Habsburg–Lotaringiai Rainer József lombard–velencei alkirály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Habsburg–Lotaringiai Rainer József lombard–velencei alkirály
Erzherzog Rainer Vizekoenig.jpg
Rainer főherceg, alkirály
(Josef Kriehuber litográfiája)
Született
1783. szeptember 30.
Pisa
Elhunyt
1853. január 16. (69 évesen)
Házastársa Savoyai Mária Erzsébet carignanói hercegnő
Gyermekei Habsburg–Lotaringiai Zsigmond főherceg
Habsburg–Lotaringiai Adelheid szárd–piemonti királyné
Habsburg–Lotaringiai Ernő főherceg
Habsburg–Lotaringiai Henrik főherceg
Habsburg–Lotaringiai Lipót Lajos főherceg
Habsburg–Lotaringiai Rainer Ferdinánd főherceg
Szülei Mária Ludovika magyar királyné
II. Lipót magyar király
Commons
Fiát, az ifjabb Rainer főherceget (1827–1913), a Birodalmi Tanács (Reichsrat) elnökét lásd itt.

Habsburg–Lotaringiai Rainer József János főherceg (Erzherzog Rainer Joseph Johann Michael Franz Hieronymus von Österreich) (Pisa, 1783. szeptember 30.Bozen (Tirol), 1853. január 16.), német-római császári herceg, osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, II. Lipót császár fia, József nádor öccse, császári-királyi tábornagy, a Lombard–Velencei Királyság alkirálya, II. Viktor Emánuel olasz király apósa. Gyakran nevezik az idősebb Rainer főhercegnek, megkülönböztetve fiától, az ifjabb Rainer főhercegtől.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wappen Kaisertum Österreich 1815 (Klein).png

Rainer főherceg 1783. szeptember 30-án született Pisában, a Toszkánai Nagyhercegség területén.

Édesapja a Habsburg–Lotaringiai-házból való Lipót toszkánai nagyherceg (1747–1792), a későbbi II. Lipót német-római császár, magyar és cseh király, édesanyja a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnő (María Luisa de España, 1745–1792), később német-római császárné volt.

Rainer főherceg az uralkodópár 16 gyermeke közül tizennegyedikként született. A felnőtt kort megérő testvérek:

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rainer főherceg gyermekéveit a firenzei nagyhercegi udvarban töltötte. Hétéves volt, amikor 1790-ben apja megörökölte a császári trónt, és a család Bécsbe költözött. 1792-ben kilencévesen mindkét szülőjét elveszítette, három hónapon belül. Rainer főherceg elsőszülött bátyja, a 24 éves Ferenc lett az uralkodó (II. Ferenc néven német-római, 1804-től I. Ferenc néven osztrák császár).

Rainer főherceget 25 éves korában, 1818. január 3-án császári bátyja, I. Ferenc kinevezte az Osztrák Császársághoz kapcsolt Lombard–Velencei Királyság (Regno Lombardo-Veneto) alkirályává. Ezt az államot a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus alkotta 1815-ben, Lombardia és Veneto (a volt Velencei Köztársaság) tartományok összekapcsolásával. Az állam perszonálunióban állt Ausztriával, uralkodója a mindenkori osztrák császár volt, akit az alkirály és a főkormányzó képviselt. Rainer főherceg 1848-ig látta el az alkirályi tisztséget. Az alkirályi tisztség nem jelentett sok államigazgatási kötelezettséget. A milánói királyi udvarban Rainer főhercegnek és Mária Erzsébet főhercegnének főleg protokolláris feladataik voltak.

Az itáliai forradalom előestéjén Rainer főherceg, Spaur főkormányzóval együtt 1848. január 18-án elhagyta Lombardiát, Bécsbe utazott jelentéstételre. Radetzky tábornagy, aki 1831 óta az itáliai császári csapatok főparancsnoka volt, úgy értékelte, hogy az olasz nemzeti lázongás a főherceg liberalizmusa, túlzott engedékenysége miatt növekedhetett olyan mértékűre, hogy leverésükre császári csapatok bevetése válhat szükségessé. 1848 májusától Radetzky katonai kormányzó gyakorolta a teljhatalmat a két tartományban, Rainer főherceg már nem is térhetett vissza állomáshelyére. A milánói és monzai királyi paloták üresen álltak 1857 szeptemberéig, az új alkirály, Ferdinánd Miksa főherceg megérkezesééig (akit 1859-ben szintén túlzottnak minősített liberalizmusa miatt hívtak vissza).

1848 márciusában Rainer főherceg családjával együtt Tirolba költözött. A dél-tiroli Bozenben (ma: Bolzano, Olaszország) halt meg 1853. január 16-án, 70 éves korában. Özvegye három évvel élte őt túl. Mindkettőjüket a bolzanói székesegyház (Dom Maria Himmelfahrt) kriptájában temették el.

Felesége, Mária Erzsébet carignanói hercegnő
Az idős Rainer főherceg

Házassága, utódai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rainer főherceg 1820. május 28-án Prágában feleségül vette Savoyai Mária Erzsébet carignanói hercegnőt (Maria Elisabetta di Savoia-Carignano, 1800–1856), Károly Emánuel Ferdinánd carignanói herceg (Carlo Emanuele Ferdinando di Savoia-Carignano, 1770–1800) és Mária Krisztina szász–kurlandi hercegnő (Marie Christine von Sachsen, Herzogin von Kurland, 1779–1851) leányát. Nyolc gyermekük született:

Rainer főherceg sógora, Mária Erzsébet hercegnő bátyja Károly Albert Amadé savoya–carignanói herceg (Carlo Alberto Amadeo di Savoia-Carignano, 1798–1849) volt, aki 1831–1849-ig Károly Albert néven a Szárd–Piemonti Királyság uralkodója lett.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség, Gondolat, Budapest, 1978, ISBN 963-280-714-6
  • A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy) 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 963-9193-87-9
  • Constantin von Wurzbach (szerk): Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich.
  • Dennis Mack Smith: Storia d'Italia, Editori Laterza, Róma–Bari, 2000.ISBN 88-420-6143-3
  • Silvio Bertoldi: Il re che fece l'Italia: Vita di Vittorio Emanuele II di Savoia, Rizzoli, Milánó, 2002.
  • Dennis Mack Smith: Vittorio Emanuele II, Mondadori, Milánó, 1995.