Lajos francia királyi herceg (1682–1712)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lajos francia királyi herceg,
Burgundia hercege
Duc de bourgogne.jpg
Lajos királyi herceg, Burgundia hercege,
Hyacinthe Rigaud 1704-ben készült festménye.

Titulusai Dauphin de France
Le Petit Dauphin
Duc de Bourgogne
Francia Királyság trónörökös hercege
Louis de Bourbon
Uralkodási ideje
1711. április 14. – 1712. február 18.
Elődje Lajos francia királyi herceg (1661–1711)
Utódja Lajos francia királyi herceg (1707–1712)
Életrajzi adatok
Uralkodóház Bourbon
Teljes neve Louis de France
Született 1682. augusztus 6.
Versailles Pavillon royal de France.PNG
Elhunyt 1712. február 18. (29 évesen)
Marly kastély Pavillon royal de France.PNG
Házastársa Mária Adelheid savoyai hercegnő
Gyermekei Lajos, Bretagne hercege (1704–1705)
Lajos, Bretagne hercege (1707–1712)
Lajos, Anjou hercege (1710–1774) XV. Lajos Red crown.png
Édesapja Lajos francia királyi herceg (1661–1711)
Édesanyja Mária Anna Viktória bajor hercegnő
a Spanyol örökösödési háborúban a flandriai francia hadsereg parancsnoka
Signature of Louis of France, Duke of Burgundy in 1695.png
Lajos francia királyi herceg,
Burgundia hercege aláírása
Nem tévesztendő össze saját apjával, Lajos francia királyi herceggel (1661–1711), Bourbon hercegével, a Nagy Dauphin-nel.

Lajos francia királyi herceg (franciául: Louis de France (Versailles, 1682. augusztus 6.Marly kastély, 1712. február 18.); a Bourbon-ház fő ágából származó francia királyi herceg, Burgundia hercege (duc de Bourgogne), Lajos francia trónörökös hercegnek, a Nagy Dauphin-nek legidősebb fia, XIV. Lajos francia király legidősebb unokája, V. Fülöp spanyol király testvérbátyja. Apjának életében a Kisebbik Trónörökös (le Petit Dauphin) címet viselte, apjának halálától, 1711-től saját élete végéig, 1712-ig egy éven keresztül a Francia Királyság Első Trónörököse (le Grand Dauphin). Mivel édesapja is, ő maga is, és két első gyermeke is még XIV. Lajos életében meghaltak, a francia trónt legkisebbik fia, XIV. Lajos dédunokája örökölte, XV. Lajos néven.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coat of Arms of the Dauphin of France.svg

Lajos francia királyi herceg 1682. augusztus 6-án született a Versailles-i királyi kastélyban. Édesapja a Bourbon-házból való Lajos francia királyi herceg (Louis de France, 1661–1711) volt, XIV. Lajos francia király (1638–1715) és Ausztriai Mária Terézia spanyol infánsnő (1638–1683) legidősebb fia, születésének pillanatától haláláig a Francia Királyság trónörököse (Dauphin). Fiának születése után apját a király a „Nagy Trónörökös” (le Grand Dauphin) címével ruházta fel, megkülönböztetésül legidősebb fiától, az ifjabb Lajostól, a király unokájától, a „Kis Trónörököstől” (le Petit Dauphin).

Édesanyja Mária Anna Krisztina Viktória bajor (választófejedelmi) hercegnő (1660–1690) volt, Ferdinánd Mária bajor választófejedelem (1636–1676) és Henrietta Adelheid savoyai hercegnő (1636–1676) legifjabb leánya, I. Viktor Amadé savoyai herceg (1587–1637) unokája. Szülei házasságából három fiútestvér született:

Házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lajos burgundiai herceg születése 1682-ben (Antoine Dieu festménye).

A pfalzi örökösödési háborún belül zajló francia–savoyai konfliktus során 1696-ban a Savoyai Hercegség vereséget szenvedett és különbékével kivált a háborúból. 1696. szeptember 15-én Torinóban II. Viktor Amadé Savoyai uralkodó herceg és Lajos francia trónörökös (1661–1711), az ifjabb Lajos herceg apja szerződést kötöttek, ebben a békekötés zálogaként Viktor Amadé herceg (1666–1732) és Orléans-i Anna Mária hercegné (1669–1728) legidősebb, ekkor még csak 11 éves leányát, Mária Adelheid savoyai hercegnőt hivatalosan eljegyezték a Nagy Dauphin legidősebb fiával, az ekkor 14 éves Lajossal, Burgundia hercegével, a Kis Trónörökössel.

Magát a házassági szertartást 1697. december 7-én a versailles-i kastélyban tartották meg. A házasságot a menyasszony fiatal kora miatt még néhány évig nem lehetett „beteljesíteni”. A házasságból három fiú született, az első kettő meghalt gyermekkorban, csak a legfiatalabb érte meg a felnőtt kort.

