Jean-Philippe Rameau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-Philippe Rameau
Attribué à Joseph Aved, Portrait de Jean-Philippe Rameau (vers 1728) - 002.jpg
Életrajzi adatok
Született 1683. szeptember 25.
 Franciaország
Dijon
Származás francia
Elhunyt 1764. szeptember 12.
(80 évesen)
 Franciaország
Párizs
Pályafutás
Műfajok opera, klasszikus zene
Hangszer csembaló
Tevékenység zeneszerző

Jean-Philippe Rameau (Dijon, 1683. szeptember 25.Párizs, 1764. szeptember 12.) francia barokk zeneszerző, zeneelméleti író.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rameau tizenegy gyermekes családba született Dijonban. A helyi gimnáziumban tanult, majd 18 éves korában zenei tanulmányútra ment Milánóba. Rövid idejű zenészi feladatok ellátása után 1715-ben a clermont-i katedrálisban vállalt orgonista állást. Miközben Párizsban és Lyonban tökéletesítette zenei tudását, megírta csembalóra első sorozatát. 1722-ben megjelent első nagy elméleti műve, a Traité de l’harmonie (Tanulmány a harmóniáról). A következő évben – miután összeveszett clermont-i munkaadóival – Párizsba költözött. Már korosnak számított, amikor találkozott Alexandre Le Riche de La Pouplinière nevű mecénásával, a kor ismert zenebarátjával, bankárral. Az ő segítségével utat talált a nagyoperához és a királyi udvarhoz. A Nagyoperában bemutatták Hippolyte et Aricie című operáját, amelynek szövegét Jean Racine Phaedrája nyomán Simon-Joseph Pellegrin írta. Az operának, de magának Rameau-nak is meg kellett küzdeni Lully – halála után is ható – népszerűségével és a divatos olasz operákkal, ezért lassan érett meg a győzelme. Művei sorát – jelentős sikerek mellett – felemásan fogadta a közönség, utolsó művét teljes értetlenség övezte. Végül azonban Rameau még megérte, hogy művei a francia kultúra elismert részévé válnak, és hogy korának megítélése szerint is nevéhez a francia zene történetének új korszaka fűződik. XV. Lajos király is elismerte munkásságát, 1750-ben a Compositeur de la musique du cabinet du Roy (a királyi kabinet zeneszerzője) pozícióval tüntette ki.

Rameau operáiban a Lullyvel való szembenállás fontos momentum. „Lullynek színészekre van szüksége, nekem énekesekre” – mondta. A Les indes galantes (A gáláns Indiák) és a Castor et Pollux című operái nagy sikert hoztak számára, ami meghatározta helyét a Lully utáni francia zenében, új korszakot nyitott hazája zenei életében. Az egész európai zenetörténetben is fontos a szerepe: úttörője lett az újabb opera- és szvitirodalomnak, zeneelméleti írásaival pedig megalapozója lett a modern zenei gondolkodásnak. Rameau-t tekintik a mai összhangzattan megalapítójának, aki – többek között – megállapította a hármashangzat, a dúr- és moll-konszonancia törvényszerűségeit.

Műveiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Traité de l’harmonie címlapja

Elméleti írások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Traité de l’harmonie réduite à ses pricipes naturels, 1722
  • Nouveau système de musique théorique, 1726
  • Génération harmonique ou traité de musique théorique et pratique, 1737
  • Démonstration du principe de l’harmonie…, 1750

Operák, balettek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangszeres művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Premier livre de piéces de clavecin, 1706
  • Pièces de clavecin avec une méthode pour la mécanique des doigts, 1724
  • Nouvelles suites de pièces de clavecin avec des remarques sur les différents genres de musiques, 1726
  • Pièces de clavecin avec une table pour les agréments, 1731

Lejátszható felvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Hippolite et Aricie kottájának részlete

Gavotte és variációk

Gavotte és variációk 1

Gavotte és variációk 2

Gavotte és variációk 3

Gavotte és variációk 4

Gavotte és variációk 5

Gavotte és variációk 6

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Philippe Rameau témájú médiaállományokat.