San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostor
| Az El Escorial-i kolostor és környezete, Madrid | |
| Világörökség | |
 |
|
| Az Escorial déli homlokzata | |
| Adatok | |
| Ország | Spanyolország |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, VI |
| Felvétel éve | 1984 |
| Elhelyezkedése | |
 Az El Escorial-i kolostor és környezete, Madrid
Pozíció Spanyolország térképén
|
|
A San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostor (Real Monasterio de San Lorenzo de El Escorial) a 16. században épült uralkodói palota és kolostori menedékhely Spanyolországban, a Madrid tartományban lévő San Lorenzo de El Escorial település mellett.
II. Fülöp Spanyolország Habsburg uralkodója építette a saint-quentini csata napján (1557. augusztus 10.) – amely egyébként Szent Lőrinc napja is volt egyben – tett fogadalma folytán. Juan de Toledo és Juan de Herrera jeles építészek 1563-tól 1584-ig építették. Fülöp Madridot tette meg fővárossá, s tőle északnyugatra emeltette az impozáns épületet, a királyi család lakhelyét.
Az épület [szerkesztés]
Fenségesen komor kolostorpalota, óriási terjedelmű, hossza 240 m, szélessége 190 m, rajta 7 torony, 15 kapu és 1110 ablak van. Sárgás gránitból készült, komor külsejű és hosszú boltozott folyosóival rideg belsejű építmény.
A legkiválóbb része a 95 m magas kupolával ellátott templom; 48 oltárát több értékes kép ékesíti; a boltozaton 8 freskó Luca Giordanotól való; két aranyozott bronzból készített imádkozó csoport V. Károlyt és II. Fülöpöt ábrázolják; az egyik kápolnában pompás elefántcsontkereszt látható Benvenuto Cellinitől. A főhajó alatt van a királyok panteonja, amelyben 26 spanyol király és királyné, a többi közt V. Károly koporsóját is őrzik; Az infánsok pantheonjában, ahol a királyi gyermekek és gyermektelen királynék alusszák örök álmukat, van a lepantói győzőnek, don Juan d'Austriának is a koporsója. A főlépcsőt, amely az egész épületnek egyik legérdekesebb része, szintén Giordano freskói díszítik. Magában a palotában csak néhány nagy csatakép díszíti a falakat. A palota körül elterülő parkban «több az architektúra, mint a növényzet». Itt áll a Casa del principe.
A könyvtár [szerkesztés]
Az első barokk teremkönyvtár. II. Fülöp híres építőmestere, Herrera az elsők között volt, aki a korábbi pulton való elhelyezés helyett falipolcokon (repositoriumokon) oldotta meg a könyvek tárolását. Ezáltal a terem közepe felszabadult a könyvektől, s alkalom nyílt a ritkaságok és drágaságok elhelyezésére. A könyvtár belső elrendezésével, nagy belmagasságával a barokk látványos terem jellegét öltötte fel. A könyvtár az uralkodó személyes felügyelete alatt rendkívül gyorsan gyarapodott. A legértékesebb gyarapodást de Mendoza államférfi hagyatéka képezte. A könyvtárosa, Montanus különleges rendezési elveket vezetett be: az állományt először nyelvek szerint csoportosította, majd elválasztotta a kéziratokat a nyomtatványoktól, s végül az egészet 64 tárgy szerint osztott csoportba sorolta. A könyvtár sok értékes, különösen ókori klasszikai és arab irodalmi kincseket rejt magában.
Forrás [szerkesztés]
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet. Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont. |
 |
Ez az építészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
