I. Gusztáv svéd király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Gusztáv
Gustav Vasa.jpg

Svédország királya
Uralkodási ideje
1523. június 6. – 1560. szeptember 29.
Koronázása
1528. január 12.
Elődje II. Keresztély
Utódja XIV. Erik
Életrajzi adatok
Uralkodóház Vasa-ház
Született
1496. május 12.
Elhunyt
1560. szeptember 29. (64 évesen)
Stockholm
Nyughelye Uppsala
1560. december 21.
Gyermekei XIV. Erik svéd király
III. János svéd király
IX. Károly svéd király

I. Gusztáv (Lindholm (Upland), 1496. május 12.1560. szeptember 29.), a közismert nevén Gustav Vasa, Vasa dinasztia megalapítója, született Gustav Eriksson, 1523-tól haláláig Svédország királya volt. 1521-ben felkelést vezetett az országot uralma alatt tartó II. Keresztély dán király ellen, mely után alkirállyá választották. Uralma alatt Svédország áttért a protestáns hitre. 1523-ban egy megosztott, központi kormányzatot nélkülöző ország trónjára ült fel. Karizmájának és szervezőtehetségének köszönhetően sikeresen központosította királyságát. A svéd történetírók úgy tekintenek rá, mint a modern Svédország megalapítójára, és a svéd nép felszabadítójára. Ugyanezért Gusztáv maga is szívesen hasonlította magát Mózeshez.

Út a trónra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gusztáv apja, Erik Johansson (Vasa) maga is részt vett egy II. Keresztély elleni felkelésben, amiért 1520-ban a stockholmi vérfürdőben kivégezték. Anyai ágon a Sture családtól származott.

Gusztáv Uppsalában, ifj. Sten Sture és a linköpingi püspök vezetése alatt végezte tanulmányait. Azután katonai pályára lépett és részt vett a II. Keresztély dán király elleni felkelésben, aki őt azonban 1518-ban, a brännkyrkai csatában elfogatta és kaløi várba záratta. De 1519. szeptember 30-án sikerült Gusztávnak parasztruhában a várból megszökni, majd Lübeckbe menekült, ahol a városi tanács pártját fogta. Ennek segélyével 1520. május 31-én elhajózott a svédországi Kalmarba, hogy hazáját a dán iga alól minél előbb felszabadítsa. Innen Dalarnába utazott, próbálva hadsereget verbuválni Dánia ellen, eleinte kevés sikerrel. 1521-re sikerült egy kisebb sereget gyűjtenie Dalarnában, melynek az élén két év küzdelem után legyőzte a dán seregeket.

1523. június 6-án királlyá választották. Csapatai ostrom alá vették Stockholmot, és június 24-én bevonulhattak a fővárosba.

Reformáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gusztáv arra határozta el magát, hogy a pénzügyi bajok orvoslása és a királyi hatalom emelése céljából behozza a protestantizmust. 1527-ben a Västeråsba egybehívott rendek előtt kijelentette, hogy ha a protestáns hit behozatalát és a katolikus egyház vagyonának elkobzását nem helyeselnék, a trónról lemond. A polgárság és a pórok képviselői a katolikus valláshoz szító főnemesség és papság tiltakozása dacára a protestáns tanok hirdetését megengedték és a katolikus főpapság és a kolostorok vagyonának és birtokainak lefoglalását helyeselték.

Gusztáv menesztette és száműzte a dán-barát érseket, Gustav Trollét, és a maga jelöltjének jóváhagyását kérte a pápától. A pápa ezt megtagadta, és követelte Trolle visszaiktatását. Mind az érseki, mind több püspöki szék körüli viták után Gusztáv 1531-ben úgy döntött, hogy a lutheránus teológus Olaus Petri testvérét, Laurentius Petrit nevezi ki érseknek. Ekkor a Szentszék gyakorlatilag elvesztette fennhatóságát a svéd egyház felett. 1540-41-ben megjelent a teljes Biblia svéd nyelven. (Az Újszövetség fordítását már 1526-ben kiadták.)

1544. január 13-án az újból Västeråsba gyülekezett rendek a királlyal egyetemben nyíltan vallották meg protestáns hitüket. Ez a gyűlés ismerte el továbbá Gusztáv kivánatára, hogy a korona az elsőszülöttségi jog szerint családjában örökös legyen.

Uralkodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gusztáv központosító törekvései, szigora, és a Rómával való szakítása több felkeléshez vezettek. Ezek közül a legnevezetesebb a Nils Dacke féle 1542-es parasztfelkelés. A smålandi parasztokat különösen sújtotta a kereskedelmi embargó Dániával és a központosított állam által kirótt adóteher, így Nils Dacke vezetésével felkelést indítottak a király ellen. A király kénytelen volt belemenni egy fegyverszünetbe, mely alatt Nils Dacke gyakorlatilag Svédország déli részének uralkodójává vált. Rekatolizálta a térséget, és újra beindította a kereskedelmet Dániával. A király 1543 januárjában megszegte a fegyverszünetet. Csapatokat küldött a lázadó területekre, és a királyi propagandával sikeresen maga mellé állította a lakosság egy részét. Dackét elfogták és felnégyelték.

Az 1540-es években Gusztáv halálra ítélte a Petri fivéreket, mert nem szolgáltattak ki lázadásról szóló információkat, amelyekhez gyóntatás során jutottak. Később azonban amnesztiát kaptak.

Gusztáv további uralmát minden tekintetben siker kísérte. Felszabadította a kereskedést a külföld és nevezetesen a Hanza kötelékeiből és nagyban emelte a bányászatot és okszerű erdészetet, a közoktatást is javította, az ország védelmi erejét pedig külföldi hadihajók építése által emelte. Érdemeiért a svéd történetírók a svéd monarchia alapítójának szokták nevezni. Még a finnek is rendkívül megkedvelték, bár az új monarchia megszilárdítása érdekében szükséges adótehert éppen ők érezték a legjobban.

1554 és 1557 között diplomáciai konfliktusok miatt Gusztáv háborúba keveredett Rettegett Ivánnal, de egyik fél sem ért el sikereket a harc során.

1560-ban súlyos bélfertőzés végzett a királlyal. Midőn Gusztáv halálát közelegni érezte, összehívta a rendet Stockholmba és az ő jelenlétükben adta át 1560. június 25-én a királyi jogart Erich utódának; majd szeptember 29-én elhunyt.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Háromszor nősült meg: első neje szász-aluenburgi Katalin; második neje leijonhofvudi Margit, akitől 10 gyermeke született. Harmadik neje Stenbock Katalin volt.

Síremléke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az uppsalai dómban temették el. Az apszisban lévő síremlék körüli falakon láthatók Johan Gustaf Sandberg freskói a király életéből vett jelenetekkel.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]