  • Lajos királyi herceg (Louis I de Bourbon), Bretagne hercege (1704–1705), csecsemőként meghalt.
  • Lajos királyi herceg (Louis II de Bourbon), Bretagne hercege (1707–1712), trónörökös, kisgyermekként meghalt.
  • Lajos királyi herceg, Anjou hercege (1710–1774), 1712-től trónörökös (dauphin), 1715-től XV. Lajos néven Franciaország királya.

Burgundia hercege[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

XIV. Lajos király és utódai (ismeretlen festő, 1700 körül.) XIII. Lajos és IV. Henrik mellszobrai alatt ül XIV. Lajos király († 1715), mögötte egyetlen fia, Lajos, Grand Dauphin († 1711), jobbra az ő legidősebb fia, Lajos, Burgundia hercege († 1712), balra Burgundia hercegének legidősebb fia, a gyermek Lajos, Bretagne hercege († 1705), XIV. Lajos dédunokája, gouvernante-jával, Ventadour hercegnével. Az ábrázolt „Lajosok” egyike sem örökölte a Napkirály trónját, 1715-re már valamennyien meghaltak.

Lajos herceg – apjával, a Nagy Dauphinnel ellentétben – erőszakos természetű, senkit sem tisztelő, arrogáns kamasz volt. Kiváló tanítója, François Fénelon (Cambrai jövendő érseke) sok éven lankadatlan erőfeszítéssel dolgozott jellemének formálásán. Lelkes és érdeklődő fiatalemberré nevelte, akit erős önbizalom és elhivatottság fűt. 1702-tól, 20 éves korától nagyapja, XIV. Lajos király behívta a királyi Államtanácsba (Conseil d’en haut), ahol részt vehetett a fontos államügyek tárgyalásában. Beavatták az egyházzal, a diplomáciával és a hadsereggel összefüggő államtitkokba is.

Határozott gondolkodású személyiség volt, de nem sok hadvezéri tehetség szorult bele. 1708-ban, a spanyol örökösödési háború során a király-nagyapa a 26 éves Lajos herceget egy hadsereg parancsnokaként Flandriába küldte. Tanácsadónak a tapasztalt Louis-Joseph de Vendôme herceget (1654–1712) adta melléje, aki az 1705–1706-os itáliai hadjáratban sikeresen harcolt unokafivére, Savoyai Jenő császári tábornaggyal szemben. Lajos hadserege Flandriában ismét Savoyai Jenővel és Marlborough hercegével került szembe. Vendôme herceg nyomatékos tanácsa ellenére Lajos herceg ütközetet erőszakolt ki, és 1708. július 11-én az oudenaarde-i csatában súlyos vereséget szenvedett. Az udvarba visszatérő, önhittségében sértett Lajos hercegnek el kellett viselnie az udvar tagjainak gúnyos megjegyzéseit, csak felesége, Mária Adelheid hercegné védelmezte őt hevesen mindenkivel szemben.

Lázadó természete hamarosan a király abszolút hatalmával elégedetlen főurak közé vitte. Klikk szerveződött köré, a „Burgundi frakció”, ahogy a kortársak nevezték. A csoport vezéralakjai között volt Lajos korábbi tanítója, Fénelon érsek, Cambrai érseke (aki a herceg számára írta meg a Mesék és a Telemakhosz c. műveit); gyermekkori nevelője, Paul de Beauvilliers herceg, Charles Honoré d’Albert, Chevreuse hercege (Colbert rokona) és Louis de Rouvroy, Saint-Simon hercege, híres történelmi emlékiratok szerzője. Ez az magas rangú arisztokrata csoport olyan politikai reformokat akart, amelyek korlátozzák a király abszolút hatalmát. A király és népe közé főnemesi tanácsokat kívántak beiktatni, ennek tagjai önmagukat a nép kizárólagos képviselőiként határozták meg. A polgárokat kizárták volna ezekből a testületekből. A központi királyi hatalom számos jogosítványát a tartományok uraira ruházták volna. Az arisztokrácia által „segített” (azaz ellenőrzött) uralkodói hatalomgyakorlás a 18. század elején már utópisztikus elképzelés volt. Lajos, Burgundia hercege – ha király lesz – mindenesetre ebből a szellemi, ideológiai környezetből, ezekkel a támogatókkal lépett volna a királyi trónra.

Arat a halál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A marly kastély főbejárata.

Lajos herceg apja, a Nagy Dauphin, XIV. Lajos király egyetlen fia 1711. április 14-én elhunyt. Lajos, Burgundia hercege Franciaország fő trónörökösévé lépett elő.

