Medici Mária francia királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Medici Mária, francia királyné (1622, Peter Paul Rubens által, Prado, Madrid)

Medici Mária (olaszul: Maria de’ Medici, franciául: Marie de Médicis), (Firenze, 1575. április 26.Köln, 1642. július 3.) toszkánai nagyhercegnő, IV. Henrikkel kötött házassága révén Franciaország és Navarra királynéja (1600–1610), majd régense (1610–1617); XIII. Lajos anyja.

Család[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bandiera del granducato di Toscana (1562-1737).gif

Francesco de’ Medicinek, Toszkána nagyhercegének és Habsburg Johanna osztrák főhercegnőnek leánya. Apai nagyszülei I. Cosimo de’ Medici toszkánai nagyherceg és Toledói Eleonóra nápolyi hercegnő, anyai nagyszülei I. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király és Jagelló Anna magyar királyi hercegnő voltak.

IV. Henrik francia király nem sokkal azután, hogy elvált első feleségétől, a gyermektelen Valois Margit francia hercegnőtől, 1600. október 5-én Firenzében nőül vette Mária toszkánai hercegnőt, hogy annak hatalmas hozományából ki tudja fizetni saját tartozásait, s hogy biztosítsa a trónutódlást. A fényes ünnepségen a távol lévő vőlegényt megbízottja képviselte (per procurationem). 1601-ben Mária királyné megszülte Lajos trónörököst, a dauphint, majd a következő nyolc évben még öt gyermeket szült a királynak.

Gyermekei:

IV. Henrik és Mária[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Medici Mária francia királyné portréja (1610 körül, ifjú Frans Pourbus által Rijksmuseum, Amszterdam)

A IV. Henrik francia királlyal kötött házassága a Mediciek számára presztízs-növekedést jelentett. A franciák azonban szinte azonnal kimutatták ellenérzésüket új királynéjuk irányt, aki nem volt sem különösebben fiatal, sem vonzó, nem tűnt intelligensnek sem. Annak ellenére, hogy biztosította a Bourbonok dinasztikus jövőjét, kapcsolatuk megromlott.

Mária neheztelt férje állandó hűtlenkedése miatt, a király pedig megvetette feleségének gátlástalan firenzei kegyenceit, a kalandor Concino Concinit († 1617) és annak feleségét Leonora Dori Galigait († 1617). A velük szervezett mulatságok szinte mindenkit ellene fordítottak. IV. Henrik francia király 1610. május 14-i meggyilkolása után a párizsi parlament az özvegy Mária királynét – a fiatal XIII. Lajos mellé – régensnek nyilvánította. Az özvegy anyakirályné 1617-ig irányította Franciaországot.

Politikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Concini tanácsára Mária szakított férje spanyolellenes politikájával, a katolikusok élén Madridhoz közeledett. Az állami bevételeket elherdálta, és megalázó engedményeket tett a lázadó nemeseknek. Bár XIII. Lajos 1614-ben nagykorú lett, Mária és Concini ezt nem vette figyelembe és az ő nevében kormányoztak tovább. Mária azt is megszervezte, hogy Lajos 1615. november 9-én feleségül vegye a szintén 14 esztendős spanyol infánsnőt, Annát. Lajos híve, Nicolas de L’Hospital, Vitry bárója, a királyi gárda parancsnoka agyonlőtte Concinit a Louvre felvonóhídján, Máriát pedig Blois-ba száműzték. Ezzel megkezdődött Mária pokoljárása. Az anyakirályné 1619 februárjában megszökött és lázadást robbantott ki. Legfőbb tanácsadója, Richelieu luçon-i püspök olyan békét kötött, amely lehetővé tette, hogy Mária külön udvart tartson Angers-ben. A titkos üzenetváltásokat József atya, kapucinus szerzetes közvetítette, aki mind Mária, mind Richelieu feltétlen bizalmát bírta. Miután 1620 augusztusában Mária második lázadását is leverték, Richelieu-nek másodszorra is sikerült kedvező feltételeket kijárni. 1622-ben Máriát visszafogadták a királyi tanácsba, megszerezte a bíborosi kalapot Richelieu számára, 1624-ben pedig rábeszélte fiát, Lajost, hogy tegye meg a kardinálist főminiszterévé.

Politikai mellőzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Richelieu bíboros azonban nem akart Mária anyakirályné bábja maradni. A főminiszter a katolikus spanyolok helyett a protestáns hatalmakkal kötött szövetséget, emiatt Mária 1628-ra Richelieu legádázabb ellenségévé vált, és 1630-ban azt követelte fiától, bocsássa el főminiszterét. XIII. Lajos azonban Richelieu bíboros mellé állt, és 1631 februárjában Compiègne-be száműzte anyját. Mária anyakirályné még az év júliusában Spanyol-Németalföldre, Brüsszelbe, majd Angliába menekült, és sohasem tért vissza Franciaországba. Tizenegy évvel később elhagyottan halt meg Kölnben, de azt még megérte, hogy megszülettek unokái (XIII. Lajos fiai), Lajos 1638-ban, Fülöp pedig 1640-ben. Mária legidősebb fia, Lajos 1643. május 14-én, 41 éves korában halt meg, napra pontosan 33 évvel apja tragikus körülmények között bekövetkezett halála után.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1600 őszén megtartott esküvő egy nagy jövőjű zenei műfaj, az opera születésnapja; ez alkalommal mutatták be az Uffiziban Giulio Caccini († 1618) és Jacopo Peri († 1633) első zenedrámáit.

Regényszereplő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia regényíró, Robert Merle († 2004) „Francia história” nevű kalandregény-sorozatában Medici Mária korát és politikáját ismerteti meg olvasójával.

A sorozat kötetei:

  • Libben a szoknya [ford. Mihancsik Zsófia], Budapest : Európa, 2005.
  • A gyermekkirály [ford. Pór Judit], Budapest : Európa, 2005
  • Az élet rózsái [ford. Pór Judit …, Kamocsay Ildikó], Budapest : Európa, 2005.
  • Liliom és bíbor [ford. Kamocsay Ildikó], Budapest : Európa, 2005.
  • Veszedelem és dicsőség [ford. Kamocsay Ildikó], Budapest : Európa, 2005.
  • Ármány és cselszövés [ford. Kamocsay Ildikó], Budapest : Európa, 2005.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Medici Mária francia királyné témájú médiaállományokat.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Britannica Hungarica világenciklopédia [főszerk. … Halász György], Budapest : M. Világ, [1994-2001].
  • Katus László: Firenze és a Mediciek. In.: Rubicon. XVII. évf., 165–166. sz., 59. p.