I. Ferenc nápoly–szicíliai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Ferenc nápoly–szicíliai király
Francis I of the Two Sicilies.jpg
I. Ferenc nápoly–szicíliai király (Giuseppe Cammarano műve)
Született
1777. augusztus 14.
Nápoly
Elhunyt
1830. november 8. (53 évesen)
Nápoly
Házastársa Habsburg–Lotaringiai Mária Klementina nápoly–szicíliai trónörökösné
Bourbon Mária Izabella nápoly–szicíliai királyné
Gyermekei Mária Antónia nápoly–szicíliai királyi hercegnő
II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király
Bourbon–Szicíliai Teréz brazil császárné
Mária Karolina Ferdinanda nápoly–szicíliai királyi hercegnő
Szülei Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő
I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ferenc nápoly–szicíliai király témájú médiaállományokat.

Ferenc Januárius József Xavér János (Francesco Gennaro Giuseppe Saverio Giovanni Battista) (Nápoly, 1777. augusztus 14.Nápoly, 1830. november 8.), a Bourbon (Borbone) házból származó nápoly–szicíliai királyi herceg, 1778-tól a nápolyi és szicíliai királyi trón örököse, 1825-től haláláig I. Ferenc néven a Két Szicília Királyságának uralkodója (Francesco I di Borbone, Re delle Due Sicilie).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coat of arms of the Kingdom of the Two Sicilies.svg

Ferenc Januárius (Gennaro) herceg 1777. augusztus 14-én született a casertai királyi palotában.

Édesapja a Bourbon-házból való IV. Ferdinánd nápolyi király (1751–1825) (a későbbi I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király) volt, III. Károly spanyol király és Mária Amália Krisztina szász hercegnő, lengyel királyi hercegnő, spanyol királyné fia.

Édesanyja Mária Karolina Lujza főhercegnő (1752–1814) volt, I. (Lotaringiai) Ferenc német–római császár (1708–1765) és Mária Terézia császárné (1717–1780) leánya, akit himlőben elhalt nővérei, (Mária Johanna Gabriella, 1750–1762 és Mária Jozefa, 1751–1767) helyett adtak feleségül Ferdinándhoz 1768-ban.

Az ifjú Ferenc Januárius (Gennaro) herceg (Élisabeth Louise Vigée Le Brun műve).

Ferenc herceg tizennyolc (!) testvér közül ötödikként született. Csak heten érték meg a felnőtt kort, rangjuk szerint nápoly–szicíliai (egyben spanyol) királyi hercegek és hercegnők.

  1. Mária Terézia Karolina hercegnő (1772–1807), aki 1790-ben feleségül ment II. Ferenc német-római császárhoz, magyar és cseh királyhoz (1804-től I. Ferenc néven osztrák császár).
  2. Lujza Mária Amália hercegnő (1773-1802), aki Ferenc császár öccséhez, Habsburg–Toscanai Ferdinánd József János főherceghez (1769–1824), a későbbi III. Ferdinánd toszkánai nagyherceghez ment feleségül.
  3. Károly Titusz Ferenc Gennaro, Calabria hercege (1775–1778), kisgyermekként meghalt.
  4. Mária Anna Jozefina (Giuseppina) hercegnő (1776–1780), kisgyermekként meghalt.
  5. Ferenc Januárius (Gennaro), Calabria hercege (1777–1830), a későbbi I. Ferenc nápoly–szicíliai király.
  6. Mária Amália hercegnő (1779–1783), kisgyermekként meghalt.
  7. Mária Krisztina Amália Terézia hercegnő (1779–1849), aki Károly Félix szárd–piemonti királyhoz, Savoya hercegéhez (1765–1831) ment férjhez.
  8. Gennaro Károly Ferenc herceg (1780–1789), gyermekként meghalt.
  9. József Catello Gennaro herceg (1781–1783), kisgyermekként meghalt.
  10. Mária Amália Terézia hercegnő (1782–1866), aki Orléans-i Lajos Fülöp francia királyhoz (1773–1850) ment feleségül.
  11. Mária Krisztina (*/†1783), születésekor meghalt.
  12. Mária Antonietta Terézia hercegnő (1784–1806), aki VII. Ferdinánd spanyol király (1784–1833) első felesége lett.
  13. Mária Klotild Terézia hercegnő (1786–1792), gyermekként meghalt.
  14. Henrietta (Enrichetta) Mária Kárméla hercegnő (1787–1792), kisgyermekként meghalt.
  15. Károly Gennaro Ferenc herceg (1788–1789), kisgyermekként meghalt.
  16. Lipót János József herceg (1790–1851), Salerno hercege, aki 1816-ban unokahúgát, Mária Klementina főhercegnőt (1798–1881), I. Ferenc császár leányát vette feleségül.
  17. Albert Fülöp Maria herceg (1792–1798), gyermekként meghalt.
  18. Mária Erzsébet Terézia hercegnő (1793–1801), gyermekként meghalt.