1712 elején azonban kanyarójárvány tört ki az országban, amit a királyi kastélyokba is behurcoltak. Lajos trónörökös családjának minden tagja megkapta az akkoriban halálos kockázattal járó betegséget. Elsőként Lajos felesége, Mária Adelheid hercegné halt meg február 12-én. Lajos herceg nem hagyta sorsára beteg feleségét, halálig vele maradt. Néhány nap múlva, február 18-án Marly kastélyában meghalt maga Lajos herceg is, a Francia Királyság trónörököse. 29 éves volt. Korai halálával meghiúsultak mindazok reményei, akik trónra lépésétől az abszolút monarchia megreformálását remélték. Három héttel ezután, március 8-án belehalt a fertőzésbe Lajos második fia, az ötéves Lajos herceg (Louis II de Bourbon) is, aki rövid életének utolsó heteiben apja után Burgundia hercege és a királyság új trónörököse lett.

A trónöröklés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1712-ben XIV. Lajos már 74 éves volt, ebben az időben ez matuzsálemi kornak számított. Elveszítette minden gyermekét, legidősebb unokáját és egy kivételével annak fiait is. Lajos burgundiai hercegnek és kisfiának halála után az öröklés rendjében a király legfiatalabb, egyetlen életben maradt dédunokája, a kétesztendős Lajos, Anjou hercege következett, ő lett a trón várományosa.

A kisfiú gyenge egészségű volt. Rajta kívül már csak nagybátyja (az elhunyt Nagy Dauphin harmadik fia), Károly, Berry hercege örökölhette volna XIV. Lajos trónját. (A második fiúnak, Károly bátyjának, V. Fülöp spanyol királynak az utrechti békeszerződés értelmében – elismerésének feltételeként – le kellett mondania francia trónigényéről.) XIV. Lajos, aki öccsének, Fülöp orléans-i hercegnek utódait nem szívesen látta volna a trónon, törvényesítette saját szeretőitől született fiait is, és szerződésekben jogokat biztosított számukra is, törvényes utódainak váratlan halála esetére. Két évvel később, 1714-ben meghalt a Nagy Dauphin harmadik fia, Károly, Berry hercege, a „tartalék trónörökös” is. A Francia Királyság trónjának egyenes ági öröklése egyetlen négyéves fiúcska életén vagy halálán múlott. Ha XIV. Lajos utolsó dédunokája sem éli túl dédapját, akkor a vér szerinti, de mellőzött Orléans-iak, vagy a „törvényesített Bourbonok” (azaz a királynak a kegyencnőitől született) fiai következtek volna. Felrémlett egy „francia örökösödési háború” kockázata, hiszen a Francia Királyság trónjára az Orléans-i ház és más királyi családok bejelenthették volna igényüket. De erre nem került sor, 1715-ben, XIV. Lajos elhunytakor dédunokája, az ekkor ötéves Lajos herceg lépett a trónra, XV. Lajos néven. Nagykorúságáig régenstanács felügyelete alatt uralkodott.

Felmenői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arms of the Dauphin of France.svg
Lajos francia királyi herceg
(1682–1712),
Burgundia hercege,
a Kis Dauphin
Édesapja:
Lajos francia királyi herceg (1661–1711),
Bourbon hercege, a Nagy Dauphin
Apai nagyapja:
XIV. Lajos francia király
(1638–1715)
Apai dédapja:
XIII. Lajos francia király
Apai dédanyja:
Ausztriai Anna spanyol infánsnő
Apai nagyanyja:
Ausztriai Mária Terézia spanyol infánsnő
(1638–1683)
Apai dédapja:
IV. Fülöp spanyol király
Apai dédanyja:
Erzsébet francia királyi hercegnő
(Bourbon Izabella spanyol királyné)
Édesanyja:
Mária Anna Krisztina Viktória
bajor (választófejedelmi) hercegnő
(1660–1690),
Anyai nagyapja:
Ferdinánd Mária bajor választófejedelem (1636–1679)
Anyai dédapja:
I. Miksa bajor választófejedelem (1573–1651)
Anyai dédanyja:
Mária Anna osztrák főhercegnő (1610–1665)
Anyai nagyanyja:
Henrietta Adelheid savoyai hercegnő (1636–1676)
Anyai dédapja:
I. Viktor Amadé savoyai herceg (1587–1637)
Anyai dédanyja:
Mária Krisztina francia királyi hercegnő (1606–1663)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Henri Druon: Le duc de Bourgogne et ses frères in: Histoire de l’éducation des princes dans la maison des Bourbons de France, 2. kötet, Párizs, 1897.
  • Jules Michelet: Louis XIV et le Duc de Bourgogne, in: Histoire de France, 16. kötet, Párizs, 1879.
  • Nicolas Louis Achaintre: Histoire généalogique et chronologique de la maison royale de Bourbon, 2. kötet, Kiadó Mansut Fils, Paris, 1825.
  • Michel Antoine: Louis XV, Fayard, Párizs, 1989.
  • Claude Dufresne: les Orléans, Criterion, Párizs, 1991.