II. Lipót magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Lipót
Leopold II emperor.jpg
Német-római császár és német király, magyar és cseh király, Toszkána nagyhercege

Magyar király
II. Lipót
Uralkodási ideje
1790. február 20. – 1792. március 1.
Koronázása Pozsony
1790. november 15.
Elődje II. József
Utódja I. Ferenc
Német-római császár és német király
II. Lipót (Leopold II.)
Uralkodási ideje
1790. szeptember 30. – 1792. március 1.
Koronázása Frankfurt am Main
1790. szeptember 30.
Elődje II. József
Utódja II. Ferenc
Toszkána nagyhercege
I. Lipót (Pietro Leopoldo I)
Uralkodási ideje
1765. augusztus 18. – 1790. július 22.
Elődje II. Ferenc
Utódja III. Ferdinánd
Cseh király
II. Lipót (Leopold II.)
Uralkodási ideje
1790. február 20. – 1792. március 1.
Koronázása Prága
1791. szeptember 6.
Elődje II. József
Utódja II. Ferenc
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg–Lotaringiai-ház
Teljes neve Peter Leopold Joseph Anton Joachim Pius Gotthard
Született 1747. május 5.
Bécs
Elhunyt 1792. március 1. (44 évesen)
Bécs
Házastársa Mária Ludovika spanyol infánsnő
Gyermekei Mária Terézia Jozefa főhercegnő
Ferenc József Károly főherceg
Ferdinánd József János főherceg
Mária Anna Ferdinanda főhercegnő
Károly főherceg
Sándor Lipót tescheni herceg
Albert János József főherceg
Miksa János József főherceg
József Antal János főherceg
Mária Klementina főhercegnő
Antal Viktor főherceg
Mária Amália főhercegnő
János főherceg
Rainer József főherceg
Lajos főherceg
Rudolf főherceg
Édesapja I. Ferenc német-római császár
Édesanyja Mária Terézia magyar királynő

II. Lipót (Bécs, 1747. május 5. – Bécs, 1792. március 1.) a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, 1765–1792 között I. Lipót néven Toszkána nagyhercege, 1790-től II. Lipót néven magyar király, német-római császár, a toszkánai Szent István Lovagrend újjászervezője és nagymestere. Mivel bátyjának (és elődjének), II. Józsefnek nem volt fiúgyermeke, ő örökölte a magyar trónt is.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Armoiries Léopold II Habsbourg Lorraine.svg

A schönbrunni kastélyban született. Apja Lotaringiai Ferenc István német–római császár, anyja Mária Terézia magyar királynő. Apja halála után, 1765-től I. Lipót néven a Toszkánai Nagyhercegség uralkodójaként a felvilágosult abszolutizmus szellemében több reformot vezetett be.

Bátyja, II. József halála után, 1790-ben, mint a Habsburg-dinasztia legidősebb férfitagja, a Habsburg Birodalom trónját örökölte. 1790. szeptember 30-án Frankfurt am Mainban német-római császárrá koronázták. Magyar királlyá koronázására 1790. november 15-én Pozsonyban, cseh királlyá koronázására 1791. szeptember 6-án Prágában került sor.

Amikor trónra lépett, Dél-Németalföld nyílt harcban állt a Birodalommal, a Magyar Királyság pedig az elszakadás szélén volt. Az elődje felvilágosult abszolutista reformjaival és beolvasztó politikájával kiváltott nemesi ellenállást mérsékelt engedményekkel és ügyes politikával leszerelte. A magyar nemesi mozgalmat egyrészt a rendi alkotmány helyreállításával, másrészt azzal, hogy a Porosz Királysággal megegyezve (Reichenbach, 1790) a külső támogatástól elvágta, visszavonulásra késztette. 1790. november 15-én Pozsonyban magyar királlyá koronázták, fiát, Sándor Lipót főherceget pedig a rendek nádorrá választották. Sikerült leszerelnie a belgák ellenállását is, az 1788-ban bátyja, II. József által megkezdett török háborúnak pedig a korábbi állapotokat rögzítő szisztovói békével (1791. augusztus 4.) vetett véget.

A francia forradalomtól megrettent nemesség mindjobban közeledett Lipóthoz, aki az 1791. augusztusban II. Frigyes Vilmos porosz királlyal közösen kiadott pillnitzi nyilatkozatban nyíltan szembefordult a forradalmi Franciaországgal, az intervenciós háború kirobbanását azonban már nem érte meg: 1792. március 1-jén Bécsben hasnyálmirigy-gyulladás következtében váratlanul meghalt.

