Jozefinizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A jozefinizmus II. József Habsburg-házi uralkodó, német-római császár, magyar és cseh király belpolitikáját összefoglaló kifejezés, támogatóit a jozefinisták névvel illették. Uralkodása alatt (1780-1790) számos reformot vezetett be annak érdekében, hogy a Habsburg Birodalmat a felvilágosult európai országok közé emelje. Ám reformtörekvései komoly ellenállásba ütköztek szerte a birodalomban élő nemzetiségek és rendek részéről, végül halálos ágyán kénytelen volt visszavonni az összes rendeletét, hármat kivéve.

A felvilágosult abszolutizmus osztrák változata, II. József egyházpolitikája, mellyel az egyházat állami ellenőrzés alá kívánta vonni. A feudális rend lényegének fenntartása érdekében a legelavultabb feudális intézmények és általában a rendi alkotmány felszámolására, valamint a vallásüldözés megszüntetésére (türelmi rendelet) törekedett.

A gazdasági és kulturális élet különböző területein végrehajtott reformpolitika - annak ellenére, hogy II. József legfontosabb rendeleteit halálos ágyán visszavonta - különösen Ausztriában és az akkor hozzá tartozó Csehországban elősegítette a társadalmi fejlődést.

A magyar jozefinisták, akik elsősorban a nemesi és a polgári értelmiség soraiból kerültek ki (Benkő Sámuel, Berzeviczy Gergely, Hajnóczy József, Kazinczy Ferenc, Szacsvay Sándor stb.), a jozefinizmus felvilágosult rendelkezéseitől a társadalmi fejlődést várták, s ezért nagy részük még a német hivatali és oktatási nyelv bevezetése miatt sem fordult szembe II. Józseffel. Néhányan közülük később a magyar jakobinusok forradalmi szervezkedésében vettek részt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Új magyar lexikon