III. János svéd király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. János
John III of Sweden.jpg

Svédország királya
Uralkodási ideje
1568. szeptember 30. – 1592. november 17.
Koronázása
1569. július 10.
Elődje XIV. Erik
Utódja Zsigmond
Életrajzi adatok
Uralkodóház Vasa-ház
Született
1537. december 20.
Söderköping
Elhunyt
1592. november 17. (54 évesen)
Stockholm
Nyughelye Uppsala
Házastársa Jagelló Katalin (1526-1583)
Házastársa Gunilla Bielke (1568–1597)
Gyermekei Izabella (1564-1566)
Zsigmond (1566-1632)
Anna (1568-1625)
János (1589-1618)
Édesapja I. Gusztáv svéd király


III. János (Stegeborgi kastély, 1537. december 21. - Stockholm, 1592. november 27.) Svédország királya 1568 és 1592 között. I. Gusztáv és Margareta Leijonhufvud legidősebb gyermeke.

Uralkodásának kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

János 1556. június 27-én lett Finnország hercege. Amikor fivére, Erik svéd király lett, János csak nagyon nehezen ismerte el ezt a hatalmi pozíciót. A fivérek között nyílt törésre akkor került sor, amikor János 1562. október 4-én fivére akarata ellenére feleségül vette a lengyel Jagelló Katalint, a lengyel II. Zsigmond király legfiatalabb lányát. Erik ezidőtájt vitában állt a lengyel trónnal. János ezután 120 000 aranytallér ellenében hét erődítménnyel rendelkező kastélyt kapott Livóniában.

Ezzel János megsértette az Erikkel korábban kötött megállapodásokat. Erik felszólította Jánost a kastélyok feladására, és Jánosnak választani kellett Lengyelország és Svédország között. Mivel János erre a felszólításra kitérően reagált, 1563-ban árulással vádolták meg, majd megfosztották javadalmaitól. Egy nagy sereg indult János birtokai felé, Turku irányába. A sereg feladata a herceg elfogása volt. János néhány héten át meg tudta magát védeni, de 1563. augusztus 12-én azzal a feltétellel megadta magát, hogy megkímélik az életét, és fogva tartását igazságosan hajtják végre.

Jánost feleségével négy éven át tartották fogva a gripsholmi kastélyban. 1567 őszén XIV. Erik elméje megzavarodott, mely János szabadon engedését eredményezte. Amikor 1568-ban Erik elméje lecsillapodott, János ismét attól tartott, hogy fogságba esik, ezért nemesi felkelést szervezett Erik ellen. A felkelés hamar elterjedt és 1568. szeptember 29-én János bevonult Stockholmba serege élén. XIV. Eriket foglyul ejtették János pedig felvette a királyi címet.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

JohannesIII.JPG

A svéd birodalmi gyűlés 1569 januárjában ismerte el Jánost királyként. Ehhez azonban vissza kellett állítania olyan nemesi jogokat, melyeket fivére, XIV. Erik törölt el. Ezzel a nemesség megosztottsága nőtt az országban. Mivel János egyre jobban tartott bebörtönzött fivérétől, 1571-ben megparancsolta a fogva tartóknak, hogy végezzenek fivérével, amennyiben az bármely jelét adná szökési terveinek. Erik 1577-es halála feltehetőleg egy ilyen parancsra vezethető vissza.

A hagyományokkal ellentétben János támogatta a katolikus egyházat abban a reményben, hogy egy erős katolikus és protestáns, egységes svéd egyházat hoz létre. Ez azonban csak a katolikus egyház reakcionizmusát hozta az országba. A király fiát, Zsigmondot is katolikus szellemben nevelte. Ezzel családját szorosabban a lengyel trónhoz szerette volna kötni, azonban törekvéseinek eredménye az lett, hogy a svéd nemesség helyzete egyre inkább a kalmari unió alatti helyzetükhöz hasonlított.

János külpolitikájában egyre fontosabb szerepet kapott a Baltikum. 1570-ben véget vetett a három király háborújának, melyet fivére, Erik kezdett. Ezután azonban hadba vonult Oroszország ellen, mely változó intenzitással egészen János haláláig tartott. Narva 1581-es bevétele egyik legnagyobb sikere volt.

János 1592. november 17-én halt meg. Háborúktól és belviszálytól gyengített birodalmat hagyott maga után. Földi maradványait az uppsalai dómban helyezték végső nyugalomra.

Építészeti jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

János sok német és holland építészt és mesterembert hivatott országába, hogy építészeti terveit megvalósítsák. A különböző tervezési munkálatokban maga a király is részt vett. Kedvelte az olasz reneszánsz építészetet, melyet Svédországban is kedveltté tett.

A király különösen fontosnak tartotta a meglévő építészeti művek megtartását, ezért azokat a templomokat, melyek tűz áldozatává estek, eredeti formájukban építtette újjá. Ezek közé tartoznak például az uppsalai, a västeråsi, a linköpingi, valamint a skarai dómok. Néhány stockholmi templomot is átépítettek a korban, például a storkykrát, azaz a nagytemplomot, valamint a Riddarholms-templomot.

A nagyobb kastélyokhoz János kápolnákat építtetett. A stockholmi kastélyt jelentősen megnövelték a korban. A király két további kastélyt építtetett feleségének.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

János 1562-ben vette feleségül Jagelló Katalin lengyel és litván hercegnőt, akitől három gyermeke született:

  • Izabella (1564-1566) svéd hercegnő
  • III. Zsigmond (1566. június 20. - 1632. április 30.), Svédország és Lengyelország királya
  • Anna (1568. május 7. - 1625. február 26.) svéd hercegnő

Második házasságából Gunilla Bielkével (1568–1597) egy fia született:

  • János, Östergötland hercege (1589. április 18. - 1618. március 5.)


Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann III. (Schweden) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.