IV. Károly spanyol király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. Károly spanyol király

IV. Károly (Olaszország, Campania, Portici, 1748. november 11.Róma, 1819. január 20.) spanyol király (1788–1808-ig a Bourbon-ház ötödik tagja a spanyol trónon).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Escudo de Carlos III de España Toisón y su Orden variante leones de gules.svg

IV. Károly 1748. november 11-én született Porticiben szüleinek hetedik gyermekeként. Tizenkét éves korától félárva volt, ekkor halt meg ugyanis harminchat éves édesanyja.

Édesapja a Bourbon-házból való VIII. Károly, Nápoly királya, V. Károly néven Szicília királya, a későbbi III. Károly spanyol király (1716–1788) volt, V. Fülöp spanyol királynak (1683–1746) és Farnese Erzsébet pármai hercegnő (1692–1766) fia.

Édesanyja a Wettin-házból való Mária Amália Krisztina szász hercegnő, lengyel királyi hercegnő (1724–1760) volt, III. Ágost lengyel királynak (II. Frigyes Ágost szász választófejedelemnek, 1696–1763) és Habsburg Mária Jozefa főhercegnőnek (1699–1757) leánya, Nápoly és Szicília, majd Spanyolország királynéja (Reina María Amalia de Sajonia).

Amikor 1759-ben VI. Ferdinánd halála folytán megüresedett a spanyol trón, és apja lemondott Nápoly-Szicíliáról másodszülött fia, IV. Ferdinánd javára, a 11 éves Károly családjával együtt Madridba költözött, ahol még ugyanez évben a spanyol trónörököst megillető Asztúria hercege címet kapta apjától. 1765-ben megnősült, feleségül vette első unokatestvérét, a 13 éves Mária Lujza Bourbon–pármai hercegnőt, apai nagybátyjának, Fülöp Bourbon-pármai hercegnek leányát.

1788. december 14-én, amikor apja elhunyt, Károly már mintegy huszonkilenc éve viselte Asztúria hercegének címet. 40 éves korában, IV. Károly néven lépett a Spanyolország trónjára. Uralkodása alatt a tényleges hatalom az udvari kamarilla a feleségének, Mária Lujza királynénak, és az ő kegyencénak, Manuel de Godoy miniszternek a kezében volt. A francia forradalom hatására Károly visszavonta apja reformjait, és 1793–1795 között kudarccal végződő háborút viselt a forradalmi Franciaország ellen. Országa szövetségbe kényszerült a napóleoni Franciaországgal, és részt kellett vennie annak háborúiban, emiatt teljesen elvesztette önállóságát.

Az 1807-ben kezdődött francia megszállás ellen 1808-ban népi felkelés tört ki. Ennek hatására 1808. március 17-én Károly lemondott a trónról fia, VII. Ferdinánd javára. Károly ezután feleségével, és annak szeretőjével, Manuel de Godoyjal együtt Franciaországba menekült, ahol arra kényszerítették, hogy vonja vissza a fia javára szóló lemondási nyilatkozatát, és újra mondjon le Napóleon bátyja, Joseph Bonaparte javára. A királyi családot a franciák „védőőrizetbe” vették. A Napóleonnal szembeszegült VII. Ferdinánd az ellenállás és a függetlenség szimbólumává vált, szemben apjával, IV. Károllyal, akit francia kollaboránsnak tekintettek.

A francia katonai vereségek hatására 1813 végén Napóleon császár felajánlotta a spanyol koronát VII. Ferdinándnak, aki az 1813. december 13-án megkötött valençay-i szerződésben el is fogadta azt. 1814 márciusában visszatért Madridba, alattvalóinak lelkesedése és ünneplése közepette elfoglalta apja trónját, és haláláig, 1833-ig uralkodott.

IV. Károly utolsó éveit Rómában töltötte, ott is halt meg feleségének halála után néhány nappal, 1819. január 20-án. A spanyol Bourbonok hagyományos temetkezőhelyén, a madridi San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostorban temették el.

Házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Francisco de Goya: IV. Károly és családja

1765. szeptember 4-én San Ildefonsóban feleségül vette unokanővérét, a 13 éves Mária Lujza Bourbon–pármai hercegnőt. Házasságukból 14 gyermek született, de csak heten érték meg a felnőttkort:

  1. Károly Kelemen (Carlos Clemente, 1771–1774), kisgyermekként meghalt.
  2. Sarolta Johanna (Carlota Joaquina, 1775–1830), 1785-től VI. János portugál király felesége.
  3. Mária Lujza (1777–1782), kisgyermekként meghalt.
  4. Mária Amália (1779–1798), aki 1795-ben saját apai nagybátyjához, Antal Paszkál infánshoz (1755–1817), IV. Károly öccséhez ment feleségül.
  5. Károly Dominik (Carlos Domingo, 1780–1783), kigyermekként meghalt.
  6. Mária Lujza Jozefa (1782–1824), aki 1795-ben Lajos Bourbon–pármai herceghez, Etruria első királyához (1773–1803) ment feleségül.
  7. Károly Ferenc (Carlos Francisco, 1783–1784), és ikertestvére:
  8. Fülöp Ferenc (Felipe Francisco, 1783–1784), mindketten meghaltak kisgyermekként.
  9. Ferdinánd (1784–1833) trónörökös, 1808-tól VII. Ferdinánd néven Spanyolország királya.
  10. Károly Mária Izidor (Carlos Maria Isidro), 1788–1855), aki az első karlista háborúban trónkövetelőként lépett fel unokahúgával, VII. Ferdinánd leányával, II. Izabella királynővel szemben, a karlisták V. Károly néven címzetes spanyol királynak ismerték el.
  11. Mária Izabella (1789–1848), 1802-től I. Ferenc nápoly–szicíliai király második felesége.
  12. Mária Terézia (1791–1794), kisgyermekként meghalt.
  13. Fülöp Mária (1792–1794) ), kisgyermekként meghalt.
  14. Ferenc Antal (Francisco de Paula Antonio, 1794–1865), aki 1819-ben unokahúgát, Lujza Sarolta nápoly–szicíliai királyi hercegnőt, saját nővérének, Mária Izabella infánsnőnek leányát vette feleségül.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Károly spanyol király témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gen. Gomez de Arteche: Historia del Reinado de Carlos IV, (5 kötetben), Historia General de España de la Real Academia de la Historia sorozat, Madrid, 1892.
  • John Lynch: El siglo XVIII, Crítica, Barcelona, 1989., 1991.


Előző uralkodó:
III. Károly
Spanyolország királya
1788–1808
Bourbon-ház
Spanyolország királyi címere
Következő uralkodó:
VII. Ferdinánd