1778-ban alig 1 esztendős korában trónörökössé és Calabria hercegévé (Duca di Calabria) lépett elő, amikor bátyja, Károly herceg, a cím addigi viselője hároméves korában meghalt.

Első házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1797. június 25-én Foggiában feleségül vette a Habsburg–Lotaringiai-ház toszkánai ágából való Mária Klementina főhercegnőt, magyar és cseh királyi hercegnőt (1777–1801), II. Lipót német-római császár és Mária Ludovika spanyol infánsnő (1745–1792) leányát, József nádor húgát. Házasságukból két gyermek született, de csak egyikük élte meg a felnőtt kort:

I. Ferenc király és családja:Balról jobbra: Mária Izabella királyné, a második feleség, Mária Karolina Ferdinanda, később Berry hercegné, Mária Antonietta, később Toszkána nagyhercegnéje, Lujza Sarolta (Carlotta), később spanyol infánsné, Mária Krisztina, később spanyol királyné, Ferdinánd trónörökös, Mária Amália, később spanyol infánsné, I. Ferenc király, Károly Ferdinánd, Capua hercege, és Lipót Benjámin, Siracusa grófja

Második házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mária Klementina főhercegnő 1801. november 15-én 24 éves korában meghalt, súlyos szülési komplikációk következtében. Ferenc trónörökös 1802. október 6-án másodszor is megnősült, a Bourbon-házból való Mária Izabella spanyol infánsnőt (1789–1848), IV. Károly spanyol király és Mária Lujza Bourbon–pármai hercegnő leányát vette feleségül. Ebből a házasságból 12 gyermekük született:

  1. Lujza Sarolta (Carlotta) hercegnő (1804–1844), aki 1819-ben nagybátyjához, Ferenc Antal (Francisco de Paula Antonio) spanyol infánshoz (1794–1865), IV. Károly király legkisebbik fiához ment feleségül. Az ő fia volt Bourbon Ferenc, II. Izabella spanyol királynő férje.
  2. Mária Krisztina hercegnő (1806–1878), aki 1829-ben nagybátyjának, VII. Ferdinánd spanyol királynak a negyedik felesége lett, 1833–1840 között Spanyolország régense volt. Leánya II. Izabella néven Spanyolország királynője lett.
  3. Ferdinánd trónörökös (1810–1859), Puglia grófja, Calabria hercege, 1830-tól II. Ferdinánd néven nápoly–szicíliai király aki 1832-ben Savoyai Mária Krisztina szárd királyi hercegnőt (1812–1836), majd 1837-ben Habsburg–Tescheni Mária Terézia főhercegnőt vette feleségül.
  4. Károly Ferdinánd (Carlo Fernando), Capua hercege (1811–1862), aki 1836-ban rangon aluli házasságot kötött Penelope Smith-szel (1815–1882), utóbb Mascali grófnőjével.
  5. Lipót Benjámin, Siracusa grófja (1813–1860), aki 1837-ben Savoya–Carignani Filiberta szárd hercegnőt (1814–1874) vette feleségül.
  6. Mária Antónia hercegnő (1814–1898), aki 1824-ben a Habsburg–Lotaringiai-házból való II. Lipót toszkánai nagyherceg (1797–1870) második felesége, Toszkána nagyhercegnéje lett.
  7. Antal Paszkál (Antonio Pasquale), Lecce grófja, (1816–1843), gyermektelenül halt meg.
  8. Mária Amália hercegnő (1818–1857), 1832-ben Sebestyén infánshoz, Spanyolország és Portugália hercegéhez (1811–1872) ment feleségül.
  9. Mária Karolina hercegnő (1820–1861), aki 1850-ben a Bourbon-házból való Carlos Luis María Fernando spanyol királyi herceghez, Montemolín grófjához (1818–1861), spanyol karlista trónkövetelőhöz ment feleségül.
  10. Terézia Krisztina Mária hercegnő (1822–1889), aki 1843-ban II. Péter brazil császárhoz ment feleségül.
  11. Lajos Károly (Luigi Carlo), Aquila grófja (1824–1897), aki 1844-ben Januária Mária Johanna brazil császári hercegnőt (1822–1901), I. Péter brazil császár leányát vette feleségül.
  12. Ferenc Lajos (Francesco Luigi), Trapani grófja (1827–1892), aki saját unokahúgát, Habsburg–Toscanai Mária Izabella főhercegnőt (1834–1901), nővérének, Mária Antónia hercegnőnek leányát vette feleségül.

