Kényszervallatás
A kényszervallatás (más szóval kínvallatás) egy hivatali bűncselekmény, amelyet ma már számos ország joga illetve nemzetközi egyezmény tilt.
Története[szerkesztés]
A kínvallatást évszázadokon keresztül a foglyul ejtett emberektől vallomás, beismerés kicsikarása érdekében használták. Hosszú ideig tehát legális eszköz volt és hosszú időnek kellett eltelnie addig, amíg a vallatásnak ezt a módját betiltották, majd a kapcsolódó cselekményeket bűncselekménnyé nyilvánították.
Magyarországon[szerkesztés]
- Magyarországon a Büntető törvénykönyv határozza meg, a hivatali bűncselekmények között, megadva a büntetési tételét is. Az 1978. évi V. törvény az állam és az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények között szabályozta.
- A hatályos Btk. XV. Fejezetének IV. címe tartalmazza a hivatali bűncselekményeket, melyeket a törvény új, önálló fejezetben szabályoz. A fejezethez tartozó bűncselekmények egyike a kényszervallatás.
Tényállása[szerkesztés]
Az a hivatalos személy követi el, aki vallomás vagy nyilatkozat kikényszerítése céljából erőszakot, fenyegetést vagy más hasonló eszközt alkalmaz.[1]
Az elkövető[szerkesztés]
A bűncselekmény elkövetője tettesként csak hivatalos személy lehet.
A bűncselekmény passzív alanya[szerkesztés]
A kényszervallatás passzív alanya, azaz a bűncselekmény elkövetési tárgya, bármely természetes személy lehet.
Az elkövetési magatartás[szerkesztés]
Az elkövetési magatartás maga a kényszerítés, ami az elkövető olyan külső ráhatása a passzív alanyra, amely őt a cselekvési szabadságától megfosztja, vagy abban korlátozza.[2]
Elkövetési mód[szerkesztés]
A kényszervallatást erőszak vagy fenyegetés illetve más hasonló eszköz alkalmazásával lehet elkövetni.
Motívuma[szerkesztés]
A kényszervallatás olyan kényszerítés, amelyet vallomás vagy nyilatkozat kikényszerítése céljából alkalmaz (követ el) a tettes.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Büntető Törvénykönyv
- Magyar nagylexikon