitört a forradalom. III. Gusztáv már hónapokkal ezt megelőzően megszakította - tisztességes, érzelmek nélküli, az ún. „nyári forradalom” útján - a nemesség hatalmát, és sorozatos intézkedésekkel nyesegette a nemesség privilégiumait. A „Szabadság, egyenlőség és testvériség!” jelszó veszélyesen hangzott számára is, ezért Gusztáv minden tőle tehetőt megtett, hogy XVI. Lajost kimenekítse a forradalmárok kezéből. A Párizsban tartózkodó ifjabb Axel von Fersen svéd gróf, Marie Antoinette állítólagos szeretője, 1791 nyarán, kocsisnak öltözve menekítette a királyi párt. III. Gusztáv hiába várta a hintó feltűntét a német határnál. A menekülőket még a franciaországi Varennes-ben feltartóztatták, Aachenbe csak Axel von Fersen érkezett meg.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1792. március 16-án a stockholmi Operaházban álarcosbált rendeztek. A királyt többen is óva intették a maszkabálon való részvételtől, de hiába, III. Gusztáv Essen gróffal együtt ellátogatott az álarcosbálba. Itt azonban összeesküvő tisztek csoportja várta. Amikor a király belépett a bálterembe, a sorshúzással kijelölt merénylő, Jacob Johan Anckarström ezredes hátba lőtte a mit sem sejtő, védtelen uralkodót. III. Gusztáv életéért két hétig küzdöttek, ám 1792. március 29-én belehalt sérüléseibe. A merénylet aktív résztvevőit kivégezték, a többi szervezkedőt száműzték a Svéd Királyságból.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyilkosság alapján készítette el Giuseppe Verdi Álarcosbál c. operáját.

III. Gusztáv akkor viselt ruhája és álarca még ma is megtekinthető Stockholmban.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Svédország 1753-ban váltott a Julián naptárról Gergely-naptárra, ebben az évben február 17-ét március 1-je követte.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]