XIII. Lajos francia király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
XIII. Lajos
Louis XIII (de Champaigne).jpg

Francia király
Uralkodási ideje
1610. május 14. – 1643. május 14.
Koronázása
1610. október 17., Reims Red crown.png
Elődje IV. Henrik
Utódja XIV. Lajos
Életrajzi adatok
Született
1601. szeptember 27.
Fontainebleau
Elhunyt
1643. május 14. (41 évesen)
Saint-Germain-en-Laye
Házastársa Anna Mária spanyol infánsnő
Gyermekei Louis dauphin (1638–1715)
Fülöp herceg (1640–1701)
Édesapja IV. Henrik
Édesanyja Medici Mária

XIII. Lajos (Fontainebleau, 1601. szeptember 27. – Saint-Germain-en-Laye, 1643. május 14.); Franciaország és (II. Lajos néven) Navarra királya (1610–1643), a Bourbon-dinasztia második tagja a francia és navarrai trónon.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Blason France moderne.svg

1601. szeptember 27-én született Fontainebleau kastélyában. Apjának, IV. Henriknek a meggyilkolása után (1610. május 14.) gyermekként került a trónra, 1610. október 17-én koronázták meg Reims-ben. Előbb anyja, Medici Mária és az olasz Concino Concini, utóbb Richelieu bíboros, aki 1624-ben első miniszter lett, kormányzott helyette. Az ifjú király vakon megbízott a bíborosban, még édesanyját is száműzetésbe küldte. 1615-ben feleségül vette III. Fülöp spanyol király leányát Ausztriai Anna infánsnőt, akitől 1638-ban gyermeke született, a későbbi XIV. Lajos. 1643. május 14-én halt meg Párizsban.

Kormányzása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coat of Arms of France & Navarre.svg

Lajos valódi uralkodását 1617-ben, Concino Concini meggyilkoltatásával kezde. Anyját, Medici Mária anyakirálynét még aznap száműzte Blois-ba. Mária királyné képtelen volt elfogadni félreállítását, és az évek során több összeesküvéssel próbálkozott, de sikertelenül. Végül „önszántából” menekült el Franciaországból.

Lajos célja az állam egységesítése, az abszolút monarchia megerősítése volt. Uralkodása alatt a francia csapatok elfoglalták La Rochelle-t, a hugenották központját. Ezen események hatására és főminiszterének, Richelieu bíborosnak tanácsára 1614-től kezdve nem hívta egybe a rendi gyűlést. Az emelkedő királyi jövedelmek lehetővé tették számára a királytól függő hivatalszervezet kiépítését és központi zsoldoshadsereg fenntartását. Folytatta a királyi manufaktúrák létesítését és támogatta a külkereskedelmet.

Uralkodása idején egyre nagyobb szerephez jutott a IV. Henrik által alapított Louvre. A napjainkban számtalan képzőművészeti alkotásnak otthont nyújtó épületkomplexum felvirágoztatásához olyan kiváló művészt hívott udvarába, mint Nicolas Poussin. XIII. Lajos nem volt gyengekezű vagy ostoba uralkodó. Általa istenített apjához hasonlóan kiváló hadvezér és stratéga volt (pl. a La Rochelle-i kőgát építése). Élete korai éveiben sokat szenvedett betegesen nagyravágyó és végtelenül ostoba anyja megaláztatásaitól, s ez zárkózottá tette. Lajos másik „mumusa” saját öccse, Gaston orléans-i herceg volt, aki – anyjukhoz hasonlóan, és többször vele együtt – szintén sok nehézséget gördített az uralkodó útjába. (La Rochelle ostromakor kierőszakolta magának a főparancsnoki tisztséget, majd amikor elunta az ostromot, egyszerűen hazautazott.) Ilyen családi háttérrel nem meglepő, hogy az ifjú uralkodó megbízható és egyben tehetséges embereket keresett maga mellé. Armand Jean du Plessis de Richelieu, a későbbi Richelieu bíboros, főminiszter is még Medici Mária királyné tanácsadójaként kezdte pályafutását, később került – Lajos felkérésére – a király szolgálatába. Az valóság tehát az, hogy a királyságot XIII. Lajos kormányozta – Richelieu bíboros hathatós segítségével.

Hadjáratai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uralkodása idején szembe került a Habsburgokkal, ez eredményezte 1629-es itáliai hadjáratát, melynek során megtörte befolyásukat Észak-Itáliában. A harmincéves háborúba is azzal a céllal lépett be, hogy megtörje a Habsburgok uralmát. II. Ferdinánd császár ellen szövetkezett Gusztáv Adolf svéd királlyal, Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmel és a német fejedelmekkel is. 1635-ben zsoldjába vette weimari Bernát hadait, s felhasználva Bernát hirtelen bekövetkezett halálát, Elzászt magának tartotta meg. A harmincéves háborúval párhuzamosan, 1635-ben kitört francia–spanyol háborúban szerencsésen harcolt még a spanyol Habsburgok ellen is, akiktől Turenne tábornok 1642-es hadjáratával megszerezte Roussillon tartományt.

Házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1615. november 9-én a bordeaux-i Saint-André székesegyházban házasságot kötött Anna Mária Mauricia spanyol infánsnővel (1601–1666), aki Ausztriai Anna néven Franciaország királynéja lett. Házasságukból – 13 éven tartó várakozás és egyre halványuló reménykedés után – 2 fiú született:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Merle, Robert: Francia História
  • Ki kicsoda a világtörténelemben?
  • Történelem II.
  • Pallas nagy lexikona


Előző uralkodó:
IV. Henrik
Franciaország királya
1610 – 1643
A francia királyi liliom
Következő uralkodó:
XIV. Lajos
Előző uralkodó:
III. Henrik
Navarra uralkodója
1610 – 1620
Navarra címere
Következő uralkodó:
III. Lajos