Káplán

A káplán a katolikus egyházban olyan egyházi személy, aki felszentelt pap. Beosztását tekintve a plébánosok mellé segítségül a püspök által kinevezett (disponált). Szolgálati tevékenységét a plébános határozza meg. A szentségek kiszolgáltatása terén teljes papi joghatósággal rendelkezik. Káplánt ki lehet nevezni az egész plébánián, vagy a plébánia egy bizonyos lelkipásztori csoportjában, vagy akár több plébánián egy bizonyos szolgálat végzésére. Rendes esetben a plébános helyettesítését is ellátja. A káplán köteles a plébánián lakni. Szabadság idejét illetően a plébánossal azonos jogai vannak. A püspök megfelelő okból elmozdíthatja.

Káplánnak a magyar protestáns egyházban a népesebb egyházakban szolgáló, avagy az öreg, beteges lelkészek mellé rendelt segédlelkészeket hívják. Száraz káplánnak hivják az olyat, aki a teológiai tanfolyamot elvégezte ugyan, de a papi vizsgálatot még nem tette le, azonban szükség lévén rá, kiküldik valamely lelkész mellé a hétköznapi és vasárnapi isteni tiszteleteknél és temetéseknél a lelkészi teendők végzésére, de a szentségeket nem szolgáltathatja ki, vagyis nem keresztelhet és úrvacsorát sem oszthat. Midőn az első papi vizsgálatot sikerrel letette, akkor felhatalmazást nyer minden lelkészi teendők elvégzésére. A hazai reformátusoknál csak akkor szentelik, vagy jobban mondva akkor avatják fel lelkésszé, ha valamely gyülekezetbe megválasztatik rendes lelkésszé. A század első felében és az evangélikusoknál ma is a felavatás azonnal a papi vizsgálatok sikeres letevése után történt, illetőleg történik.

Ma

Kifejezetten a plébános mellé beosztott pap, a Pallas Lexikonában megadott egyéb fajtái nem léteznek. A plébániákat ma egyházközségnek nevezzük, nem hitközségnek.

Megjegyzés az angol „chaplain” kifejezéshez

Angol nyelvterületen elterjedten alkalmazzák a káplán szót a tábori lelkészekre. Sokszor – tartalmilag hibásan – egyszerűen káplánként fordítják az angol nyelvben rövidítve használt „military chaplain” szót.