Rosslyn-kápolna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Rosslyn-kápolna

A Rosslyn-kápolna (pontosabb nevén Szent Máté kollégiumi kápolna[1]), Roslin (Skócia) közelében áll, a 15. század közepén építettek. William St Clair (a család neve később Sinclaire módosult) alapította.[2] A skót reformációt követően (1571) a római katolikus mise celebrálása tilos volt, így egészen 1862-ig használaton kívül volt, ekkortól használják újra az anglikán rítusnak megfelelően.[3]

A kápolna neve, Rosslyn skót gael nyelvjárásban a következő szavak összetétele:

  • Ros: főnév, jelentése tudás;
  • Linn: főnév, jelentése generáció;

Így az egyik jelentés a generációk tudása. A Ros szó még ősi tudást is jelenthet. A Rosslyn név tehát ezt is jelentheti: ősi tudás, melyet generációk kaptak örökül.[forrás?]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A kápolna alapítója, William St Clair elhunyt. Halálával együtt az építkezések is leálltak, így a tervezett nagytemplom nem készült el.
  • A reformáció hatására 1571-ben a kápolnát bezáratták, oltárait eltávolították.
  • A St Clair család 1630-ban a szabadkőműves Skót Nagypáholy élére került, tagjai közül gyakran kerültek ki nagymesterek.
  • Sir James Sinclair 1736-ban elrendelte a kápolna felújítását, mely alapítása óta az első kísérlet volt az épület helyreállítására.
  • 1862-ben az Anglikán Közösség rítusa szerint újra megnyitották az istentisztelet számára.
  • Az 1950-es években javításokat folytattak.
  • Dan Brown 2003-ban megjelent regénye, A da Vinci-kód jelentősen megnövelte a látogatók számát.
  • 2007 - Újabb, ma is tartó felújítási munkálatok kezdődtek, melyek a kápolna teljes helyreállítását célozzák. Nagy figyelmet fordítanak a történelem során erősen megrongálódott faragványok helyreállításának.

Építészeti sajátosságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kápolna belső tere

Az építkezés eredeti terveit nem találták meg, így nem lehet tudni, hogy a jelenlegi felépítése egyezik-e az eredeti tervekkel. Építészeti szempontból Skócia legkiválóbb épületei közé tartozik.[4]

Az építkezés 1456. szeptember 20-án kezdődött. A tervezett keresztalakot nem fejezték be, csak a kápolna és a kórus készült el egészében, a régi kripta fölött. A főhajó és a mellékhajó alapköveit a 19. században találták meg.[2]

Tizennégy oszlop található a kápolnában, melyek tizenkét boltívből álló árkádot alkotnak. A keleti részen egy tizenötödik oszlop hármas boltívet alkot a két utolsóval.[5] A három nevezetes oszlop neve (északról): Mester Oszlop, Napszámos Oszlop és Tanonc Oszlop. Ezek a nevek a késő György-korból származnak, korábban, Gróf, Isten jelenléte és Herceg oszlop (The Earl's Pillar, The Shekinah and the Prince's pillar.) volt a nevük.

Tanonc Oszlop[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét egy 18. századi legenda adja, mely szerint az kőművesmester nem hitt abban, hogy tanonca képes végrehajtani a bonyolult faragó munkát az eredeti minta ismerete nélkül (mely máig ismeretlen). Ám míg a mester távol volt a tanonc elkészítette az oszlop faragását, s a felbőszült mester megölte. Büntetésül az ellenkező oldali falba belevésték arcképét, hogy örök időkig lássa tanonca művét.[6]

Az oszlop felső részén a következő felirat áll: "Forte est vinum fortior est rex fortiores sunt mulieres super omnia vincit veritas" ("Erős a bor, erősebb a király, még erősebb az asszony, ám az igazság legyőzi mindet").

A Tanonc Oszlop

Kukoricát, aloe verát ábrázoló faragványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyesek szerint kukoricát ábrázoló faragványok

Az egyik ablak fölötti boltívet olyan faragványok díszítenek, melyek kukoricára hasonlítanak, ám a faragványok erősen megrongálódtak, így lehetetlen bizonyosan megállapítani. Néhány boltívet pedig aloe vera motívumok díszítenek. Mind a két növény Amerikából származik (s jóval a kápolna építése után terjedt el Európában), így felvetődik a kérdés, hogy hogyan kerültek be a kápolna faragványai közé. Egyesek úgy vélik, hogy a templomosok 1307-es bukásukat követően Amerikába menekültek, s a velük kapcsolatban álló William St Clair így ismerte meg ezeket a növényeket.[7] Az elmélet nem nyert bizonyítást, az sem kizárt, hogy a faragványok jóval a felépítés után, valamely felújítás során készültek el.

