Habsburg–Lotaringiai Mária Jozefa főhercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mária Jozefa főhercegnő
Martin van Meytens festménye
További Mária Jozefa nevű személyeket lásd itt.

Habsburg–Lotaringiai Mária Jozefa Gabriella főhercegnő, teljes német nevén Erzherzögin Maria Josepha Gabriele Johanna Antónia Anna von Österreich), Bécs, 1751. március 19.Bécs, 1767. október 15.), Mária Terézia császárné leánya, osztrák főhercegnő, német-római császári hercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wappen Kaiserin Maria Theresia 1765 (Mittel).png

Mária Jozefa főhercegnő édesapja I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár (1708–1765) volt, édesanyja Mária Terézia császárné, osztrák uralkodó főhercegnő, magyar és cseh királynő (1717–1780) volt.

A császári pár 16 gyermekének sorában Mária Jozefa született tizenkettedikként. Felnőtt kort megérő testvérei:

Rövid ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mária Jozefa főhercegnő együtt nevelkedett egy évvel idősebb nővérével, Mária Johanna Gabriellával. Egy gyerekszobában laktak, dajkájuk is ugyanaz a személy volt. Mária Johannát már 12 évesen eljegyezték IV. Ferdinánd nápolyi királlyal, de a kislány röviddel az esküvő előtt meghalt himlőben. Húga keservesen gyászolta elveszített nővérét. 1765-ben, 15 évesen elveszítette apját, Lotaringiai Ferenc császárt is.

Nővérének halála után Mária Jozefát jegyezték el IV. Ferdinánd nápolyi királlyal, bár a királynak nem volt túl jó híre. Mária Terézia azonban mindenképpen erősíteni akarta Habsburgok és a Bourbonok dinasztikus kapcsolatát. Leánya nevelőnőjének ezt írta: „Szegény Jozefát a politika áldozatának tekintem. Ám ha legalább teljesíti majd kötelességét Istennel és a férjével szemben, és gondoskodik a lelki üdvéről, úgy elégedett lennék még akkor is, ha boldogtalannak kellene látnom őt.” [1]

1767-ben a kancelláriák megállapodtak a házassági szerződésben, a főhercegnő 200 000 gulden értékű kelengyéje elkészült és kiállították a bécsi Belvedere kastélyban. A hozományról nagynénje, Sarolta lotaringiai hercegnő gondoskodott. Október elején Mária Jozefa megkapta jövendőbelijének gyémántokkal ékesített portréját. Amikor a főhercegnő meglátta vőlegényének arcvonásait, taszítónak találta, és nem akart hozzámenni. Még az a a ragyogó kilátás sem tudta megvigasztalni, hogy egyszer majd a Nápoly és Szicília kettős királyság királynéja lehet. Végül október 15-ére kitűzték a hivatalos esküvőt, amelyet képviselők útján (per prokuram) kellett volna megtartani a bécsi ágostonrendiek templomában (Augustinerkirche).

Mária Jozefa azonban 1767. október 4-én szintén megkapta a himlőt, miután illendő módon látogatást tett családtagjainak sírboltjában, a Habsburg-család kriptájában, a bécsi kapucinusok templomában, ahová nem sokkal korábban helyezték le a himlőben meghalt Mária Jozefa Antónia bajor hercegnőnek, II. József császár második feleségének nem megfelelően bebalzsamozott holttestét. A 16 éves főhercegnőben nem volt meg anyjának ellenálló képessége. Halálos ágyán még vigasztalta elkeseredett édesanyját. Október 15-én, esküvőjének kitűzött napján meghalt. Ő is a Kapuzinerkirche Császár-kriptájába (Kaisergruft) került, ősei és leánytestvérei mellé.

Mária Johanna Gabriella és Mária Jozefa halála után 1768-ban végül a tizenharmadik testvér, Mária Karolina Lujza főhercegnő lett IV. Ferdinánd nápolyi király felesége. Férjéből később I. Ferdinánd néven nápoly–szicíliai király lett.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. „Ich betrachte die arme Josepha als ein Opfer der Politik. Wenn sie übrigens nur ihre Pflichten gegen Gott und ihren Gatten erfüllt und für ihr Seelenheil sorgt, dann würde ich zufrieden sein, selbst wenn sie unglücklich wäre.”

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Habsburg–Lotaringiai Mária Jozefa főhercegnő témájú médiaállományokat.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Niederhauser Emil: Mária Terézia, Pannonica, Budapest, 2000, ISBN 963-9252-14-X
  • Thea Leitner: Habsburgs vergessene Kinder (A Habsburgok elfeledett gyermekei), Piper, 1996, ISBN 3-492-21865-2
  • Friedrich Weissensteiner: Die Töchter Maria Theresias (Mária Terézia leányai), Kremayer & Scheriau, Bécs, 1991.
  • Hugh Montgomery-Massingberd (kiadó): Burke's Royal Families of the World, 1. kötet: Európa & Latin-Amerika, Burke's Peerage Ltd, London, 1977.