XII. Alfonz spanyol király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
XII. Alfonz
AlfonsoXII.png
Ragadványneve a Béketeremtő
Spanyol Királyság királya
Alfonso XII
Uralkodási ideje
1874. december 29. – 1885. november 25.
Örököse Mária de las Mecredes, Asztúria hercegnője
Koronázása nem koronázták meg
Elődje Francisco Serrano (elnök)
Utódja Habsburg–Tescheni Mária Krisztina (Régens)
Spanyol királyság címzetes királya
Alfonso XII
Uralkodási ideje
1870. június 25. – 1874. december 29.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje II. Izabella
Utódja önmaga mint tényleges király
Életrajzi adatok
Uralkodóház Bourbon-ház (Capeting-dinasztia)
Teljes neve Bourbon Alfonz Assisi Ferenc Ferdinánd Piusz János Mária de la Concepción Gergely Pelágiusz
Született 1857. november 28.
Madrid, Spanyolország
Elhunyt 1885. november 25. (27 évesen)
El Pardo, Spanyolország
Nyughelye Escorial, Spanyolország
Házastársa 1. Orléans-i Mária de las Mercedes montpensier-i hercegnő (1860–1878)
Házastársa 2. Habsburg–Tescheni Mária Krisztina osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő (1858–1929)
Gyermekei 2. feleségétől:
1. Mária de las Mecredes (1880–1904)
2. Mária Terézia (1882–1912)
3. Alfonz (utószülött) (1886–1941)
Házasságon kívüli kapcsolatából:
4. Alfonz (Sánz) (1880–1970)
5. Ferdinánd (Sánz) (1881–1922)
Édesapja Bourbon Ferenc címzetes spanyol király (1822–1902)
Édesanyja II. Izabella spanyol királynő (1830–1904)

XII. Alfonz (Madrid, 1857. november 28. – El Pardo, 1885. november 25.), ragadványneve: a Béketeremtő, spanyolul: el Pacificador, teljes neve spanyolul: Alfonso Francisco de Asís Fernando Pío Juan de María de la Concepción Gregorio Pelayo de Borbón y Borbón. Spanyolország királya, Habsburg–Tescheni Mária Krisztina férje és XIII. Alfonz apja volt.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

XII. Alfonz spanyol király

II. Izabella spanyol királynőnek és férjének, Bourbon Ferenc címzetes királynak az egyetlen, csecsemőkort túlélt fia.[1] Születése után mint elsőszülött fiút rögtön trónörökössé nyilvánították, és így nővéréről, Izabella infánsnőről, II. Izabella elsőszülött gyermekéről Alfonzra szállt a mindenkori kasztíliai (spanyol) trónörökösöket megillető Asztúria hercege cím. 11 éves volt, amikor 1868-ban egy katonai puccs megfosztotta anyját a tróntól, aki formális lemondás nélkül a családjával Franciaországba, III. Napóleon francia császár udvarába menekült. II. Izabella 1870. június 25-én lemondott a már nem létező trónjáról és királyi címéről a 13 éves fia javára,[2] aki ezzel az aktussal a legitimisták, de a puccsisták és a karlisták szemében nem, XII. Alfonz néven Spanyolország névleges (de iure) királya lett. Miután Spanyolország királyai a kasztíliai és leóni uralkodók örököseinek tekintették magukat, így azok számozását megtartva és folytatva lett Alfonz infánsból a 12. e név sorában annak ellenére, hogy az utolsó ilyen nevű király, XI. Alfonz (1311–1350), Kasztília és León uralkodója volt. II. Izabella lemondása sem hatotta meg azonban a királynő uralmával elégedetlenkedőket, illetőleg az akkor hatalmon levőket, mert bár a monarchikus államformát megtartották, de nem II. Izabella fiát, sem a karlisták trónkövetelőjét választották királlyá, hanem 1870. november 16-án a Savoyai-házból hívtak meg egy jelöltet a trónra, így válhatott spanyol királlyá Savoyai Amadeusz (1845–1890) aostai herceg I. Amadeusz néven. Felmerült a korábbi portugál király és régens, II. Ferdinánd trónjelöltsége is, de ő nem vállalta el. Közben Alfonzot előbb a bécsi Theresianumba, majd Angliába küldték tanulni.

