Anna Henrietta francia királyi hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anna Henrietta francia királyi hercegnő
Jean-Marc Nattier 003.jpg
Henrietta hercegnő viola da gambán játszik (Jean-Marc Nattier műve, 1742.)
Született
1727. augusztus 14.
Versailles
Elhunyt
1752. február 10. (24 évesen)
Versailles
Szülei Leszczyńska Mária francia királyné
XV. Lajos francia király

Henriette Anne de France signature, 1749.jpg
Anna Henrietta francia királyi hercegnő aláírása
Anna Henrietta francia királyi hercegnő
Jean-Marc Nattier műve, 1742.

Anna Henrietta francia királyi hercegnő (franciául) Anne-Henriette de France, (Versailles, 1727. augusztus 14. – Versailles, 1752. február 10.; a Bourbon-házból származó hercegnő, XV. Lajos francia király második leánya, Franciaország és Navarra királyi hercegnője, Lujza Erzsébet pármai hercegné ikerhúga.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Blason France moderne.svg

Anna Henrietta királyi hercegnő 1727. augusztus 14-én született a versailles-i királyi kastélyban. Másodszülött királyi hercegnőként keresztelője előtt Madame Seconde címet viselte, aztán Madame Henriette megszólítás járt neki, majd 1739 után, amikor idősebb nővére, Lujza Erzsébet hercegnő férjhez ment, megillette a Madame cím annak jeléül, hogy ő a király legidősebb hajadon leánya.

Édesapja a Bourbon-házból származó XV. Lajos francia király (1710–1774) volt, Lajos francia királyi hercegnek, Burgundia hercegének (1682–1712) és Mária Adelheid savoyai hercegnőnek (1685–1712) harmadik fia, XIV. Lajos király dédunokája.

Édesanyja a Leszczyński-házból származó Mária Zsófia lengyel királyi hercegnő (1703–1768) volt, I. (Leszczyński) Szaniszló király (1677–1766) és Katarzyna Opalińska lengyel grófnő (1680–1747) ifjabbik leánya.

A szülők házasságából 10 gyermek született, köztük elsőként két ikerleány, Lujza Erzsébet hercegnő és húga, Anna Henrietta:

Élete a francia udvarban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anna Henrietta hercegnő húgaival együtt apjának versailles-i udvarában nőtt fel, ikernővérével, Lujza Erzsébettel, és öccsével, Lajos Ferdinánddal együtt. (Kisebb testvéreit, Viktória, Zsófia Filippina, Teréz és Lujza hercegnőket már a Fontevrault apátságban neveltették, takarékossági okokból). Az ikrek nagyon erősen kötődtek egymáshoz.

XV. Lajos – bár ő maga hírhedten csapodár férj volt – leányait féltő szeretettel óvta, és maga mellett kívánta őket tartani. Csak a legidősebbet, Lujza Erzsébet hercegnőt adta férjhez 1739-ben, Fülöp spanyol infánshoz (1720–1765), V. Fülöp király (1683–1746) második fiához, , dinasztikus megfontolásból, a két Bourbon királyi család kapcsolatainak erősítése céljából. 1748-ban az aacheni békeszerződében XV. Lajos király Párma uralkodó hercegévé tette vejét, Erzsébet a pármai hercegi udvarban élt boldogtalan és magányos feleségként.

Az otthon maradt Anna Henrietta szenvedett szeretett nővérének távozása miatt. Az amúgy is visszahúzódó természetű leány teljesen visszavonult az apja körül nyüzsgő udvari társaságtól, és a zenélésnek szentelte magát. Kiválóan megtanult játszani a viola da gambán. Mestere Jean-Baptiste-Antoine Forqueray volt, a 18. századi Franciaország egyik leghíresebb gamba-virtuóza, akinek apja, Antoine Forqueray XIV. Lajos király udvarában játszott ezen a hangszeren. Jean-Marc Nattier udvari festő egyik képén meg is örökítette a gambán játszó Henrietta hercegnőt.

