Az álarcosbál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az álarcosbál (olaszul Un ballo in maschera) Giuseppe Verdi operája három felvonásban, öt képben. Szövegét Antonio Somma és Francesco Maria Piave írták.

A mű története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az álarcosbál eredeti szövegkönyvét Eugène Scribe (17911861) írta. Először Auber zenésítette meg. A történet hőse III. Gusztáv svéd király volt és Scribe az 1792-es esztendő drámai eseményeit öntötte libretto formájába: a francia forradalom és a konzervatív erők Svédországban is mérkőzésre készültek; az ellentét drámai módon pattant ki: Ankerströhm kapitány a stockholmi operában tartott álarcosbálon egy lövéssel halálra sebezte a királyt.

Scribe rendkívül mozgalmas, érdekes történetet kerekített a Gusztáv király ellen elkövetett merényletből. Auber zenéje azonban nem vitte diadalra a drámát. Verdi két világhírű szövegírója: Francesco Maria Piave és Antonio Somma új változatot készített a librettóból. Piave hatalmas színpadi gyakorlattal bírt, hiszen ő írta az Ernani, A két Foscari, a Macbeth, A kalóz, a Rigoletto, a Traviata és a Simon Boccanegra szövegkönyvét is. Az új libretto 1857-ben készült el és ez év végére Giuseppe Verdi be is fejezte a mű partitúráját. A szerződése értelmében Az álarcosbált Verdinek a nápolyi operában kellett volna bemutatnia. A premierre minden előkészület megtörtént, a művet azonban az utolsó pillanatban betiltották, politikai üzenete miatt

Ventignana herceg, a nápolyi operaház intendánsa bizottságot alakított, mely arra lett volna hivatva, hogy Scribe-Piave-Somma szövegkönyvet átdolgozza. Verdi azonban nem fogadta el a megváltoztatott szöveget, művét visszavonta és a római operának adta át.

Az eredeti szövegkönyvvel és szerepekkel a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatták be Magyarországon először a darabot.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Riccardo, Warwich grófja, Boston kormányzója tenor
Renato, egy kreol, a titkára bariton
Amelia, Renato hitvese szoprán
Ulrica, jósnő alt
Oscar, apród szoprán
Samuel és Tom, összeesküvők basszus
Silvano, matróz bariton
Küldöttek, udvaroncok, tisztek, összeesküvők, szolgák, álarcosok.

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Boston
Idő: 17. század vége

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelenet
Terem Boston kormányzója, Richard gróf palotájában

A kormányzó reggeli audienciáját tartja. Beengedik a kérvényezőket és az udvaroncokat, akik között elvegyülnek a merényletet tervező Samuel és Tom grófok, valamint szövetségeseik. Oscar, az apród átnyújtja a kormányzónak az álarcosbálra hivatalos személyek névsorát, akik között ott van Amelia is, a gróf legjobb barátjának és egyben titkárának, Renatónak a hitvese is. Amikor Renato figyelmezteti egy lehetséges összeesküvésre, Riccardo megkönnyebbül, hogy titkára mit sem sejt szerelméről, ami pedig az összeesküvőket illeti: nem veszi komolyan őket. Egy bíró elé terjeszti a jósnő, Ulrica száműzetési kérelmét. Oscar védelmébe veszi az asszonyt. A gróf kíváncsi lesz a jósnőre és elhatározza, hogy felkeresi.

Második jelenet
A jósnő kunyhója előtt

Ulrica körül sok ember tolong. Egy matróz azt kérdezi tőle vajon szolgálataiért megjutalmazza-e majd a kormányzó? Riccardo titokban pénzt és egy előléptetésről szóló okmányt ad át neki. Egy nemes hölgy kíván a jósnővel beszélni. Riccardo ezt is kihallgatja. Amelia, a hölgy, az kérdezi Ulricától, miként tudná leküzdeni a Riccardo iránt érzett bűnös szerelmét. A jósnő egy csodatevő füvet ajánl neki, amelyet saját kezével kell éjjel leszednie az akasztófahegyen. Amelia még aznap este el akar menni a hegyre. Riccardo elhatározza, hogy követni fogja. Halásznak öltözve ő is tanácsot kér a jósnőtől, aki megmondja neki, hogy hamarosan meg fog halni, gyilkosa pedig az lesz akivel elsőként kezet fog. Ekkor belép Renato és kezet fog a gróffal, aki megkönnyebbül, hiszen ártalmatlannak és barátjának féli a titkárt. Ulrica inti, hogy vegye komolyan a sorsára vonatkozó jóslatot.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néptelen táj egy domb alján

Éjszaka, Ulrica tanácsát megfogadva, Amelia felmegy a hegyre megkeresni a füvet. Ricardo követi őt és rábírja, hogy vallja be iránta érzett szerelmét. Renato is megérkezik, mivel követte Ricardót félve, hogy a merénylők rátámadnak. Kabátot cserél a gróffal és a lefátyolozott hölgyet visszakíséri a városba, mit sem sejtve, hogy az tulajdonképpen felesége. A merénylők megtámadják a grófnak vélt Renatót. Amelia közbelép, hogy megakadályozza a gyilkosságot és ezzel felfedi kilétét. A merénylők kinevetik a felszarvazott férjet. A féltékenységtől őrjöngő Renato másnapra a házába rendeli a merénylőket.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelenet:
Renato dolgozószobája

Renato feleségének meggyilkolásán gondolkodik és nem hiszi el ártatlanságát. Amelia csak annyi időt kap, hogy gyerekét láthassa. Renato a gróf ellen fordul, csatlakozik az összeesküvőkhöz és sorshúzáson eldől, neki kell majd megölnie Riccardót. Megérkezik Oscar a meghívókkal az álarcosbálra. Amelia sejti, hogy a bál csapda lesz a gróf számára.

Második jelenet:
A gróf páholya az operaházban

Riccardo, az Amelia iránt érzett szerelme és barátja iránti hűség között vívódva elhatározza, hogy Renatót Angliába küldi. Amelia egy névtelen levélben értesíti a közelgő merényletről, de a gróf ezt semmibe veszi.

Harmadik jelenet:
Bálterem

Az álarcosbálon a merénylők a jelmezesek közé vegyülnek. Renato megtudja Oscartól, hogy a gróf milyen jelmezt öltött. Amelia megpróbálja rávenni Riccardót, hogy hagyja el a termet, de hiába, Renato leszúrja. A haldokló gróf megmutatja az Angliába való kinevezési okmányt és megesküszik, hogy közte és Amelia között soha semmi bűnös dolog nem történt. Megbocsát gyilkosának és meghal.

Híres áriák, kórusművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • La rivedrà nell'estasi - Riccardo áriája (első felvonás)
  • Alla vita che t'arride - Renato áriája (első felvonás)
  • Volta la terrea - Oscar áriája (első felvonás)
  • Re dell'abisso, affrettati - Ulrica áriája (első felvonás)
  • Di' tu se fedele - Riccardo áriája (első felvonás)
  • Ma dall'arido stelo divulsa - Amelia áriája (második felvonás)
  • Morrò, ma prima in grazia - Amelia áriája (harmadik felvonás)
  • Eri tu che macchiavi quell'anima - Renato áriája (harmadik felvonás)
  • Ma se m'è forza perderti - Riccardo áriája (harmadik felvonás)
  • Saper vorreste - Oscar áriája (harmadik felvonás)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Batta András:Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Az álarcosbál témájú médiaállományokat.