Kápolna
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
A kápolna (lat. capella, cappa szóból, ami a fejet is betakaró köpenyt jelent), istentiszteletre szolgáló templomszerű kisebb épület. Ilyeneket eredetileg a vértanúk sírjai fölé emeltek, később a plébániatemplomoktól messzebb fekvő községekben vagy tanyákon, főképp a temetőkben, utak mellett, bérceken vagy az előkelők palotáiban létesítettek. A nagyobb templomokban is szoktak lenni kápolnák, rendesen a mellékhajókban. Egyes kápolnáknak speciális funkciója van: keresztelőkápolna, sírkápolna, emlékkápolna stb.
Ha egy kápolnának külön lelkésze van, azt hívják tulajdonképpen capellanusnak, káplánnak.
A név eredete[szerkesztés]
A hagyomány szerint Tours-i Szent Márton, amikor még katona volt, egy koldusnak adta a köpenyének a felét. A másik felét a vállán átvetve viselte, ez volt a "köpenyke" illetve latinul "capella". A koldus az álruhába öltözött Jézus Krisztus volt, és Márton a találkozás hatására megtért; előbb szerzetes, később apát és végül püspök lett. A félköpeny a frank királyok birtokába került, akik csatáikba magukkal hordozták az ereklyét. A sátornak, ahol a köpenyt tartották, "capella" volt a neve, a sátorban naponta miséző papokat pedig "capellani"-nak nevezték. Ezekből a szavakból származik a kápolna és a káplán.
Néhány ismert kápolna[szerkesztés]
- Bakócz-kápolna, Esztergom;
- Csatatéri emlékkápolna, Mohács;
- Sainte-Chapelle, Párizs;
- Sixtus-kápolna, Vatikán;
- Gizella-kápolna, Veszprém;
- Szentfa kápolna, Dömös, Visegrádi-hegység;
- Rosslyn-kápolna, Skócia;
