Basszus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A basszus (ol. basso, lat. bassus, fr. basse) valamilyen zenei darabnak legmélyebb, illetve legalsóbb szólama, melyre annak egész harmóniai szerkezete épül. Ez a szólam általában a többi szólamtól nagyobb távolságban mozog, mint a többi szólam egymáshoz viszonyítva.

Zeneelmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minél mozgékonyabb a basszus, annál inkább elveszti alap jellegét, amelyre a többi szólam építkezik.

A basszus helyes szólamvezetése nagymértékben megnöveli a zenedarab hatását, és a zeneszerző technikai képzettségének legbiztosabb jele. A reneszánsz korban, a németalföldi szigorú polifónia korszakában (14.16. század), amikor a hangszeres zene – egyes táncdarabokat kivéve – még nem létezett; a basszus a mai értelemben még nem létezett.

A basszus első alkalmazója Viadana volt; az ő basso continuója valódi alapul szolgált a zeneszerzeményeknek. Jól meg kell különböztetni azonban a basso continuo-t, a generálbasszust és a törzsalhangot, mely utóbbi Jean-Philippe Rameau találmánya, és csak valamely zenemű összhangzattani elemzésénél képzett törzshangokból áll, lásd törzshang.

A klasszikus szerzők szerint gyorsabb futamokat a mély fekvésben nem szabad alkalmazni, mert itt érthetetlenekké válnának, míg ellenben a közép és felső fekvésben hatalmas hatást idéznek elő.

Basszus hangfekvés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezen kívül a basszus jelöli még a legmélyebb férfihangot. F-től f'-ig számítható, noha igen sok énekes képes a nagy C-t, sőt kontra H-t és B-t is énekelni. A hangzása tömör és teljes, jellege pedig komoly, méltóságteljes, és ünnepélyes, de azért humorisztikus kifejezésre is igen alkalmas.

Fokozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magas basszus (bariton), terjedelme A-fisz'
  • A mély basszus, terjedelme kontra F-esz.

Típusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Karakterbasszus
  • Basso profondo – igen mély és sötét hangzású
  • Basso cantante – világos hangú basszus
  • Basso buffo – „vígbasszus”
  • Basszusbariton – a legmagasabb basszus, átmeneti fajta, olyan, amelyik baritont is tud énekelni

Basszus szerepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Georg Friedrich Händel és Johann Sebastian Bach e tekintetben a legmagasabb helyet foglalják el. Így például a Megváltó recitativói Bach Máté-passiójában a legmagasztosabb szerzemények közé tartoznak, amiket a basszus számára írtak. A humort illetőleg Wolfgang Amadeus Mozart Szöktetés a szerájból című operájában Ozmin szerepe a legtündöklőbb példát képezi. Híres basszusszerepek még: Sarastro (Mozart: A varázsfuvola), Borisz Godunov, Hans Sachs (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok), Wotan, Kurwenal, a Kormányzó (Mozart: Don Giovanni), Don Alfonso, Pizzarro, Jochanaan (Richard Strauss: Salome), Simon Boccanegra, Escamillo (Bizet: Carmen)

Lásd még: basszista, basszuskulcs, illetve a basszushangszerek: gordonka, nagybőgő, basszusgitár, fagott, kontrafagott, basszusharsona, tuba.