János cseh király
| János | |
 |
|
|
|
|
| Csehország királya | |
| Uralkodási ideje 1310 – 1346. augusztus 26. |
|
| Koronázása | 1311. február 7. |
| Elődje | II. Henrik |
| Utódja | Károly |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Luxemburgi-ház |
| Született | 1296. augusztus 10. Luxemburg |
| Elhunyt | 1346. augusztus 26. (50 évesen) Crécy |
| Édesapja | VII. Henrik német-római császár |
| Édesanyja | Brabanti Margit német királyné |
Luxemburgi János vagy Vak János (1296. augusztus 10.[1] – 1346. augusztus 26.[1]) Csehország királya 1310-től és Luxemburg hercege volt 1313-tól. Képtelen volt megbirkózni a feudális anarchiával Csehországban, uralkodása háborúskodásokkal telt, de növelni tudta országa gazdaságát, amikor Sziléziát meghódította.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
VII. Henrik német-római császár legidősebb gyermeke volt és francia oktatásban részesült, ám mégis a Német-római Birodalom politikáját sajátította el később országában. Amikor édesapja a német koronát elnyerte, a Henrik karintiai herceg kormányával elégedetlen csehországi rendek meghívták a cseh trón elfoglalására is.[1] Fiát, Jánost pedig a néhai II. Vencel cseh király leányával jegyezték el.[1] 1310-ben feleségül is vette Přemysl Erzsébetet, ezt követően pedig a cseh rendek királyukká választották.[forrás?]
| „ | Nem akarom tehát, hogy előttetek rejtve maradjon, hogy atyám, János hetedik Henrik római császár és a brabanti herceg leányának, Margitnak a fiaként született. Feleségül vette Erzsébetet, II. Vencel cseh király leányát és megkapta vele a cseh királyságot, mivel a férfi ág a cseh királyok házában kihalt. Elűzte Henriket, a karintiai herceget, akinek a felesége a saját említett feleségének a nővére volt, és aki majd később gyermek nélkül halt meg. Henrik a cseh királyságot az anyám nővérének a jogcímén János előtt bírta.[2] | ” |
| – Vita Caroli Quarti (IV. Károly német-római császár önéletrajza) | ||
János ekkor lett egyike a Német-római Birodalom hét választófejedelmének (hercegnek). Célja a német-római császári cím megszerzése volt, melyet ekkor az apja birtokolt. Ezt az álmát sohasem tudta beteljesíteni. Édesapja halála után (1313) megörökölte a Luxemburg hercege címet is, ám a trónt nem ő szerezte meg.[forrás?]
A német viszálykodásokban Wittelsbach Lajost támogatta (aki végül császár lett).[1] Az ő oldalán vett részt az 1322-es mühldorfi csatában.[1]
Nagyszámú egyéb hadjáratot is viselt, így 1329-ben és 1337-ben, amikor a német lovagrendnek sietett segélyére a zord Poroszországba.[1] Itt vesztette el a fél szemét[1], 1339-ben pedig teljesen megvakult.[1], Harci kedvét ez nem lohasztotta le, és birtokszerzésre célzó szakadatlan alkudozásaiban sem igen feszélyezte.[1] 1330-ban másodszülött fia, János Henrik, Maultasch Margitot, Tirol és Karintia úrnőjét vette el feleségül.[1] János 1334-ben Bourbon Beatrixot választotta második nejéül Párizsban.[1] 1335-ben megjelent a fényes visegrádi kongresszuson, ahol I. Károly magyar király békebíróként közvetített János és III. Kázmér lengyel király között.[1] János ekkor 500 márka aranyért (melyet a magyar király fizetett meg Kázmér helyett), a lengyel trónra emelt igényeiről lemondott.[1]
Élte alkonyán a királyt több rendbeli csalódás érte.[1] Fiát saját nejének ösztönzésére a karintiaiak elűzték, Margit pedig a császár fiához ment nőül, aminek következtében a Luxemburgok és a Wittelsbachok között teljes szakadásra került sor.[1] Amíg János másik fia, Károly, mint Bajor Lajos ellenkirálya lépett fel Németországban, addig az öreg János VI. Fülöp francia királynak indult segítségére az angolok ellen. A földszerzés reménye vezette. A Crécy melletti csata kezdetén János két francia vitéz lovához köttette a saját lovát és így ment neki az ellenségnek; a franciák azonban a csatát elvesztették és a király hősiesen küzdvén, elesett.[1] Utódja a cseh trónon fia, I. Károly lett, aki később a császári trónt is megszerezte.
Családfa [szerkesztés]
| VI. Henrik luxemburgi gróf * 1252 † 1288. VI. 5. |
Avesnes-i Beatrix † 1321 |
I. (Brabanti) János * 1252/1253 † 1294. V. 3. |
Dampierre Margit * 1251 † 1285. VII. 3. |
||||||||||
| VII. Henrik német-római császár * 1275/6. VII. 12. † 1313. VIII. 24. |
Brabanti Margit * 1276. X. 4. † 1311. XII. 14. |
||||||||||||
| 1 Přemysl Erzsébet * 1292. I. 20. † 1330. IX. 28. OO |
2 Bourbon Beatrix cseh királyné * 1318 † 1383. XII. 23. OO 1334. XII.-e |
János * 1296. VIII. 10. † 1346. VIII. 26. |
3 törvénytelen |
||||||
| 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | |||||
| Margit * 1313. VII. 8. † 1341. VII. 11. |
Judit * 1315. V. 20. † 1349. IX. 11. |
IV. Károly német-római császár * 1316. V. 14. † 1378. XI. 29. |
Přemysl Ottokár * 1318 † 1320 |
János Henrik * 1322. II. 12. † 1375. XI. 12. |
|||||
| 1 | 1 | 2 | 2 | 3 | |||||
| Anna * 1323. III. 27. † 1338. IX-. 8. |
Erzsébet * 1323 † 1330 előtt |
Vencel * 1337. II. 25. † 1383. XII. 8. |
Bona * ? † ? |
Miklós * 1322 † 1358. VII. 20. |
|||||
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q Bokor József (szerk.). János (14), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
- ↑ Sz. Jónás Ilona: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény (Európa és Közel-Kelet IV-XV. század) (magyar nyelven). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 1999. május 10.)
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: Karintiai Henrik |
|
Következő uralkodó: Károly |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||
