Bourbon Mária Izabella nápoly–szicíliai királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bourbon Mária Izabella nápoly–szicíliai királyné
Maria Isabella of Spain, Queen of the Two Sicilies.jpg
Született
1789. július 6.
Madrid
Elhunyt
1848. szeptember 13. (59 évesen)
Portici
Házastársa I. Ferenc nápoly–szicíliai király
Gyermekei Mária Antónia nápoly–szicíliai királyi hercegnő
II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király
Bourbon–Szicíliai Teréz brazil császárné
Szülei Bourbon–Pármai Mária Lujza spanyol királyné
IV. Károly spanyol király
Commons

Mária Izabella infánsnő (spanyolul María Isabel de Borbón y Borbón-Parma (Madrid, 1789. július 6.Portici, 1848. szeptember 13.), a Bourbon-házból származó spanyol királyi hercegnő, 1802-től Ferenc Januárius trónörökös hercegnek, a későbbi I. Ferenc nápoly–szicíliai királynak második felesége, Calabria hercegnéje, 18251830 között a Két Szicília Királyságának királynéja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Escudo Isabel II.png

Mária Izabella spanyol királyi hercegnő alig több, mint egy héttel a francia forradalom kitörése előtt, 1789. július 6-án született a madridi királyi palotában (Palacio Real de Madrid).

Édesapja a Bourbon-házból származó IV. Károly spanyol király (1748–1819) volt, III. Károly spanyol király (1716–1788) és Mária Amália Krisztina szász hercegnő, lengyel királyi hercegnő (1724–1760) fia, anyai ágon III. Ágost lengyel király (II. Frigyes Ágost szász király), apai ágon V. Fülöp spanyol király unokája.

Édesanyja IV. Károly unokanővére, a Bourbon-házból származó Mária Lujza pármai hercegnő (María Luisa de Borbón-Parma, 1751–1819), volt, Mária Lujza Erzsébet francia királyi hercegnő (1727–1759) és I. Fülöp pármai herceg (Filippo I di Parma, 1720–1765) leánya, anyai ágon XV. Lajos francia király, apai ágon szintén V. Fülöp spanyol király unokája.

Mária Izabella két nagyapja egymás fivérei voltak, mindketten V. Fülöp királynak és második feleségének, Farnese Erzsébet pármai hercegnőnek fiai. Ugyanakkor egyes kutatók szerint erős a valószínűsége, hogy Mária Izabella infánsnő valódi apja nem IV. Károly király volt, hanem Manuel de Godoy herceg (1767–1851), Mária Lujza királyné nagyhatalmú kegyence és szeretője.

A szülők házasságából 14 gyermek született, de csak heten érték meg a felnőttkort. Mária Izabella volt a legfiatalabb túlélő leány:

  1. Károly Kelemen (Carlos Clemente, 1771–1774), kisgyermekként meghalt.
  2. Sarolta Johanna (Carlota Joaquina, 1775–1830), 1785-től VI. János portugál király felesége.
  3. Mária Lujza (1777–1782), kisgyermekként meghalt.
  4. Mária Amália (1779–1798), aki 1795-ben saját apai nagybátyjához, Antal Paszkál infánshoz (1755–1817), IV. Károly király öccséhez ment feleségül.
  5. Károly Dominik (Carlos Domingo, 1780–1783), kisgyermekként meghalt.
  6. Mária Lujza Jozefa (1782–1824), aki 1795-ben Lajos Bourbon–pármai herceghez (1773–1803), Etruria utolsó királyához ment feleségül.
  7. Károly Ferenc (Carlos Francisco, 1783–1784), és ikertestvére:
  8. Fülöp Ferenc (Felipe Francisco, 1783–1784), mindketten meghaltak kisgyermekként.
  9. Ferdinánd (1784–1833) trónörökös, 1808-tól VII. Ferdinánd néven Spanyolország királya.
  10. Károly Mária Izidor (Carlos Maria Isidro), 1788–1855), aki az első karlista háborúban trónkövetelőként lépett fel unokahúgával, VII. Ferdinánd leányával, II. Izabella királynővel szemben, a karlisták V. Károly néven címzetes spanyol királynak ismerték el.
  11. Mária Izabella (1789–1848), 1802-től I. Ferenc nápoly–szicíliai király második felesége.
  12. Mária Terézia (1791–1794), kisgyermekként meghalt.
  13. Fülöp Mária (1792–1794) ), kisgyermekként meghalt.
  14. Ferenc Antal (Francisco de Paula Antonio, 1794–1865), aki 1819-ben unokahúgát, Lujza Sarolta nápoly–szicíliai királyi hercegnőt, saját nővérének, Mária Izabella infánsnőnek leányát vette feleségül.

