XV. Lajos francia király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
XV. Lajos
Louis XV France by Louis-Michel van Loo 002.jpg
XV. Lajos francia király

Franciaország és Navarra királya
Uralkodási ideje
1715. szeptember 1. – 1774. május 10.
Koronázása Red crown.png Reims
1722. október 22.
Elődje XIV. Lajos
Utódja XVI. Lajos
Életrajzi adatok
Született 1710. február 15.
Versailles
Elhunyt 1774. május 14. (64 évesen)
Versailles
Nyughelye Párizs, Saint-Denis-székesegyház
Házastársa Leszczyńska Mária lengyel királyi hercegnő
Gyermekei Lujza Erzsébet (1727–1759)
Anna Henrietta (1727–1752)
Mária Lujza (1728–1733)
Lajos Ferdinánd (1729–1765)
Fülöp Lajos (1730–1733)
Mária Adelheid (1732–1800)
Viktória Lujza Mária Terézia (1733–1799)
Zsófia Filippina Erzsébet Jusztina (1734–1782)
Terézia Felicitász (1736–1744)
Lujza Mária (1737–1787)
Édesapja Lajos, Burgundia hercege
Édesanyja Mária Adelheid savoyai hercegnő
Signature of Louis XV in 1753 at the wedding of the Prince of Condé and Charlotte de Rohan.jpg
XV. Lajos aláírása

XV. Lajos francia király (Versailles, 1710. február 15. – Versailles, 1774. május 10.); hivatalosan terjesztett melléknevén a „Hőnszeretett Lajos” (Louis le Bien-Aimé), 1715–1774 között Franciaország és (IV. Lajos néven) Navarra királya, XIV. Lajos francia király dédunokája és utódja, a Bourbon-dinasztia negyedik tagja Franciaország és Navarra trónján.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Blason France moderne.svg

XV. Lajos 1710. február 15-én született a versailles-i kastélyban a Bourbon uralkodó, XIV. Lajos dédunokájaként. Nagyapja, Lajos francia királyi herceg (Louis de France, 1661–1711), XIV. Lajos elsőszülött fia volt a (fő) trónörökös (Grand Dauphin).

Édesapja, Lajos királyi herceg (1682–1712), Burgundia hercege (Louis de France, duc de Bourgogne), szintén elsőszülött, a következő trónörökös (Petit Dauphin) volt, akinek ő a harmadik fia volt. Édesanyja a Savoyai-házból származó Mária Adelheid savoyai hercegnő (1685–1712) volt, II. Viktor Amadé savoyai herceg leánya. Lajos herceg születése után az Anjou hercege (duc d’Anjou) címet kapta, amelyet nagybátyja, V. Fülöp spanyol király is viselt születésétől. Ez politikai jelzése volt annak, hogy a Bourbonok soha nem mondanak le az osztrák Habsburgok által is követelt spanyol trónról.

Az udvari szokásoknak megfelelően hétéves koráig a királyi gyermekek nevelőnője, Ventadour hercegnő irányította nevelését.

Egyéves korában, 1711-ben elveszítette nagyapját, a fő trónörököst, majd a következő évben, 1712 februárjában mindkét szülőjét is, az akkor még életveszélyes kanyaró következtében. Március elején maga Anjou hercege és ötéves bátyja, Bretagne hercege, akit szintén Lajosnak kereszteltek (1707–1712), is megkapták a betegséget. Az idősebb fiút már nem tudták megmenteni, március 8-án meghalt, de a legkisebb fiú, a későbbi XV. Lajos, nevelőnője gondos ápolásának köszönhetően megmenekült, és kétéves korában, e családi tragédiasorozat nyomán, ő maga lett a trónörökös.

1714-től Perot atya, mint tanító foglalkozott a fiatal trónörökössel. Történelemre, földrajzra és hittanra tanította, emellett a dauphinnak külön tánctanára is volt. 1715-ben vett részt az első hivatalos fogadáson.