Kripta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kápolna a Sinclair család temetkezési helyéül is szolgált több generáción keresztül, a kripta a kápolna hátsó feléből volt elérhető, ám jelenleg ismeretlen a bejárat helye. 1837-ben az egyik családtag az eredeti kriptába kívánt temetkezni, ám mesteremberei képtelenek voltak megtalálni a bejáratot.[8] Ebből kiindulva több kutató véli úgy, hogy a kripta valójában egy rejtett földalatti termet jelöl, melyben kincsek vannak elrejtve (többféle elgondolás van ezek mibenlétéről: Jézus mumifikált feje[9], a Szent Grál[10], a templomosok kincse[11] vagy az eredeti skót koronaékszerek.[12] Ezen elméletek egyikére sem léteznek bizonyítékok.

A „Rosslyn-titok”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyesek a felépítése miatt Salamon templomához (később Heródes temploma) hasonlítják, annak kicsinyített másolatának tartják. A három oszlopból a két elsőt Boáz és Jákin oszlopaival azonosítják, míg a kápolna többi részében Ezékiel próféta látomásának kőbe öntött változatát vélik felfedezni. Ezen jellemzők miatt egyesek úgy vélik, hogy az épület titkos tudást rejt, szerkezete és az alatta elhelyezkedő kripta a templomosok titkos tudását őrzi.[13]

Salamon templomával való hasonlatosságára a következőket szokták felhozni:

  • A Jákin és Boáz oszlopok ugyanúgy helyezkednek el, mint az eredetiek a leírás szerint;
  • A hármas boltív egy szabadkőműves szertartás, a Szent Királyi Boltív fontos eleme, a szertartás szerint Salamon templomában is megtalálható volt ez a Jákin, Boáz és a Mester Oszlop alkotta hármas boltív;
  • A hármas boltív (formája miatt hármas-taunak is nevezik) középpontjában helyezkedik el egy Salamon pecsét (Dávid-csillag, keresztény kontextusban a betlehemi csillag);
  • A legenda szerint Salamon templomának romjait a templomosok ásták ki, ám nem tudták, hogyan nézhetett ki az eredeti épület, mindössze a még mindig ép nyugati fal egy részét találták meg, s azt mintázva építették meg a kápolna nyugati falát (egyesek szerint a megtalált maradványokból építették); sokáig úgy gondolták, hogy egy további építkezés befejezetlen maradéka a fal.

A falat megtekintette Dr. Jack Miller geológus is. Erről így ír:

"...Először is a támpillérek a fal mellett csak díszítő funkciót töltenek be. Gyakorlati hasznuk nincs, mert nem a fő súlypontot támasztják alá, és ha hozzá akartak építeni bármit is, az menthetetlenül összeomlott volna.... Egész egyszerűen nem akartak tovább építkezni.... A hátsó köveket szándékosan úgy munkálták meg, hogy a rombolás látszatát keltsék... ezeket direkt így faragták ki."

Philip Davies professzor, a Sheffieldi Egyetem Bibliatudományi Tanszékének munkatársa, szintén látta a kápolnát. A professzor így vall erről:

" Ez az épület egyáltalán nem hasonlít egy keresztény imaházra. Ha rátekintek, az a benyomásom, mintha valamilyen középkori titkot akartak volna itt eltemetni."

A Salamon templomával való hasonlatosságról szkeptikus vélemények is születtek; Mark Oxbrow és Ian Robertson a következőket írja:

"A Rosslyn-kápolna egyáltalán nem hasonlít Salamon vagy Heródes templomára. Ha az épületek alapterveit összehasonlítjuk, láthatjuk, hogy alig van hasonlóság. Mivel a skóciai kápolna kisebb mint az említett ősi templom, megpróbálhatjuk az arányok összevetését is, ám így sem találunk nevezetes hasonlóságot. Ám ha a Rosslyn-kápolna terveit a glasgow-i East Quire terveivel hasonlítjuk össze, észrevehetjük, hogy majdnem azonosak; megegyező számú ablak és oszlop ugyanazon elrendezésben."[14]

Mindkét épület eredeti terveinek és látképének ismerete nélkül lehetetlen egyértelműen eldönteni, hogy a hasonlóság valóban bír-e jelentéssel.