Első házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coat of arms of the Kingdom of the Two Sicilies.svg
I. Ferenc király és családja:Balról jobbra: Mária Izabella királyné, a második feleség, Mária Karolina Ferdinanda, később Berry hercegné, Mária Antonietta, később Toszkána nagyhercegnéje, Lujza Sarolta (Carlotta), később spanyol infánsné, Mária Krisztina, később spanyol királyné, Ferdinánd trónörökös, Mária Amália, később spanyol infánsné, I. Ferenc király, Károly Ferdinánd, Capua hercege, és Lipót Benjámin, Siracusa grófja

Apja 1802. július 6-án Barcelonában a 13 éves Mária Izabella infánsnőt képviselők útján (per procurationem) házasságot kötött unokafivérével, Ferenc Januárius (Gennaro) nápoly–szicíliai királyi herceggel (1777–1830), a Két Szicília Királysága trónörökösével, Calabria hercegével, IV. Ferdinánd nápolyi király és Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő fiával, Mária Terézia császárné unokájával.

A 25 éves Ferenc herceg első felesége, Mária Klementina főhercegnő (1777–1801), II. Lipót német-római császár leánya egy évvel korábban meghalt. Egy kisleányt hagyott hátra, Mária Karolina Ferdinanda Lujza hercegnőt (1798–1870), a későbbi Berry hercegnét.

1802. augusztus 19-én Mária Izabella megérkezett Nápolyba. Október 6-án megtartották az ünnepélyes esküvőt. A következő 25 év során házasságukból 12 gyermek született:

  1. Lujza Sarolta (Carlotta) hercegnő (1804–1844), aki 1819-ben Ferenc (Francisco de Paula) spanyol infánshoz (1794–1865), IV. Károly király legkisebbik fiához ment feleségül. Az ő fia volt Bourbon Ferenc, II. Izabella spanyol királynő férje.
  2. Mária Krisztina hercegnő (1806–1878), aki 1829-ben nagybátyjának, VII. Ferdinánd spanyol királynak a negyedik felesége lett, 1833–1840 között Spanyolország régense volt. Leánya II. Izabella néven Spanyolország királynője lett.
  3. Ferdinánd trónörökös (1810–1859), Puglia grófja, Calabria hercege, 1830-tól II. Ferdinánd néven nápoly–szicíliai király aki 1832-ben Savoyai Mária Krisztina szárd királyi hercegnőt (1812–1836), majd 1837-ben Habsburg–Tescheni Mária Terézia főhercegnőt vette feleségül.
  4. Károly Ferdinánd (Carlo Fernando), Capua hercege (1811–1862), aki 1836-ban rangon aluli házasságot kötött Penelope Smith-szel (1815–1882), utóbb Mascali grófnőjével.
  5. Lipót Benjámin, Siracusa grófja (1813–1860), aki 1837-ben Savoya–Carignani Filiberta szárd hercegnőt (1814–1874) vette feleségül.
  6. Mária Antónia hercegnő (1814–1898), aki 1824-ben a Habsburg–Lotaringiai-házból való II. Lipót toszkánai nagyherceg (1797–1870) második felesége, Toszkána nagyhercegnéje lett.
  7. Antal Paszkál (Antonio Pasquale), Lecce grófja, (1816–1843), gyermektelenül halt meg.
  8. Mária Amália hercegnő (1818–1857), 1832-ben Sebestyén infánshoz, Spanyolország és Portugália hercegéhez (1811–1872) ment feleségül.
  9. Mária Karolina hercegnő (1820–1861), aki 1850-ben a Bourbon-házból való Carlos Luis María Fernando spanyol királyi herceghez, Montemolín grófjához (1818–1861), spanyol karlista trónkövetelőhöz ment feleségül.
  10. Terézia Krisztina Mária hercegnő (1822–1889), aki 1843-ban II. Péter brazil császárhoz ment feleségül.
  11. Lajos Károly (Luigi Carlo), Aquila grófja (1824–1897), aki 1844-ben Januária Mária Johanna brazil császári hercegnőt (1822–1901), I. Péter brazil császár leányát vette feleségül.
  12. Ferenc Lajos (Francesco Luigi), Trapani grófja (1827–1892), aki saját unokahúgát, Habsburg–Toscanai Mária Izabella főhercegnőt (1834–1901), nővérének, Mária Antónia hercegnőnek leányát vette feleségül.