Az orléans-i herceg régenssége alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1715. szeptember 1-jén, XIV. Lajos halálát követően az ötéves, mindenki által okos és tehetséges gyermeknek tartott Anjou hercege lett az új király. Az elhunyt király unokaöccsét, (II.) Fülöp orléans-i herceget (1674–1723) másnap kinevezték régenssé. 1718-ban a régens titkosrendőrsége leleplezte a spanyol nagykövet által szervezett ún. Cellamare-összeesküvést, amelynek résztvevői (köztük XIV. Lajos balkézről való, törvényesített fiai, az Orléans-i ház esküdt ellenségei) a régens megbuktatását tervezték, helyére XV. Lajos gyámjává V. Fülöp spanyol királyt tették volna. A spanyol nagykövetet kiutasították, a francia résztvevőket Fülöp a Bastille-ba záratta vagy száműzette.

XV. Lajosnak fiatal kora ellenére részt kellett venni minden hivatalos fogadáson, és alá kellett vetnie magát az udvari szokásoknak. 1717-től kivették nevelőnője, „Maman Ventadour” gondozásából és új nevelőket rendeltek mellé Villeroy hercege és André Hercule de Fleury, Fréjus püspöke személyében. Ők már matematikára, asztrológiára, térképészetre, rajzra, latin nyelvre oktatták, és vadászati ismereteket is tanult.

Az udvar már 1720-tól, a négyes szövetség háborúját lezáró hágai béketárgyalásoktól kezdve a fiatal király megházasításával foglalkozott. Végül Orléans-i Fülöp, a régens V. Fülöp spanyol király hároméves leányának kezét kérte meg az akkor tizenegy éves XV. Lajos számára. A gyermekkorú infánsnőt, Mária Anna Viktóriát (1718–1781) már 1722-ben, 4 éves korában már be is költöztették Versailles-ba. (A régens egyik leányát, Orléans-i Lujza Erzsébet hercegnőt ugyanekkor feleségül adták V. Fülöp legidősebb fiához, Lajos asztúriai herceghez, aki 1724-ben néhány hónapon át, korai haláláig I. Lajos néven uralkodott is Spanyolországban).

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coat of Arms of France & Navarre.svg

XV. Lajost 1722. október 25-én koronázták királlyá a reimsi katedrálisban, (13 évesen. Nagykorúságát a párizsi Parlement (azaz bíróság) 1723. február 15-én jelentette be, ugyanezen a napon lemondott régensi megbízatásáról Lajos szeretett nagybátyja, Fülöp, Orléans hercege. A király felkérésére Fülöp herceg főminiszterként az ország második legfontosabb embere maradt haláláig, 1723 decemberéig. A király ekkor Lajost, Bourbon hercegét nevezte ki új főminiszterévé.

Az ifjú királyt, de különösen főminiszterét 1725-ben már a trón öröklésének kérdése foglalkoztatta. A koronaherceg főminiszter attól tartott, hogy a fiatal, gyenge egészségű király esetleges korai halála esetén maga is elveszítené hatalmát, ezért biztosítani akarta az utódlást. A túl fiatal, hatéves spanyol menyasszonynak, Mária Anna Viktória infánsnőnek el kellett hagynia Versailles-t, ez az inzultus egy ideig megterhelte a két Bourbon királyi udvar diplomáciai viszonyát. Mária Anna infánsnő később, 1729-ben I. József portugál király (1714–1777) felesége lett.

A francia udvar új menyasszonyt kezdett keresni a király részére. A választás (jobb híján) Maria Leszczyńskára, a trónját vesztett lengyel király, I.Szaniszló (Stanisław Leszczyński) leányára esett. A lengyel kapcsolatnak annyi előnye is volt, hogy nem kellett választani az egymásra is féltékeny nagyobb európai uralkodóházak közül. Ezenkívül nem volt korábban vérségi kapcsolat a két dinasztia között; ezért ettől a házasságtól a francia királyi család vérfrissítését is várták. Az esküvőre Fontainebleau-ban, 1725. szeptember 5-én került sor. A 15 éves ifjú férj és 22 éves felesége boldognak látszott, és a házasságot az esküvőt követő éjjelen el is hálták. 1727–37 között 11 gyermekük született, közülük egy holtan.

