I. Inge svéd király
| I. Inge | |
 |
|
| Inge király síremléke a Vretai Apátságban | |
|
|
|
| Svédország királya | |
| Uralkodási ideje 1079 – 1084 |
|
| Elődje | I. Haakon |
| Utódja | Svend |
| Svédország királya | |
| Uralkodási ideje 1087 – kb. 1112 |
|
| Elődje | Svend |
| Utódja | Fülöp |
| Életrajzi adatok | |
| Elhunyt | 1112 után |
| Nyughelye | Hånger, majd 1234-től Varnhemi Apátság |
| Édesapja | Stenkil |
I. Inge Stenkilsson vagy Idősb Inge (óskandinávul: Ingi Steinkelsson; svédül: Inge den Äldre), († 1112 után[1]), körülbelül 1079-től 1084-ig, majd 1087-től kb. 1112-ig volt Svédország királya.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Első uralkodása [szerkesztés]
Stenkil fiaként született, és egyes források szerint egy ideig Halsten nevű testvére mellett kormányzói feladatokat töltött be. Testvére halála után egyedül uralkodott tovább.
A hagyomány szerint Inge első uralkodása 1084-ben ért véget. Ekkor ugyanis a király be akarta tiltani az uppsalai pogány templomnál az áldozatok bemutatását, mire megkövezték.[2] Ebben nem halt bele, de egy időre el kellett menekülnie svea földről.[3]
Második uralkodása [szerkesztés]
Feltehetőleg 1087-ben Inge legyőzte Svent és ismét magához ragadta a hatalmat. A Régi Uppsala pogány templomát leégette faszobraival együtt.[4] Ettől az időszaktól kezdve felgyorsult a kereszténység térhódítása Svédországban.[4]
A Hervarar-monda elmondása szerint Inge jelentősen hozzájárult a svéd nép kereszténységre térítéséhez.
Inge kortársa Szent Eskil, aki abban az időben pápai tanácsra apátságot alapított a Vreta nevű település. Inge és családja nagy kiterjedésű földbirtokkal rendelkeztek ezen a területen és 20 parasztudvarnyi területet adtak át az itteni, ill. ide települő szerzeteseknek. Ez 1100 körül történhetett. Egyes történészek ebből azt a következtetést vonják le, hogy Inge Östergötland tartományból származhatott. Valószínűbb azonban, hogy ezek a földek felesége révén kerültek a család birtokába, de nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy a meggyilkolt Sventől ragadták el a területeket.
Az adomány hatására a pápa egy levelében a svédek tiszteletreméltó királyának nevezi Ingét (Ingo gloriosus Suetonum Rex).
Egy másik fontos történelmi esemény, mely Ingéhez kapcsolódik, a három király találkozója Kungahällában, ahol a dán I. Erik, a norvég III. Magnus, valamint Inge hosszú időre szóló békét kötöttek egymással. A találkozóról (többek között) Snorri Sturluson ír részletesen. A békét Inge azzal erősítette meg, hogy leányát, Margitot III. Magnushoz adta feleségül.
Halála [szerkesztés]
Inge haláláról és azokról az évekről, amikor nem uralkodott, kevés adatunk van. Halálára vonatkozóan 1103 és 1108 között találhatunk forrásokat, és nincs egyértelműen leírva az sem, hogy halálakor viselte-e még a királyi címet. Más forrás 1112 utánra teszi halálát.[1] Földi maradványait a smålandi Hånger városának temetőjében helyezték végső nyugalomra. Egyes források azonban arról számolnak be, hogy holttestét 1234-ben exhumálták, és a varnhemi apátságban temették újra.
Gyermekei [szerkesztés]
Inge felesége a megölt Sven király leánytestvére, Helena volt. Margaréta leányán kívül volt még egy fia, aki a Ragnvald nevet viselte, azonban még Inge életében meghalt. Egyes történészek azonban ebben a fiúban vélik felfedezni Ragnvald Knaphövde alakját, aki a 12. század folyamán Kelet- és Közép-Svédországban uralkodott, és a norvég Harald Gille apósa volt.
Jegyzetek [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Inge I. (Schweden) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Bengans historiasidor (svéd nyelven). Wadbring.com
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: I. Haakon |
|
Következő uralkodó: Svend |
| Előző uralkodó: Svend |
|
Következő uralkodó: Fülöp |
