Alzira

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Alzira Giuseppe Verdi egyik kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Salvadore Cammarano írta Voltaire Alzire, ou les Américains című darabja alapján. Ősbemutatójára 1845. augusztus 12-én került sor a nápolyi San Carlo operaházban. A sikeres nápolyi bemutatót kevésbé sikeres előadások követték szerte Olaszországban, majd a darab végképp eltűnt az operaszínpadokról. „Voltaképpen rossz” - vélekedett később Verdi az ifjúkori művéről.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Alvaro, Gusmano apja, Peru korábbi kormányzója basszus
Gusmano, Peru kormányzója bariton
Ovando, spanyol herceg tenor
Zamoro, inka törzsfőnök tenor
Ataliba, inka törzsfőnök basszus
Alzira, Ataliba lánya szoprán
Zuma, Alzira szolgálója mezzoszoprán
Otumbo, inka harcos tenor
Katonák; inka nők és férfiak; szolgálók

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Peru
Idő: 16. század

Prológus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tágas síkság a Rima folyónál

A spanyolok által legyőzött peruiak előkészítik a fogságba esett spanyol kormányzó, Alvaro kivégzését. A halottnak hitt törzsfőnök, Zamoro visszatér övéihez és megkegyelmez az idős embernek.

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelenet

Tér Limában

Spanyol katonák újabb földek meghódítására készülnek. Alvaro bejelenti lemondását fia, Gusmano javára, akinek első rendelkezése, hogy szabadon engedi Atalibát, az elfogott inka törzsfőnököt, nem csak azért mert behódolt a spanyoloknak, hanem azért is, mert szerelmes a főnök lányába Alzirába. A lány azonban Zamorót szereti.

Második jelenet

Alzira hálószobája a kormányzói palotában

Ataliba megpróbálja meggyőzni leányát a Gusmanóval kötendő házasság fontosságáról, de Alzira eltökélten szereti Zamorót, aki idegen utazónak álcázva magát bejut a szobába. Az ifjú pár hűséget esküszik egymásnak. Gusmano meglepi őket és vetélytársát halálra ítéli, ezzel megsértve az inkák és spanyolok közötti békemegállapodást. Alvaro kegyelmet kér Zamoro számára, hiszen korábban megkegyelmezett neki. Gusmano csak az inkák forrongása miatt enged. A spanyolok és inkák megesküsznek, hogy a csatatéren találkoznak.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelenet

Lima várában

Spanyol katonák ünneplik az inkák felett aratott győzelmet. Zamoro és Alzira ismért Gusmano fogságába kerül. Zamorót a halál várja. Hogy szerelmének életét megmentse, Alzira késznek mutatkozik férjhez menni Gusmanóhoz.

Második jelenet

Hegyi barlang

Otumbo, egy inka harcos beszámol Zamoro szabadon bocsátásáról. Amikor a törzsfőnök megtudja, hogy a szabadságának mi volt az ára, esküt tesz a házasság megakadályozására.

Harmadik jelenet

Terem a kormányzó palotájában

Gusmano Alzirával az oltárhoz közeledik, amikor egy spanyol öltözékű ember megtámadja és leszúrja. A haldokló Gusmano felismeri, hogy hibázott, megbocsát gyilkosának és összeadja Zamorót és Alzirát.

Híres zeneművek, áriák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Risorto fra le tenebre - Zamoro áriája (prológus)
  • Un Inca, eccesso orribile - Zamoro áriája (prológus)
  • Eterna la memoria - Gusmano áriája (első felvonás)
  • Quanto un mortal può chiedere - Gusmano áriája (első felvonás)
  • Nell'astro più che fulgido - Alzira áriája (első felvonás)
  • Da Gusman sul fragil barca - Alzira áriája (első felvonás)
  • Irne lungi ancor dovrei - Zamoro áriája (második felvonás)
  • Non di codarde lagrime - Zamoro áriája (második felvonás)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Batta András:Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]