Zsófia spanyol királyné
| Zsófia | |
|
|
|
| Titulusai | ŐF Zsófia, spanyol királyné ŐKF Zsófia, spanyol trónörökösné ŐKF Zsófia, spanyol királyi hercegné ŐKF Zsófia, görög és dán királyi hercegnő |
| Spanyolország királynéja | |
| Uralkodása Uralkodás kezdete: 1975. november 22. |
|
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Glücksburg-ház |
| Teljes neve | Spanyol: Sofía Margarita Victoria Federica Görög: Σοφία Μαργαρίτα Βικτωρία Φρειδερίκη |
| Született | 1938. november 2. (74 éves) Athén, Görögország |
| Házastársa | I. János Károly |
| Gyermekei | Elena hercegnő Cristina hercegnő Fülöp, Asztúria hercege |
| Édesapja | I. Pál görög király (1936–1952) |
| Édesanyja | Frederika görög királyné |
Zsófia spanyol királyné, született Zsófia görög és dán királyi hercegnő (spanyolul Sofía de Grecia y Dinamarca; görög neve Βασίλισσα Σοφία της Ισπανίας [Vaszílisza Szofía tisz Iszpaníasz]; Athén, Görögország, 1938. november 2. –) I. János Károly spanyol király hitvese.[1][2]
Tartalomjegyzék |
Gyerekkora [szerkesztés]
Zsófia görög és dán királyi hercegnő 1938. november 2-án született a görögországi Pszichikóban, Athénban I. Pál görög király (1901-1964) és hitvese, Frederika görög királyné (1917-1981) legidősebb gyermekeként, és így a Schleswig–Holstein–Sonderburg–Glücksburg-ház tagja. Öccse, II. Konstantin, trónfosztott görög király és húga Elena hercegnő. Bár, amióta a monarchia intézményét eltörölték Görögországban, a görög alkotmány nem ismeri el a királyi címeiket.
Zsófia hercegnő gyerekkora egy részét Egyiptomban és Dél-Afrikában töltötte, amíg családja száműzetésben volt a második világháború alatt. 1946-ban tértek vissza Görögországba. A dél-németországi elit Schloss Salem Iskolában végezte tanulmányait, majd gyermekgondozást, zenét és régészetet tanult Athénban.
Házassága és családja [szerkesztés]
1962. május 14-én Athénban a Szent Dénes templomban hozzáment János Károly spanyol herceghez, a leendő királyhoz, akivel 1954-ben találkozott egy görög hajóút során. Lemondott a görög trón iránti igényéről és felvette a római katolikus hitet, hogy sokkal jobban beilleszkedjen a katolikus Spanyolország életébe. Görög nevét (Σοφία) spanyolos formában (Sofía) használta, annak ellenére, hogy a kiejtésükben semmi különbség nem volt. Reálisan állt hozzá a házassághoz, és férjét ki tudta vonni az apja hatása alól, és így egy reálisabb kapcsolatot tudtak kiépíteni Francóval.
1969-ben János Károly herceget, aki sosem viselte a trónörökösséghez tartozó Asztúria hercege címet, a spanyol állam Spanyolország hercegévé tette. I. János Károly néven 1975-ben foglalta el a spanyol trónt.
A királyi párnak három gyermeke van: Elena infánsnő, Lugó grófnője, 1963. december 20-án született, Cristina infánsnő, Palma de Mallorca grófnője 1965. június 13-án született és Fülöp, Asztúria hercege 1968. január 30-án született. A királynak és a királynőnek nyolc unokája van, négy fiú és négy lány: Fülöp és Viktória, akik Elena gyermekei, Juan, Pablo, Miguel és Irene Cristina gyermekei, valamint Leonor és Sofia infánsnők, akik Fülöp herceg gyermekei.
Rokonsága [szerkesztés]
Zsófia apai ágon is (ükunokája) és anyai ágon is rokona (szépunokája) Viktória brit királynőnek, és, bár távolabbi fokon, de férje is harmadfokú unokatestvérének számít. Emiatt a családi háttér miatt Európa számos királyi családjával rokonságban áll. Hannoveri Ernő Ágost elsőfokú unokatestvére, dédapja I. György görög király volt, Károly walesi herceg a másod-unokatestvére. IX. Keresztély dán király és Viktória királynő miatt is II. Erzsébet brit királynő is a rokonának számít, és II. Erzsébet férje, Fülöp herceg is elsőfokú unokatestvére.
Udvari teendői [szerkesztés]
Amellett, hogy férjét kíséri el spanyol és külföldi útjaira, a királynénak is megvan a maga napirendje. Ő a vezetője a Zsófia Királyné Alapítványnak, amelyik 1993-ban segélycsomagokat küldött Bosznia-Hercegovinába, és ő a tiszteletbeli elnöke a Drogfüggők Segélyalapítványának és a Fogyatékosok Oktatási és Gondozási Királyi Testületének.
Különös figyelemmel követi a drogfüggőség elleni programokat, spanyol és külföldi konferenciákra jár ezügyben. A Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofía múzeumot róla nevezték el, akárcsak a Reina Sofía repülőteret Tenerifén.
Szorosan együttműködik Muhámmád Junusszal, a Grámin Bank Nobel-békedíjas vezetőjével, aki mikrohiteleket nyújt a világ szegényebb vidékein élőknek. Emiatt Zsófia királyné számos helyen járt már: Bangladesben, Chilében, Kolumbiában, El Salvadorban és Mexikóban.
Zsófia királyné a kambodzsai Somaly Mam erőfeszítéseinek támogatója is, akinek a szervezete a gyermekprostitúció és a rabszolgaság ellen küzd. 1998-ban Somaly Mam az Asztúria Hercege-díjat kapta meg.
A királynő tiszteletbeli tagja a San Fernando Királyi Művészeti Akadémiának és a Királyi Történeti Akadémiának. Több egyetem díszdoktora is, így a bogotai Rosario Egyetem, a Valladolid Egyetem, a Cambridge Egyetem, az Oxfordi Egyetem, a Georgetown Egyetem, az Evora Egyetem, a St. Mary Egyetem, a Texasi Egyetem és a New York Egyetem díszdoktora.
Titulusai [szerkesztés]
Zsófia királyné címei a születésétől kezdve időrendi sorrendben:
- Ő királyi fensége Zsófia, görög és dán királyi hercegnő (1938–1962)
- Ő királyi fensége Zsófia, spanyol királyi hercegné (1962–1969)
- Ő királyi fensége Zsófia, spanyol trónörökösné (1969–1975)
- Őfelsége Zsófia, spanyol királyné (1975-től)
Spanyol díjak [szerkesztés]
Külföldi díjak [szerkesztés]
Az Azték Sas Rendje
A Chakri Királyi Ház Rendje
A Holland Oroszlán Rendje
Az Elefánt Rendje
Szent Olaf Rendje
A Szeráf Rendje
Lipót-Rend
A Dél-Keresztje-Rend
A Becsületlégió Rendje
A Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje
Szent Olga és Szent Zsófia Rendje
A Sólyom Rendje
Címere [szerkesztés]
A királyné személyes címere magába foglalja a spanyol királyi címert (férje pajzsáról véve), az apja, I. Pál görög címerét (a bal oldalon).
A királyné címere nem képvisel hivatalos státuszt. Spanyolországban csak a király és az asztúriai herceg címere hivatalos.[3]
Lábjegyzetek [szerkesztés]
- ↑ A Bourbon-ház
- ↑ Őfelsége, a királyné
- ↑ Armas de Doña Leticia, Revista Internacional de Protocolo, ISSN 1135-9692, Number 33, 2004, pp. 64-65