Törvényes gyermekei mellett szeretőitől és kegyencnőitől számos házasságon kívüli gyermeke is született.

Forradalmak és menekülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia forradalom kitörésekor számítani lehetett arra, hogy az általános szegénység nyomán Dél-Itáliában is forradalom törhet ki. 1793-ban, miután a jakobinusok kivégezték XVI. Lajos királyt és Marie Antoinette királynét (Ferenc herceg nagynénjét), Mária Karolina királyné húgát), a Nápolyi Királyság csatlakozott a Franciaország elleni első koalícióhoz. 1796 márciusában Napoléon Bonaparte tábornok, a francia Itáliai Hadsereg főparancsnoka inváziót indított. Az északi-itáliai fejedelemségek megszállása után a francia csapatok Nápoly felé közeledtek. A gyenge kezű király helyett intézkedő Mária Karolina királyné 1797. október 10-én különbékét köttött Franciaországgal, hogy megelőzze a megszállást.

1798 elején a Nápolyi Királyság hadsereget küldött a franciák által elfoglalt Róma felszabadítására érkező Mack osztrák tábornagy támogatására. Megsemmisítő vereségük után Bonaparte csapatai 1798 februárjában elfoglalták Nápolyt. A királyi család Szicíliába menekült, Nápolyban 1799. január 24-én kikiáltották a Parthenopéi Köztársaságot. A királyi hadsereg 1799 júniusára visszafoglalta Nápolyt, 1799 nyarára Nelson brit admirális kiűzte a franciákat a Nápolyi Királyság egész területéről. Ferenc herceg és szülei visszatérhettek fővárosukba.

A Nápolyi Királyság támogatta a Franciaország elleni harmadik koalíciót is. Az 1805. december 2-ai austerlitzi csatavesztés után a franciák 1806-ban ismét elfoglalták a Nápolyi Királyságot, a királyi család másodszor is Szicíliába menekült. Nápoly királya Napóleon öccse, Joseph Bonaparte, majd 1808-tól sógora, Joachim Murat tábornagy lett. 1809-ben a wagrami csatavesztés nyomán összeomlott a Franciaország elleni ötödik koalíció is. I. Ferenc osztrák császár és Mária Terézia Karolina császárné arra kényszerültek, hogy legidősebb leányukat, Mária Lujza főhercegnőt, Ferenc nápoly–szicíliai trónörökös unokahúgát feleségül adják a győztes Napóleonhoz.

A szicíliai száműzetésben a királyi család ki volt szolgáltatva a britek kényének-kedvének. 1812-ben Lord William Bentinck, a szicíliai brit csapatok főparancsnoka nyíltan beavatkozott a Nápolyi Királyság belügyeibe, gyakorlatilag (de nem hivatalosan) lemondatta Ferdinánd királyt. Helyére fiát, Ferenc Januárius herceget, a trónörököst neveztette ki régenssé, akinek el kellett fogadnia a britek által kidolgozott alkotmányt. Anyját, Mária Karolina királynét a brit főparancsnok 1813-ban kiutasította az országból. A száműzött királyné 1814 januárjában Bécsben meghalt. A határozott és döntésképes anyakirályné távozása után férje és fia a brit hatóságok kiszolgálóivá süllyedtek.

