Szent Jakab-út

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Jakab-út
Világörökség
Spain Leon - Santiago Shell.jpg
Egy a Szent Jakab utat jelző kagyló Leónból
Adatok
Ország Spanyolország, Franciaország
Világörökség-azonosító 669
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, IV, VI
Felvétel éve 1993
Elhelyezkedése
é. sz. 42° 27′ 32″, ny. h. 5° 52′ 59″Koordináták: é. sz. 42° 27′ 32″, ny. h. 5° 52′ 59″
Szent Jakab-út Európában

A Szent Jakab-út (gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Caminónak is nevezik) ősrégi zarándokút, a kelta időkben a Tejút szimbóluma volt s a maival ellenkező irányban járták be a zarándokok. A mai út Spanyolország Galicia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Compostelába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek.

Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba. Itt eltemették azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található.

A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különféle útjelzők a Caminón
Zarándok a Szent Jakab-úton (1568)
Szent Jakabot ábrázoló részlet a Codex Calixtinusból, Folio 4 recto
A burgosi székesegyház
A leóni székesegyház
A cél: a bazilika Santiago de Compostelában
  • A 11. században már ismert a 13 pihenőhellyel rendelkező zarándokút Composteláig.
  • A 12. századra elterjedt a keresztény világban, jelentős zarándokúttá vált.
  • 1130–1140 közt készült az Aymeric Picaud francia pap által írt első modern útikönyv, mely négyféle utat különböztet meg, és részletesen beszél az egyes településekről, szállásokról, az út praktikus tudnivalóiról. Ez a könyv később Codex Calixtinus néven vált ismertté, melynek az V. könyvét alkotja.

Különböző útvonalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az említett zarándokkalauz négy fő utat ír le, melyek Hispániában egyesülnek. Az úthálózat valójában ennél bonyolultabb, hiszen az eredeti utakhoz más híres kegyhelyeken átvezető utak is kapcsolódnak. A hagyományos négy út a következő:

Via Podiensis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az út Le Puyban kezdődik, és főleg a burgundiaiak és a teutonok használták. Útvonala: Aubrac, Espalion, Estaing, Conques, Figeac, Marcillac, Lactoure, Eauze, Aire sur Adour, Ostabat. Itt találkozik a következő két úttal.

Via Lemovicensis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vézelaynél indultak el a zarándokok ezen az úton. A további települések, melyeken az út áthaladt: Nevers, Bourges, Déols, Saint Leonard de Noblat, Limoges, Périgueux, La Réole, Bazas, Saint-Sever és Ostabat.

Via Turonensis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A negyedik út Tours-on át vezetett, innen kapta a nevét. A németalföldi és az Észak-Franciaországból érkező zarándokok használták. Útvonaluk: Párizs, Longjumeau, Montlhéry, Étampes, Orléans, Tours, Poitou, Montbazon, Sainte Catherine de Fierbois, Châtellerault, Poitiers, Lusignano, Melle, Saint Jean d'Angély, Saintes, Bordeaux, Dax, Ostabat.

Az utóbb említett három út Ostabatban egyesült, és innen együtt vezetett át a Pireneusokon Saint Jean Pied de Port után az Ibañeta-hágón. A spanyol oldalon az első település Roncesvalles. Ez az út Pamplona (Navarra tartomány) után Puente la Reinánál csatlakozott a Toulouse-ból érkező úthoz.

Camino Francés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Francia útnak nevezik a már egyesült négy út találkozási pontjától induló utat, mely végigvezet egészen Composteláig. Állomásai: Estella, Los Arcos, Logroño, Nájera, Santo Domingo de la Calzada, Belorado, San Juan de Ortega, Burgos, Frómista, Sahagún, León, Astorga, Ponferrada, Villafranca del Bierzo, O Cebreiro, Sarría, Portomarín, Arzua, és végül a célpont, Santiago de Compostela.

Napjaink zarándokai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ma már nemcsak magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek indulnak el az úton, hanem egyre többen azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ. Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. Az egész világból érkeznek ide zarándokok, hogy a Caminót, vagy annak egy részét végigjárják. 1993-ban július 25-e, Szent Jakab ünnepe vasárnapra esett, ezért ún. Szent év volt. Ebben az esztendőben Galícia tartomány különös figyelmet fordított az útra, elindította a Xacobeo 93 nevű kampányt, melynek keretében számos zarándokszállást, útjelzőt felújítottak. A zarándokok száma az ezredforduló után 50 000 felett van. A 2004-es szent évben pedig minden addigi rekordot megdöntött. Ebben az esztendőben a zarándokok száma megközelítette a 180 000-et.

Formálódó zarándokút Közép-Európában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az El Camino zarándokút adta a gondolatot a hazai kezdeményezéshez, amely Mária-út néven kezdett egy zarándokútvonal-hálózat kialakításához. Mariazelltől Csíksomlyóig és Częstochowától Međugorjéig épül ki a közép-európai zarándokút, melynek néhány szakasza már elkészült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]