XV. Lajos felesége, Leszczyńska Mária királyné és a versailles-i udvarban élő gyermekei, elsősorban az idősebbek, Anna Henrietta és Lajos Ferdinánd trónörökös „egységfrontot” alkottak: gyűlölték és nyíltan megvetették XV. Lajos nagy hatalmú kegyencnőjét, Pompadour márkinét. 1748 decemberében, amikor nővérük, Lujza Erzsébet pármai hercegné hazalátogatott édesapjához Versailles-ba, hogy köszönetet mondjon a férjének juttatott magas méltóságért és találkozzon húgával, a pármai hercegné valahogyan összebarátkozott Madame Pompadourral, akit anyja és testvérei csak „szajha mamának” (Maman Putain) csúfoltak. Emiatt Henrietta összekülönbözött nővérével, és egy ideig nehezteltek egymásra.

Szerelem, csalódás, halál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anna Henrietta hercegnő egy ideig az ifjú Orléans-i Lajos Fülöpért (1725–1785), Chartres hercegéért rajongott, és gyakran jelentek meg együtt nyilvánosan. A herceg apja, Orléans-i Lajos (1703-1752), Orléans, Valois, Nemours és Montpensier hercege 1742-ben meg is kérte a királytól leánya kezét fia számára. Leszczyńska Mária királyné is támogatta házasságukat.

A dinasztikus érdekek ismét közbeszóltak. XV. Lajosnak csak egyetlen fia volt, Lajos Ferdinánd trónörökös herceg. Ha második leányát az Orléans-i ághoz tartozó herceghez adja (miközben legidősebb leánya már a spanyol király felesége), akkor Lajos Ferdinánd dauphin idő előtti elhunyta esetén (ilyesmivel abban a korban mindig számolni kellett) a francia trónt az Orléans-i ház és a V. Fülöp spanyol király egyazon joggal magának követelhetné. V. Fülöp nem ismerte el azt az (Anglia által az 1713-as utrechti békeszerződésben kierőszakolt) korlátázást, amely szerint a francia és a spanyol Bourbon korona sohasem egyesíthető, és a francia trónöröklés megszakadása esetén igényt formált Franciaország trónjára is (azaz saját nagyapjának, XIV. Lajosnak örökségére. Ha a francia király a leányát saját közeli rokonához, az Orléans-i herceghez adja, ez a spanyol király, XV. Lajos unokafivére, jogainak háttérbe szorítását jelentette volna. Ezt a diplomáciai bonyodalmat XV. Lajos és főminisztere, Fleury bíboros egyaránt el akarta kerülni. A két fiatal nagy csalódására Orléans-i Lajos Fülöp hercegnek Louise Henriette de Bourbon–Conti hercegnőt (1726–1759), a királyi vérből való (prince du sang) Conti herceg leányát, XV. Lajos király unokanővérét kellett feleségül vennie. Anna Henrietta sohasem ment férjhez.

1752 elején azonban a 24 éves hercegnő elkapta a himlőt, és február 10-én bele is halt a fertőzésbe. Betegségének hírére nővére hazaindult Pármából, de már csak a sírjához érkezhetett meg. Anna Henriettát a francia királyok hagyományos temetkezőhelyén, a Saint-Denis-székesegyházban helyezték nyugalomra. Évekkel később az 1760-ban elhunyt Erzsébet pármai hercegnét is mellé temették, az egymáshoz ragaszkodó ikerpár még életében kinyilvánított akarata szerint.

Felmenői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Blason France moderne.svg
Anna Henrietta
francia királyi hercegnő
Édesapja:
XV. Lajos francia király
Apai nagyapja:
Lajos francia királyi herceg
(Louis de France, 1682–1712)
Apai dédapja:
Lajos francia királyi herceg
(Louis de France, 1661–1711)
Apai dédanyja:
Mária Anna Viktória bajor hercegnő (1660–1690)
Apai nagyanyja:
Mária Adelheid savoyai hercegnő
Apai dédapja:
II. Viktor Amadé szárd–piemonti király
(II. Viktor Amadé savoyai herceg)
Apai dédanyja:
Anna Mária orléans-i hercegnő
Édesanyja:
Leszczyńska Mária lengyel királyi hercegnő
Anyai nagyapja:
I. Szaniszló lengyel király
(Stanisław Leszczyński)
Anyai dédapja:
Rafał (Rafael) Leszczyński herceg
Anyai dédanyja:
Anna Jabłonowska hercegnő
Anyai nagyanyja:
Katarzyna Opalińska grófnő
Anyai dédapja:
Jan Karol Opaliński poznańi gróf
Anyai dédanyja:
Zofia Anna Czarnkowska hercegnő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Anna Henrietta francia királyi hercegnő témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]