Sok gyermekük ellenére XV. Lajos hírhedten hűtlen férj volt. Néhány szeretője, mint Madame de Pompadour és Madame du Barry szinte nevesebb történelmi személyiség lett, mint maga az uralkodó. A király kapcsolatát a három Mailly-Nesle nővérrel hivatalos dokumentumok is alátámasztják. Idős korában XV. Lajos egyre fiatalabb lányok iránt érdeklődött, és udvaroncai egy külön intézményben, az ún. Parc aux Cerfs-ben („Szarvaspark”) nevelték számára a kiválasztottakat. Egyiküket, Marie-Louise O’Murphyt François Boucher festményei tették halhatatlanná.[1] A király kicsapongásairól végletesen túlzó pletykák terjedtek országszerte, amelyek szerint szűzlányok vérében fürdött és kilencven törvénytelen gyermeke volt. Magatartása mindenesetre hozzájárult az ancien régime népszerűtlenségéhez és közelgő bukásához.

Bourbon herceg főminiszterségét a protestánsok üldözése (1726), pénzügyi manipulációk, új adók bevezetése (ötvened, 1725), magas gabonaárak, valamint a Spanyol Királyság és a Német-római Birodalom elleni háborús előkészületek jellemezték. Mindez a főminisztert rendkívül népszerűtlenné tette.

A király 1726-ban, 16 éves korában – házassága után megerősödött egészséggel és önbizalommal – menesztette Bourbon hercegét és helyette régi tanárát, André Hercule de Fleury (immár) bíborost nevezte ki főminiszterré, aki haláláig, 1743-ig irányította az országot a király mellett.

Nehéz megállapítani, hogy az uralkodó mennyiben befolyásolta Fleury bíboros döntéseit, de azt tudjuk, hogy XV. Lajos mindig támogatta volt tanítóját az udvari intrikákkal es a miniszterek összeesküvéseivel szemben. 1738-ra a bíboros, miniszterei segítségével, egyensúlyba hozta a XIV. Lajos uralkodásának utolsó éveiben felborult költségvetést. Az úthálózat ebben az időszakban jelentős fejlesztéseken ment keresztül, a kereskedelem felélénkült. Ami a külpolitikát illeti, Fleury a békét kereste. Szövetséget kötött Nagy-Britanniával és kibékült Spanyolországgal.

1729-ben, három terhesség után, a királyné fiúnak adott életet. Franciaországnak immár volt trónörököse, s Lajos Ferdinánd születése csak tovább növelte az ekkor még boldog királyi pár népszerűségét az országban.

Fleury bíboros békés politikájának ellenére 1733-ban XV. Lajos belépett a lengyel örökösödési háborúba. A francia beavatkozás eredményeként a király apósa, I. Szaniszló lengyel király 1733-tól 1736-ig visszakapta a trónját.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

XV. Lajosnak és feleségének, a Leszczyński-házból származó Leszczyńska Mária lengyel királyi hercegnőnek (1703–1768) 10 gyermeke született:

  1. Lujza Erzsébet (Izabella) (1727–1759), aki 1739-ben feleségül ment Fülöp spanyol infánshoz, Párma uralkodó hercegéhez.
  2. Anna Henrietta (1727–1752), Lujza Erzsébet hercegnő ikerhúga,
  3. Mária Lujza (1728–1733), gyermekként meghalt.
  4. Lajos Ferdinánd (1729–1765), a trónörökös (Dauphin de Viennois), aki 1744-ben Mária Terézia Rafaella spanyol infánsnőt (1726–1746), majd 1747-ben Mária Jozefa Karolina szász hercegnőt vette feleségül. Mária Jozefától született fiai lettek XVI. Lajos, XVIII. Lajos és X. Károly királyok.
  5. Fülöp Lajos (1730–1733), Anjou hercege, kisgyermekként meghalt.
  6. Mária Adelheid (1732–1800)
  7. Viktória Lujza Mária Terézia (1733–1799)
  8. Zsófia Filippina Erzsébet Jusztina (1734–1782)
  9. Terézia Felicitász (1736–1744), gyermekként meghalt.
  10. Lujza Mária (1737–1787), aki karmelita apáca lett (Mère Thérèse de Saint-Augustin).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tóth István György: Madame Pompadour árnyékában. XV. Lajos (1710-1774), in Szvák Gyula szerk.: Koronás portrék, Budapest, Kozmosz Könyvek, 155-176, 1987.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz XV. Lajos francia király témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
XIV. Lajos
Franciaország királya
1715 – 1774
A francia királyi liliom
Következő uralkodó:
XVI. Lajos
Előző uralkodó:
III. Lajos
Navarra uralkodója
1715 – 1774
Navarra címere
Következő uralkodó:
V. Lajos