Házassága, utódai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lipót toszkánai nagyherceg 1765. augusztus 5-én Innsbruckban feleségül vette a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnőt (María Luísa de España, 1745–1792), III. Károly spanyol király és Mária Amália szász hercegnő, spanyol királyné leányát. A házasságból tizenhat gyermek született:

  1. Mária Terézia Jozefa főhercegnő (1767–1827), aki 1787-ben I. Antal szász királyhoz ment feleségül.
  2. Ferenc József Károly főherceg (1768–1835), a későbbi II. Ferenc német-római császár, I. Ferenc néven osztrák császár, magyar és cseh király.
  3. Ferdinánd József János főherceg (1769–1824), Toszkána nagyhercege.
  4. Mária Anna Ferdinanda főhercegnő (1770–1809), a prágai Szent Teréz apácakolostor főapátnője.
  5. Károly főherceg (1771–1847) tábornagy, Teschen hercege, Napóleon legyőzője az asperni csatában.
  6. Sándor Lipót főherceg (1772–1795), 1790-től haláláig Magyarország nádora.
  7. Albert János József főherceg (1773–1774), kisgyermekként meghalt.
  8. Miksa János József főherceg (1774–1778), kisgyermekként meghalt.
  9. József Antal János főherceg (1776–1847), 1795-től haláláig Magyarország nádora (József nádor).
  10. Mária Klementina főhercegnő (Maria Klementine von Österreich) (1777–1801), aki Ferenc nápoly–szicíliai trónörököshöz ment feleségül.
  11. Antal Viktor főherceg (1779–1835), Köln püspöke, 1816-1828-ig a Német Lovagrend Nagymestere.
  12. Mária Amália főhercegnő (1780–1798).
  13. János főherceg (1782–1859) tábornagy, a „stájer herceg”.
  14. Rainer József főherceg (1783–1853) tábornagy, a Lombard–Velencei Királyság alkirálya.
  15. Lajos főherceg (1784–1864) tábornagy, 1836-1848-ig az Államkonferencia vezetője.
  16. Rudolf főherceg (1788–1831) bíboros, Olmütz hercegérseke, Beethoven mecénása.

Toszkánai regnálása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyhercegség élén eltöltött 25 éve (1765–1790) alatt az elmaradott államot az élet szinte minden területére kiterjedő, megfontolt reformpolitikájával az európai felvilágosodás mintaországává alakította át.

Néhány az újításai közül: az adóbérlés megszüntetésével állami kézbe vette az adó- és egyéb jövedelmek beszedését; a paraszti földtulajdonlásban bevezette az örökbérleti rendszert; állami felügyelet alá helyezte a börtönöket; a céhek megszüntetésével szabaddá tette az iparűzést; átszervezte és korszerűsítette a közigazgatást; törvénnyel szabályozta a közegészségügyet; megreformálta a rendőrséget. Egyházi reformja még bátyjáét, II. Józsefét is túlszárnyalta: a pápával szemben a püspökökre támaszkodva szerzett érvényt fejedelmi jogainak.

Törvényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Lipót és Mária Ludovika. Esküvői emlék-dombormű Innsbruckban.
A toszkánai nagyhercegi család Firenzében: Lipót, Toszkána nagyhercege, Mária Ludovika nagyhercegné és gyermekeik.
(Johann Zoffany festménye, 1776.)

Uralkodása alatt 49 törvénycikket fogadtak el, amelyek közül kiemelünk néhányat.

