Farnese Erzsébet spanyol királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Farnese Erzsébet spanyol királyné
Isabel de Farnesio.jpg
Született
1692. október 25.
Parma
Elhunyt
1766. július 11. (73 évesen)
Házastársa V. Fülöp spanyol király
Gyermekei III. Károly spanyol király
Bourbon Mária Anna Viktória portugál királyné
I. Fülöp pármai herceg
Mária Terézia Rafaella spanyol infánsnő
Mária Antonietta spanyol infánsnő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Farnese Erzsébet spanyol királyné témájú médiaállományokat.
Farnese Erzsébet (Izabella) királyné

Farnese Erzsébet (Párma, 1692. október 25.Aranjuez, 1766. július 11.) pármai hercegnő, 17141746 között Farnese Izabella (Isabel de Farnesio) néven Spanyolország királynéja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coat of arms of the House of Farnese.svg

Farnese Erzsébet hercegnő 1692. október 25-én született Pármában. Édesapja a Farnese családból származó II. Odoardo herceg (1666–1693) volt, II. Ranuccio pármai herceg (1630–1694) és Este-i Izabella modenai hercegnő (1635–1666) fia, Párma és Piacenza hercegségek trónjának örököse, aki azonban még apjának, az uralkodó II. Ranuccio hercegnek életében meghalt.

Édesanyja a Wittelsbach-házból származó Dorottya Zsófia pfalz–neuburgi hercegnő (1670–1748) volt, Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem (1615–1690) és Elisabeth Amalia Magdalena hessen-darmstadti palotagrófnő (1635–1709) leánya.

Egyéves korában, 1693-ban Erzsébet hercegnő félárva lett, ekkor halt meg ugyanis huszonhét éves édesapja, Odoardo herceg. 1694-ben nagyapja, Ranuccio herceg halálakor a pármai és piacenzai hercegi trónt az elhunyt Odoardo öccse, Francesco Farnese herceg (1678–1727), Erzsébet hercegnő nagybátyja örökölte. Özvegy anyja, Dorottya Zsófia hercegnő 1695-ben hozzáment saját sógorához, Francesco uralkodó herceghez, de második házasságából nem születtek gyermekek.

Házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arms of Elisabetta Farnese, Queen Consort of Spain.png

A huszonkét éves pármai hercegnő kezét 1714-ben a Bourbon-házból származó V. Fülöp spanyol királyLajos francia trónörökös herceg és Mária Anna Viktória bajor hercegnő legidősebb fia, XIV. Lajos unokája – kérte meg, aki nem sokkal korábban veszítette el első, fiatal feleségét, Mária Lujza Gabriella savoyai hercegnőt. A második házasság létrejöttében a király miniszterének, Alberoni bíborosnak és a király ágyasának, a francia származású Des Ursins (de los Ursinos) hercegnőnek volt különösen nagy szerepe, akit még XIV. Lajos francia király adott első udvarhölgyként a néhai Savoyai Mária Lujza királyné mellé, hogy rajta keresztül gyakoroljon befolyást unokájának, V. Fülöpnek politikájára. A házasságot képviselők útján (per procurationem) Pármában 1714. szeptember 16-án, majd Guadalajarában 1714. december 24-én kötötték meg, Erzsébet hercegnőt Izabella királyné (Isabel de Farnesio) néven koronázták Spanyolország királynéjává. A házasságból hét gyermek született:

Spanyolország királynéja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erzsébet hercegnő (Izabella királyné) erőszakos, hatalomra vágyó asszony volt, döntő befolyást gyakorolt tehetetlen és ingatag férje elhatározásaira. Első intézkedéseként elűzte a királyi udvarból V. Fülöp nagy befolyással bíró ágyasát, Ursins (Ursinos, Orsini) hercegnőt, és magához ragadta a tényleges hatalmat. Ettől kezdve évtizedeken keresztül Erzsébet és tanácsosa, Alberoni bíboros a spanyol politikai élet legmeghatározóbb és legbefolyásosabb alakjai lettek.

1731. január 20-án meghalt Erzsébet hercegnő apai nagybátyja, Antonio Farnese pármai herceg. Erzsébet, mint a Pármai és Piacenzai Hercegség örökösnője keresztülvitte, hogy fiai, Károly és Fülöp megkapják az egykori itáliai spanyol birtokokat: a pármai hercegségeket, Nápolyt és Szicíliát.

V. Fülöp 1746. július 9-én meghalt, és a spanyol trónt első házasságából származó fia, VI. Ferdinánd foglalta el. Erzsébet hercegnő minden befolyását elveszítette, és egy időre kénytelen volt a háttérbe húzódni. A Palacio Real de Riofrío kastélyt rendeztette be székhelyévé, és a következő 13 évet ott töltötte, mint Spanyolország özvegy királynéja. Csak 1759-ben jutott ismét nagyobb szerephez, amikor a gyermektelen VI. Ferdinánd halálával a trónt Erzsébet hercegnő (Izabella királyné) elsőszülött fia, III. Károly foglalta el. Visszanyerte régi befolyását, és haláláig nagy szerepet játszott a spanyol politikában.

1766. július 11-én hunyt el az aranjuezi királyi palotában. A spanyol Bourbonok hagyományos temetkezőhelyén, a madridi San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostorban temették el, síremléke fennmaradt.