Templomos kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Salamon templomával való feltételezett hasonlatossága és néhány faragvány (pl. a kukoricát ábrázoló faragványok) révén több kutatóban és íróban merült fel az ötlet, hogy a kápolna talán a templomosok kincseit rejti. Ezen feltételezések szerint a templomosok a Szentföldön felbecsülhetetlen kincseket (ereklyéket, titkos iratokat) találtak, melyre későbbi hatalmukat alapozhatták, s bukásuk után ebben a kápolnában rejtették el e kincseket.[7]

Szabadkőműves kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kápolnában található néhány faragvány, melyről egyesek feltételezik, hogy szabadkőműves szimbólum.

  • Az egyik legfontosabb egy bekötött szemű embert ábrázol, amint vezetik valahová; a szabadkőművesség beavató szertartása is hasonló.
  • A hármas boltív is bír szabadkőműves szimbolikával egyes vélemények szerint.
  • A bukott angyalok fejjel lefele, megkötözve vannak ábrázolva, ezt az ábrázolásmódot is szabadkőművesnek jellemzik egyesek.
A bukott angyal

Mivel a kápolna a 15. században épült, s a szabadkőművességről csak a 16. század kései évtizedeiből vannak megbízható források[15], ezért ezt az ellentmondást úgy szabadkőműves kapcsolat hívei úgy oldják fel, hogy ezek a faragványok bizonyára később készültek mint maga a kápolna. Az a feltételezés, hogy az 1860-as években James St Clair-Erskine által elrendelt javítások során készültek egy ismert szabadkőműves mester, David Bryce által, de erre nincs bizonyíték.

A Skót Nagypáholy első nagymestere bizonyos William Sinclair of Roslin (nem azonos az építtetővel) volt, s a Sinclair családból később is kerültek ki magas rangú szabadkőművesek, ezért más elképzelések szerint a kápolna az ő idejükben bővült ki az említett faragásokkal.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.rosslynchapel.org.uk/timeline.php
  2. ^ a b Turnbull, Rosslyn Chapel Revealed
  3. A hivatalos oldalon található kronológia
  4. Larkin Dunton, p. 66
  5. Tim Wallace-Murphy & Marilyn Hopkins. p. 8
  6. Dr Forbes, Bishop of Caithness, An Account of the Chapel of Rosslyn, 1774; cited in Rosslyn Chapel (1997) by the Earl of Rosslyn, page 27.
  7. ^ a b William F. Mann, Templomosok és meridiánok; Christopher Knight and Robert Lomas, The Hiram Key
  8. Donaldson's Guide to Rosslyn Chapel published 1862.
  9. Keith Laidler, The Head of God – The Lost Treasure of the Templars (1998).
  10. Tim Wallace-Murphy, Marilyn Hopkins, p. 8
  11. Robert Lomas, The Origins of Freemasonry
  12. Karen Ralls-MacLeod, Ian R. Robertson, The Quest for the Celtic Key (2002).
  13. Dan Burtein p. 248
  14. Mark Oxbrow, Ian Robertson. Rosslyn and the Grail
  15. történelmi részletek az Egyesült Angol Nagypáholyhonlapjáról

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dan Burstein. Secrets of the Code: The Unauthorized Guide to the Mysteries Behind the Da Vinci Code. Jackson: CDS Books (2004). ISBN 1593150229 
  • Mark Oxbrow, Ian Robertson. Rosslyn and the Grail. Edinburgh: Mainstream Publishing (2005). ISBN 1-84596-076-9 
  • Tim Wallace-Murphy & Marilyn Hopkins. Rosslyn: Guardians of the Secrets of the Holy Grail. Nelson: Element Books (1999). ISBN 1-86204-493-7 
  • Larkin Dunton. The Wolrd and Its People. Burdett: Silver (1896) 
  • Michael T. R. B. Turnbull. Rosslyn Chapel Revealed. Stroud: Sutton Publishing Ltd. (2007). ISBN 978-0750944670 
  • Christopher Knight és Robert Lomas. A második Messiás. Debrecen: Gold Book Könyvkiadó (1999). ISBN 963-9248-06-1 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]