XII. Alfonz a második feleségével, Habsburg–Tescheni Mária Krisztina királynéval

1873-ban megbukott I. Amadeusz király, és lemondása után kikiáltották a köztársaságot, de az első spanyol köztársaság végül rövid életűnek bizonyult, mert mikor Francisco Serrano, aki a királyság régenséből lett a köztársasági Végrehajtó Hatalom elnöke, elhagyta Madridot, hogy a karlisták ellen harcoljon, a legitimista érzelmű Arsenio Martínez-Campos vezérőrnagy 1874. végén puccsal megdöntötte a köztársasági kormányzatot, és 1874. december 29-én az eddig címzetes királyként száműzetésben élő 17 éves XII. Alfonzot királlyá kiáltották ki. 1875. január 9-én lépett spanyol felségterületre, mikor kikötött Barcelonában, és végül 1875. január 14-én vette át a hatalmat hivatalosan, mikor bevonult Madridba. A karlisták természetesen vitatták a trónigényét, akik ellen háborút viselt 1876-ban, melyben Alfonz vezette a csapatokat, és miután legyőzte őket, Franciaországba menekültek. Első esküvőjét elsőfokú unokatestvérével, Orléans-i Mária de las Mercedes (1860–1878) montpensier-i hercegnővel 1878. január 23-án tartotta Madridban. Ekkor nagy feltűnést keltett az édesanyja, a száműzött Izabella királynő a megjelenésével. Az újdonsült királyné azonban fél évvel az esküvő után egy vetélést követően 1878. június 26-án tuberkolózisban meghalt. Egy évvel később, a még mindig törvényes utódokat nélkülöző XII. Alfonz, 1879. november 29-én másodszor is megházasodott, és feleségül vette Habsburg–Tescheni Mária Krisztina (1858–1929) osztrák főhercegnőt, magyar és cseh királyi hercegnőt, II. Lipót magyar király dédunokáját, aki a következő évben Alfonzot törvényes örökössel ajándékozta meg Mária de las Mercedes infánsnő (1880–1904) személyében. A régi kasztíliai trónöröklési rendszer nem tiltotta a nők trónöröklését, de a Bourbon-ház 1700. évi trónra kerülésével megszüntette ezt a hagyományt, és csak a férfi utódoknak engedélyezte a trónöröklést. Ezt törölte el VII. Ferdinánd, aki 1830-ban kibocsátotta a spanyol Pragmatica sanctiót, és ezzel lehetővé vált Alfonz anyjának, Izabellának a trónra kerülése. Ezt vitatta VII. Ferdinánd öccse, Károly, aki után a nőági trónöröklést ellenzőket karlistáknak nevezték. Így nem jelentett gondot egy lány örökös születése, és a kis infánsnőt a trónörökösnek kijáró Asztúria hercege címmel ruházták fel. Természetesen a lányok csak addig lehettek trónörökösök, amíg nem születik fiú, de a második gyermek is lány lett: Mária Terézia (1882–1912), így a trónöröklési sorrend nem változott. Alfonz első feleségéhez hasonlóan tüdőbajban szenvedett, és még szülei életében, három nappal a 28. születésnapja előtt, 1885. november 25-én meghalt anélkül, hogy megérte volna fia születését. Felesége ekkor három hónapos terhes volt, és rögtön átvette a régensséget elsőszülött lányuk, Mária de las Mercedes nevében, akit azonban még nem kiáltottak automatikusan királlyá, és mivel 1886. május 17-én az özvegy királyné fiút szült, rögtön őt nevezték meg az új királynak XIII. Alfonz néven. Mária de las Mercedesből így nem lett királynő, hanem örökös trónörökös maradt, mert 24 éves koráig, amikor harmadik gyermekének a szülésébe halt bele 1904-ben, végig ő volt a trón örököse, hiszen addig öccsének törvényes gyermekei még nem születtek. XII. Alfonz anyja, II. Izabella rossz néven vette, hogy nem őt, hanem menyét Habsburg–Tescheni Mária Krisztina spanyol királynét nevezték ki régenssé.

XII. Alfonz a spanyol királyok hagyományos temetkező helyén, az Escorialban nyugszik. Uralma idején Spanyolországban megteremtette a békét, ezért a Béketeremtő jelzővel illették.

Gyermekei [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ Férje homoszexualitása miatt II. Izabella gyermekei apjának a királynő aktuális szeretőit tekintették, de erre a mai napig semmi bizonyíték nincsen.
  2. ↑ II. Izabellát is 13 évesen nyilvánította a Cortes nagykorúvá.

Irodalom [szerkesztés]

  • Alfonz (XII.), Spanyolország királya, In: Gerõ Lajos (szerk.): A Pallas nagy lexikona, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893–1897. URL: L. Külső hivatkozások
  • Rubio, Javier: El reinado de Alfonso XII. Problemas iniciales y relaciones con la Santa Sede, Madrid, 1998.

Külső hivatkozások [szerkesztés]


Előző uralkodó:
Francisco Serrano (elnök)
Spanyolország királya
1874 – 1885		 Spanyolország királyi címere
Következő uralkodó:
Habsburg–Tescheni Mária Krisztina (Régens)
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=XII._Alfonz_spanyol_király&oldid=13294232”