I. Ferenc nápoly–szicíliai király

Restauráció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napóleoni háborúk lezárultával, a bécsi kongresszus után a királyi család ismét visszatért Nápolyba. IV. Ferdinánd király visszavette uralkodói hatalmát. Ferenc trónörököstől megvonta a régensi megbízatást, de Calabria hercegének címét továbbra is viselhette. 1816-ban Ferdinánd király eltörölte a liberális alkotmányt, megszüntette két királyságának autonóm jogait, és Két Szicília Királysága néven egyetlen állammá olvasztotta őket.

1820-ban a liberális ellenzék és a lázongó carbonarik követelésére a királynak új, liberális alkotmányt kellett elfogadnia. Ferenc trónörökös, aki mindeddig a liberalizmussal kacérkodott, az 1820-as forradalom során örömmel és egyetértéssel fogadta az új alkotmányt. Az alkotmányos országgyűlés megdöntésére Ferdinánd király osztrák császári csapatokat hívott be.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1820-as forradalomtól kezdve Ferenc herceg véleménye is megváltozott, liberálisból konzervatívvá lett, abszolutista nézeteket kezdett vallani. Apjának, I. Ferdinánd királynak halála után, 1825. január 4-én lépett a trónra, 48 éves korában. Mindössze 5 évig uralkodott, apjához hasonló konzervatív szellemben. Kevés említésre méltó uralkodói intézkedést tett. A kormányzásban gyakorlatilag nem vett részt, azt hű kegyenceire és rendőrtisztviselőire bízta. Idejének java részét szeretőivel töltötte. Nagyon félt a merénylőktől, állandóan katonasággal és erős testőrséggel vette körül magát. A kemény kezű elnyomás eszközével uralkodása során felszámolta a hegyi rablóbandák működését (brigantaggio), ennek nyomán egy jelentősebb lázadás is kitört: 1828-ban a Salernói-öböl feletti Cilento hegyvidék népe felkelt a király nevében uralkodó miniszterek ellen. A lázadást a liberálisból abszolutistává lett Delcarretto márki csapatai verték le.

Uralkodása alatt elérte, hogy az 1820-as „baráti segítségnyújtás” óta országában állomásozó osztrák császári csapatokat 1827-ben kivonták, ezzel a Két Szicília Királyságának államkincstára jelentősen megkönnyebbült. 1829. szeptember 28-án megalapította az I. Ferenc király-rendet (Ordine reale di Francesco I), amelynek kitüntetéseit polgári és katonai érdemekért ítélik oda. A nemzetközileg elismert rend ma is működik.

I. Ferenc király 1830. november 8-án halt meg fővárosában, Nápolyban, 53 éves korában. A nápolyi Santa Chiara bazilika kriptájában temették el. Minisztereinek önkényes kormányzása ellenére alattvalói általában jó királyként emlékeztek meg róla, a közrend megszilárdítása és a megszálló csapatok eltávolítása miatt megkedvelték őt. A trónon legidősebb fia, Ferdinánd herceg követte, II. Ferdinánd néven.

Felmenői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Ferenc nápoly–szicíliai király Édesapja:
I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király
Apai nagyapja:
III. Károly spanyol király
Apai dédapja:
V. Fülöp spanyol király
Apai dédanyja:
Farnese Erzsébet pármai hercegnő
Apai nagyanyja:
Mária Amália szász hercegnő, lengyel királyi hercegnő
Apai dédapja:
III. Ágost lengyel király
Apai dédanyja:
Mária Jozefa osztrák főhercegnő
Édesanyja:
Mária Karolina Lujza főhercegnő
Anyai nagyapja:
I. (Lotaringiai) Ferenc császár
Anyai dédapja:
I. Lipót lotaringiai herceg
Anyai dédanyja:
Erzsébet Sarolta orléans-i hercegnő
Anyai nagyanyja:
Mária Terézia magyar királynő
Anyai dédapja:
VI. Károly német-római császár
Anyai dédanyja:
Erzsébet Krisztina braunschweig–wolfenbütteli hercegnő

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ferenc nápoly–szicíliai király témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Ferdinánd
Nápoly és Szicília királya
(A Két Szicília királya)

1825–1830
Bourbon-ház
A Két Szicília Királyságának címere
Következő uralkodó:
II. Ferdinánd