Antal navarrai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
François Clouet: Antoine de Bourbon portréja (1557)

Antal (La Fère (Pikárdia), 1518. április 22.Les Andelys (Eure (megye)), 1562. november 17.) saját jogán Marle, majd Beaumont-le-Roger grófja, később Bourbon és Vendôme hercege, felesége, III. Johanna révén a Navarrai Királyság társuralkodója, Albret hercege, Foix, Rodez, Bigorre, Armagnac és Périgord grófja, illetve Béarn algrófja, a francia vallásháborúk fontos szereplője volt.

IV. Charles de Bourbon és Françoise d’Alençon negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot. 1537-ben örökölte két hercegségét atyjától, majd 1548-ban feleségül vette Albret Johannát, Navarra trónörökösnőjét. Apósa, II. Henrik navarrai király halálát követően 1555-ben örökölték a trónt – a királyi cím azonban névleges volt, mivel 1512-ben a spanyolok meghódították, 1516-ban pedig a királyságba olvasztották Navarra nagy részét.

II. Henrik uralkodása alatt a Franciaországban élő navarrai királyi pár katolikus hitét elhagyva a francia reformátusok (hugenották) oldalára állt. Komoly szerepet játszottak a Prè-au-Clerc-i incidensben, ahol fiuk, Henrik vezetésével 1558 májusában négyezer hugenotta énekelt nyilvánosan zsoltárokat. Később azonban bebizonyosodott, hogy Bourbon hercege sem szigorú erkölcsiségében, sem hitében nem sorolható a legbuzgóbb hugenották közé – ellentétben öccsével, Condé hercegével, aki a protestánsok vezére maradt haláláig.

1560-ban elhunyt a fiatal II. Ferenc, akit kiskorú öccse, IX. Károly követett a trónon. Ekkor Bourbon hercege volt a legközelebbi rokona a királyi hercegek közül, így a navarrai király követelhette a régensség jogát. Ezt azonban az anyakirályné, Medici Katalin szerezte meg a maga számára. A herceget a királyság tábornagyává (lieutenant-général) nevezte ki, és rávette, hogy katolizáljon. A csapodár Bourbon azzal is a régensnőhöz kötődött, hogy egyik udvarhölgye, Louise de La Béraudière du Rouhet volt a szeretője. Kilengései ellen protestáns korában maga Kálvin is felemelte a szavát.

A navarrai királyné nem cserélt hitet férjével együtt, így elváltak útjaik. Bourbon hercege 1562-ben a katolikus királypártiak oldalán állt a kitörő vallásháborúban. Feleségével, aki kitartó hugenottának bizonyult, eddigre nagyon megromlott viszonya – a királynő jobbnak látta először Vendôme-ban, majd a távoli Béarnban menedéket keresni. Antoine de Bourbon ezalatt a katolikus hadak élén Rouent ostromolta. Bár François de Guise segítségével a vár elesett, a hajdani navarrai király halálos sebet kapott november 13-án, és néhány napra rá elhunyt. Uradalmaiban a fia, Henrik követte, aki Johanna 1572-es halálát követően anyai örökségét is megszerezte.

Antoine de Bourbon címere, mely Navarra, Béarn és Bourbon címereit egyesíti

Házassága és utódai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1548. október 20-án Moulins városában vette feleségül Albret Johannát (III. Johannát), II. Henrik navarrai király és Franciaországi Margit lányát. A királynői trónra emelkedő Johanna férje halála után nem házasodott újra. A frigy nem csak a fentebb ismertetett birtokokkal, hanem számos gyermekkel ajándékozta meg Bourbon hercegét:

  • Henrik (1551–1553), Beaumont hercege, csecsemőként meghalt.
  • Henrik (1553–1610), III. Henrik néven Navarra királya (1572–1610), IV. Henrikként francia király (1589–1610).
  • Lajos Károly (1555–1557), Marle grófja, csecsemőként meghalt.
  • Magdolna (1556), csecsemőként meghalt.
  • Katalin (1559–1604), Albret hercegnője, Armagnac és Rodez grófnője, II. Henrik lotaringiai herceg felesége 1599-től

Szeretőjétől, a Rouhet szépének nevezett Louise de La Béraudière du Rouhet-től is született egy törvényesített gyermeke:

  • Charles de Bourbon (1554–1610), Marmoutier apátja, 1569-től Comminges, majd Lectoure püspöke, 1594-től Rouen érseke. Katolikus egyházi tisztségei ellenére féltestvére, Henrik hívének számított.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Antal navarrai király témájú médiaállományokat.