Mária Izabella keserűségére Ferenc herceg nem volt hű férj, szeretőket tartott, számos törvénytelen gyermeke született.

A nápolyi királyi udvarban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia forradalom és a napóleoni háborúk éveiben Mária Izabella hercegné osztozott a nápolyi királyi család sorsában. 1798 februárjában a Habsburg Birodalom szövetségében hadba vonult nápolyi hadsereg veresége nyomán a Bonaparte tábornok csapatai elfoglalták Nápolyt, a királyi család Szicíliába menekült, Nápolyban 1799. január 24-én kikiáltották a Parthenopéi Köztársaságot. A királyi hadsereg a brit flotta támogatásával 1799 júniusára leverte a felkelést, 1799 nyarára Nelson brit admirális kiűzte a franciákat a Nápolyi Királyság egész területéről. Ferenc herceg és családja visszatérhetett a fővárosba.

Az austerlitzi csatavesztés nyomán Napóleon hadereje 1806-ban ismét elfoglalta a Nápolyi Királyságot, a királyi család másodszor is Szicíliába, a brit csapatok védelme alá menekült. 1812-ben Lord William Bentinck, a szicíliai brit csapatok főparancsnoka nyíltan beavatkozott a Nápolyi Királyság belügyeibe, háttérbe szorította Ferdinánd királyt, helyére Mária Izabella férjét, Ferenc Januárius herceget nevezte ki régenssé. Ferenc elfogadta a britek által diktált alkotmányt. Anyósát, Mária Karolina királynét Lord Bentinck 1813-ban kiutasította az országból, a száműzött királyné 1814 januárjában Bécsben meghalt. A döntésképes anyakirályné távozása után férje és fia a brit hatóságok kiszolgálóivá süllyedtek.

A napóleoni háborúk után a királyi család ismét visszatért Nápolyba. IV. Ferdinánd király visszavette uralkodói hatalmát. Ferenc trónörököstől megvonta a régensi megbízatást. 1816-ban Ferdinánd király egyesítette két királyságát, Két Szicília Királysága néven. 1820-ban a lázongó liberális ellenzék és a carbonarik ellen Ferdinánd király osztrák császári csapatokat hívott be.

A Két Szicília királynéja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Ferdinánd király halála után, 1825. január 4-én Mária Izabella férje, a 48 éves Ferenc Januárius herceg lépett a trónra, I. Ferenc néven. A calabriai hercegnéből a Két Szicília királynéja lett. Férje mindössze 5 évig uralkodott, kevés említésre méltó intézkedést tett. A kormányzást kegyenceire és rendőrtisztviselőire bízta, idejének javarészét szeretőivel töltötte. Nagyon félt a merénylőktől, katonasággal és testőrséggel vette körül magát. Mária Izabella királyné emelt fővel viselte megalázó helyzetét.

Özvegység és második házasság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Ferenc király 1830. november 8-án halt meg fővárosában, Nápolyban, 53 éves korában. A nápolyi Santa Chiara templom kriptájában temették el. A trónon Mária Izabella királyné legidősebb fia, Ferdinánd herceg követte, II. Ferdinánd néven.

Férje halála után az anyakirályné 9 éven át gyászt viselt. 1839. január 15-én, 50 éves korában feleségül ment a 34 éves Francisco de Balzo grófhoz, a nápoly–szicíliai királyi hadsereg tábornokához (1805–1882). Ez a házasság gyermektelen maradt.

Mária Izabella anyakirályné 59 éves korában, 1848. szeptember 13-án hunyt el a portici királyi palotában (Reggia di Portici).

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]