Fagott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fagott
FoxBassoon.jpg

Más nyelveken
angol: bassoon
francia: basson
német: Fagott
olasz: fagotto
Besorolás
aerofonfúvós → kettős nádnyelves
fafúvós
Csőhossz 254 cm
Rokon hangszerek oboa, angolkürt, dulcián
Hangszerjátékos fagottos
Hangterjedelem
Range bassoon.png

A fagott a nádnyelves hangszerek családjába tartozik, kettős nádnyelves fúvókával megszólaltatott fúvós hangszer, az oboa hangszercsalád basszus tagjának is tekinthető. Hosszú, kónikus furatú csöve szűk U alakban van megtörve, a nádsíp hajlított fém fúvócsőbe illeszkedik.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fagott részei

A fagott leggyakrabban jávorfából vagy paliszanderből készül. Az összesen kb. 2,5 méter hosszú, kónikus furatú csöve jellegzetes módon kétrét van hajtva. Ennek az a jelentősége, hogy így a hangszer valóságos mérete nagyjából a fele „zenei” hosszúságának, vagyis rezonáló légoszlopa hosszúságának.

Részei:

  1. A kettős nádsíp
  2. a hajlított fém S-cső
  3. a lefelé irányuló tenorcső vagy szárny
  4. a csizma, amelynek U alakú furatába a két csőrész (3, 5) csatlakozik.
  5. a tenorcsővel (3) párhuzamosan felfelé irányuló basszuscső
  6. az erre csatlakozó hangtölcsér vagy korpusz.

A modern fagott a többi fafúvós hangszerhez hasonlóan nagy számú (22 – 24) hanglyukkal, bonyolult billentyűzettel van ellátva. Legmélyebb hangja B1, felrakható különleges hangtölcsérrel A1, legmagasabb hangja e² vagy asz² .

Napjainkban két különböző hangszerváltozat van forgalomban, a francia, illetve a német rendszerű fagott, de egyre inkább a német típus válik egyeduralkodóvá.

A kettő közötti legszembetűnőbb különbségek:

  • a francia hangszer rio paliszanderből készül, míg a német jávorfából;
  • a német hangszer furata kissé bővebb;
  • a német hangszer hangtölcsére körte alakú, mint az angolkürtnél;
  • a hanglyukak elrendezése, a billentyűzet eltérő konstrukciójú, eltérnek a fogásmódok;
  • a nád is másféle.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fagott legkorábbi változata, a dulcián 15501700 között még egy darabból volt elkészítve, kifúrva. A barokk korban kezdték a mai, négyrészes formában építeni, 3 – 4 billentyűvel. A 18. század második felétől kezdett szaporodni a billentyűk száma, míg elérte a ma jellemző 22-t (Buffet, francia) vagy 24-et (Heckel, német).

Művek fagottra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fagott nádsíp

Barokk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klasszikus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Romantikus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Televízió Esti mese című, évtizedeken át vetített gyerekműsorának szignáljában a TV Maci "brummogását" fagott hangjával érzékeltették a műsorszám zeneszerzői. A darab eredeti címe Meister Petz am Hofe Meyers, magyarítva Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán és Pécsi József (1874–1958) katonakarmester szerzeménye. A fagottszólót Id. Hara László játssza.

Híres fagottművészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyarok

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Van der Meer, John Henry. Hangszerek az ókortól napjainkig. Zeneműkiadó (1988). ISBN 963 330 670 1 
  • Darvas Gábor. Évezredek hangszerei. Zeneműkiadó (1961) 
  • Brockhaus Riemann zenei lexikon I. (A–F). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983. ISBN 963-330-474-1

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fagott témájú médiaállományokat.