A lombardok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lombardok (olaszul I Lombardi alla prima crociata) Giuseppe Verdi egy négyfelvonásos operája. Szövegkönyvét Temistocle Solera írta Tommaso Grossi eposza alapján. Bemutatójára 1843. február 11-én került sor a milánói Teatro alla Scalában. A darabot Mária Lujza pármai hercegnőnek ajánlotta. Magyarországon először 1974. április 7-én mutatták be az Erkel Színházban. A darabot Verdi 1847-ben Jérusalem cím alatt átírta a párizsi Opéra számára.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Arvino, a lombard keresztesek vezetője, Folco fia tenor
Pagano, remete, Folco fia basszus
Viclinda, Arvino felesége szoprán
Giselda, Arvino leánya szoprán
Oronte, Acciano fia tenor
Acciano, Antiochia zsarnoka tenor
Sofia, Acciano felesége szoprán
Pirro, Arvino istállómestere basszus
Szerzetesek, kereszteslovagok, katonák, követek, zarándokok, háremnők

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Milánó, Antiochia, Jeruzsálem
Idő: 1096

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelenet
Milánó: Szent Ambrus bazilika előtti tér

A két fivér, Arvino és Pagano, akik valamikor egy asszony miatt veszekedtek elhatározták, hogy Isten színe előtt, a Szent Ambrus bazilikában kibékülnek. A 18 évnyi száműzetés után hazatérő Pagano bűntudatot színlel és titokban továbbra is testvére meggyilkolását tervezi. Arvinót a lombardiai keresztesek vezérüknek választják.

Második jelenet
Milánó: Arvino háza előtt

A közeli zárda apácái esti ájtatosságuk során Isten áldásáért és békéért könyörögnek, miközben a kaputól nem messze Pagano a gyilkosságot készíti elő.

Harmadik jelenet
Milánó: Arvino házában

Arvino hitvese, Viclinda nem bízik Paganóban. Lányával Giseldával Istenhez imádkozik és megfogadja, hogy elzarándokolnak a Szent Sírhoz Jeruzsálembe. Pagano és cinkosai felgyújtják a házat, de Pagano tévedésből nem fivérét, hanem a szintén Arvino házában tartózkodó apját öli meg. Giselda megakadályozza, hogy bosszút álljanak, ezért Paganót száműzik a városból.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelenet
Antiochia: trónterem Acciano palotájában

A keresztesek Antiochia alatt állnak, nyomukban a pusztítás és erőszak. Acciano meg fogja védelmezni a városát. A palota háremében raboskodik Giselda, akibe beleszeretett Oronte, Acciano fia. Anyja, Sofia, aki már áttért a keresztény hitre örül ennek a szerelemnek.

Második jelenet
Egy sziklabarlang előtt

A száműzött Pagano türelmetlenül várja a lombard kereszteseket, hogy csatlakozzék hozzájuk. Remeteként vezekel és már szent ember hírében áll. Arvino is eljön, hogy tanácsot kérjen tőle. miképpen tudná megmenteni raboskodó lányát. A remete megígéri, hogy segíteni fog.

Harmadik jelenet
Antiochia: a palota háreme

Féltékeny rabszolganők dicsérik Giselda szépségét. Antiochia árulás folytán a keresztesek kezébe kerül. Behatolnak Acciano palotájába és úgy tűnik Orontét is megölik a harcban. Giselda ekkor megátkozza apját, a keresztesek vezetőjét. Arvino meg akarja ölni lázadó lányát.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelenet
A keresztesek tábora Josaphat völgyében

A sereget követő zarándokok köszöntik a távolban látszó Jeruzsálemet. Giselda elmenekül apja sátrából és találkozik a halottnak vélt Orontével. Mindketten maguk mögött hagyják minden eddigi kötelezettségüket és elhatározzák, hogy csak egymásnak élnek.

Második jelenet
Arvino sátra

Arvino megátkozza lányát. Pagano, a remete eltűnik.

Harmadik jelenet
Egy barlang belseje

Giselda a halálosan megsebesített Orontével egy barlangba menekül. A remete, aki követte őket, megkereszteli.

Negyedik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelenet
Barlang Jeruzsálem közelében

Giseldának látomása van: megjelenik előtte Oronte és megjósolja, hogy a Siloé forrásból víz fog fakadni.

Második jelenet
A lombardok sátrai Ráchel sírjának közelében

Szomjúságtól elgyötörten a lombardok hazájukra gondolnak. Giselda, a remete és Arvino meghozzák a csodás forrás hírét. Új erőre kapva a lombardok készek elfoglalni Jeruzsálemet.

Harmadik jelenet
Arvino sátra

A remete a harcban halálos sebet kapott. A halál küszöbén Pagano felfedi kilétét és a két férfi végül kibékül.

Híres áriák, zeneművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sciagurata! Hai tu creduto - Pagano áriája (első felvonás)
  • Salve Maria! - Giselda imája (első felvonás)
  • La mia letizia infondere - Oronte áriája (második felvonás)
  • Qual volutta trascorrere - hármad (harmadik felvonás)
  • Non fu sogno - Giselda áriája (negyedik felvonás)
  • O Signore, dal tetto natio! - a kereszteslovagok kórusa (negyedik felvonás)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]