  • Fontos még az 1790/91. évi X. törvénycikk Magyarország és a hozzákapcsolt részek függetlenségéről: „Az ország karainak és rendeinek alázatos előterjesztésére, Ő szent felsége is kegyesen elismerni méltóztatott, hogy ámbár a felséges ausztriai ház nőágának az 1723:I. tc. és II. cikkelyek által a magyar királyságban és a hozzá kapcsolt részekben megállapított örökösödése ugyanazt a fejedelmet illeti, a kit a megállapított trónöröklési rend szerint a Németországban és azon kivül fekvő, elválaszthatatlanul és föloszthatatlanul birtoklandó többi ország és tartományokban illet: mindazonáltal Magyarország, a hozzá kapcsolt részekkel együtt, szabad és kormányzatának egész törvényes módját illetőleg (bele értve mindenféle kormányszékeit) független, azaz semmi más országnak vagy résznek alá nem vetett, hanem saját állami léttel és alkotmánynyal bíró, s ennél fogva az 1715:III. tc., valamint az 1741:VIII. tc. és XI. cikkelyek rendelésének megfelelően, törvényesen megkoronázott örökös királyától, és igy Ő szent felségétől s örököseitől, Magyarország királyaitól, tulajdon törvényei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára igazgatandó és kormányozandó ország.”
  • Nem feledkezhetünk meg a következőről sem: 1790/91. évi XVI. törvényikk, hogy a nyilvános ügyek intézésére idegen nyelv ne használtassék, a magyar nyelv pedig megtartassék: „Ő szent felsége biztosítja a karokat és rendeket, hogy bármiféle ügyekre nézve idegen nyelv nem fog használtatni; hogy pedig a magyar hazai nyelv jobban terjedjen és csinosodjék, a gymnásiumokon, akadémiákon és a magyar egyetemen a magyar nyelv- és írástan számára külön tanár fog beállíttatni, hogy azok, akik e nyelvet nem tudják s meg akarják tanulni, vagy akik azt már tudják, magukat tökéletesíteni kivánják benne, alkalmat nyerjenek bármelyik irányban kívánságuk teljesedésére; a kormányszéki ügyek pedig most még latin nyelven lesznek tárgyalandók.”
  • A teljesség igénye nélkül még érdemes szót ejteni a következőkről:
    • 1790/91. évi LVII. törvénycikk az erdők pusztításának megakadályozásáról
    • "1790/91. évi XLII. törvénycikk a kínvallatásról: „A kínzó vallatások annálfogva, mivel az igazság kikutatására alkalmas és megfelelő eszközt nem nyújtanak, hanem inkább büntetés számba mennek, addig, míg a büntetőeljárásra nézve országgyűlésileg más intézkedés nem tétetik, egyszerűen tiltva lesznek.
    • 1790/91. évi XXXVIII. törvénycikk a zsidókról: „…a Magyarország és kapcsolt részei határain belül élő zsidók az összes szabad királyi városokban és más helységekben (ide nem értvén a királyi bányavárosokat) azon állapotban, melyben az 1790. évi január elsején voltak, megtartassanak, és ha abból netalán kizavartattak volna, visszahelyeztessenek.”
    • 1790/91. évi XXXI. törvénycikk az olyan játékok, melyekben minden a véletlenre van bizva, eltiltatnak: „A szerencsejáték Ő felsége jóváhagyásával Magyarország és a hozzá kapcsolt részek határain belül eltiltatván, azon kínos következmények elhárítása végett, melyek a játékokból egyes emberekre, sőt gyakran a közre is erednek, a közönségesen hazárdnak nevezett fáraó és kocka és mindenféle játékok, melyben minden a véletlentől függ, száz arany büntetés terhe alatt tilalmaztatnak…”
    • 1790/91. évi XXVII. törvénycikk a görög nem-egyesült vallásúakról: akik „…más honlakosok módjára, Magyarországban és a kapcsolt részekben jószágok szerzésére s birtoklására és minden hivatal viselésére képesek legyenek…”

Címei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„római felséges császár, Német-, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonországok, Galiczia, Lodoméria, Ráma, Szerb-, Kun- és Bolgárország apostoli királya, Ausztria főherczege; Burgundia, Lotaringia, Styria, Karinthia és Karniolia herczege; Etruria nagyherczege; Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja, Brabánt, Limburg, Luxemburg, és Geldern, Würtemberg, Felső- és Alsó-Szilézia, Majland, Mantua, Parma, Piazenca, Guastalla, Auschwitz és Zatoria, Calabria, Bar, Ferrete és Teschen herczege; Svévia és Charleville fejedelme; Habsburg, Flandria, Tyrol, Hannonia, Kyburg, Görcz, Gradiska grófja; a római szent birodalom, Burgau, Felső-és Alsó-Luzica, Pont-a-Mousson és Nomenum őrgrófja, Namur, Valdemons és Albimons tartomány, Zütphen, Sarverda, Salma és Falkenstein grófja, a vend őrgrófság és Mecheln ura”

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1790/91-es év törvényei [2]
  • Szilágyi V. Ferenc: Magyar történelmi ki kicsoda?
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Lipót magyar király témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
II. Ferenc
Toszkána nagyhercege
1765 – 1790
Habsburg–Lotaringiai-ház
A Toszkánai Nagyhercegség lobogója (Habsburg–Lotaringiai-ház, Toszkánai ág, 1737-1861)
Következő uralkodó:
III. Ferdinánd
Előző uralkodó:
II. József
Ausztria uralkodó főhercege
1790–1792
A cseh címer
Következő uralkodó:
II. Ferenc
Előző uralkodó:
II. József
Magyarország uralkodója
1790 – 1792
A Szent Korona
Következő uralkodó:
I. Ferenc
Előző uralkodó:
II. József
Német király
1790 – 1792
Német-római császár
1790 – 1792
A német-római császári korona
Következő uralkodó:
II. Ferenc
Előző uralkodó:
II. József
Csehország uralkodója
1790 – 1792
A cseh címer
Következő uralkodó:
II. Ferenc