VI. Erik svéd király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VI. Erik
Svédország királya
Uralkodási ideje
970 – 994
Elődje II. Emund
Utódja III. Olaf
Dánia királya
Uralkodási ideje
992 – 993
Elődje I. Svend
Utódja I. Svend
Életrajzi adatok
Uralkodóház Yngling-ház
Született 932 előtt
Elhunyt 994
Gamla Uppsala[1]
Nyughelye Gamla Uppsala[1]
Édesapja III. Björn

VI. Erik Björnsson vagy Győztes Erik (svédül: Erik Segersäll[2], németül: Erich der Siegesfrohe[3]), (932 előtt – 994[4]), svéd király 970 és 994 között, és Villásszakállú Svendet elűzve[5] dán király körülbelül 992 és 993 között, Upplandból mind a Baltikumra, mind Európa Keleti részére nagy befolyást gyakorolt[4].

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

III. Björn fiaként született, de édesapja halála után valószínűleg nem ő, hanem II. Emund Emundsson lett a király. Annak 970 körüli halála után lett Eriké a trón, de a meglévő források szerint (ezek izlandi mondák, és a Brémai Ádám krónikája) 975-ig fivérével, Olaffal együtt kormányzott.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Királyságának határai vitatottak: főleg a Mälaren tó és környéke és dél fele egészen a Balti-tenger partjáig Blekinge tartományig. Egyes krónikák arról jelentenek, hogy ő volt az első király, aki Svealand, Östergötland és Västergötland tartományokra, azaz a teljes középkori Svédország területére ki tudta terjeszteni hatalmát. Mai vélekedések azonban ezt az érdemet inkább fiának tulajdonítják. Visszaverte a dánok támadását, 975 körül megsemmísítette a vikingek leghíresebb fészkét, Birket[4].

Háború Erős Styrebjörnnel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az izlandi mondavilág arról mesél, hogy Olaf fia, Erős Styrbjörn igényt tartott édesapja trónjára, és nem ismerte el Eriket uralkodóként. Délre vonult, és egyesítette ereit a wollini vikingekkel. Ezzel az egyesült sereggel indult meg Styrebjörn Uppland irányába azzal a céllal, hogy Eriket elűzze a trónról. A két ellenséges sereg 984-ben találkozott a Régi Uppsala (Gamla Uppsala) egyik síkságán. A csatában, mely Erik győzelmével záródott, Styrebjörn elesett. Egyes feltételezések szerint Erik ez után a csata után kapta a „győzedelmes” melléknevet[6].

A kereszténység felvétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

990-ben Eriket megkeresztelték Dániában.[7] Amikor azonban visszatért a sveák fővárosába, a többségében pogányok lakta Uppsalába, kénytelen volt visszatérni a pogány hitre, mert a pogány társadalmakban a király főpap is volt.[7] Bár Erik felvette a keresztséget, a svédek a későbbi keresztény uralkodók alatt is a 12. század elejéig megtartották pogány kultuszaikat, amelyek központja Ó-Uppsala volt[4].

Svéd–dán háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erik feltehetőleg Dániában is sikeres területfoglaló hadjáratokat vezetett. Ezek kiváltó oka a Styrebjörnnek nyújtott dán segítség volt. A hadjáratok időpontjaként egyes források 992-t, más források egy évvel korábbi dátumot említenek. Brémai Ádám szerint miután rex Sueonum Hericus lerohanta Dániát, elűzhette annak királyát Villásszakállú Svent[8] és egy évig uralkodhatott dán földön. Ezután betegsége miatt vissza kellett térnie a Régi Uppsala vidékére. Bár Dániában megkeresztelkedett, Svédországba való visszatérésekor kiújult pogány hite[8].

Egyes források szerint üldözte a kereszténységet[5].

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Snorri Sturluson szerint Uppsalában (régi királyi udvarában) hunyt el 10 évvel Styrebjörn halála után[8] (tehát 994-ben). A Régi Uppsala délnyugati temetőinek egyikében feltételezik végső nyughelyét. Erik királyt fia, III. Olaf követte a trónon.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Valószínűleg ő alapította a ma is álló Sigtuna városát, ahol fia és utóda, (Olaf) első pénzérméit verték.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Sovereigns, Kingdoms and Royal Landmarks of Europe
  2. 655-656 (Nordisk familjebok / 1800-talsutgåvan. 4. Duplikator - Folkvandringen)
  3. erich_8_der_siegesfrohe_koenig_995
  4. ^ a b c d Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, ISBN 963-645-053-6, ill. ISBN 963-203-017-6, 58. oldal
  5. ^ a b Bokor József (szerk.). Erik, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998) 
  6. Csiffáry Tamás: Európai uralkodók könyve, Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, ISBN 978-963-9898-06-6, 222. oldal
  7. ^ a b Fodor Imre: Svéd történelem néhány magyar kapcsolattal, a szerző magánkiadása, év nélkül (2003 előtt?), 52. oldal
  8. ^ a b c Sweden Kings
  9. ^ a b c d e Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Erik VIII. (Schweden) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
II. Emund
Svédország uralkodója
970994
részben II. Olaffal együtt
A Svéd Királyság címere
Következő uralkodó:
III. (Kincses) Olaf
Előző uralkodó:
I. Svend
Dánia királya
992993
A dán uralkodói korona
Következő uralkodó:
I. Svend