Kallixtusz-kódex

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Jakab ábrázolása a kódexben

A Kallixtusz-kódexet (latinul Codex Calixtinus, köznapi nevén Camino kódex) Spanyolországban Santiago de Compostelában a Szent Jakab-székesegyházban őrzik. Az írat útmutató a zarándokoknak, a Szent Jakab-út leírása, próféciákat és Szent Jakab csodáinak leírását tartalmazza.

Jelentősége nemcsak az, hogy a világ első útikönyve, de bepillantást nyerhetünk általa a 12. század zarándokélet mindennapjaiba, illetve ez a kódex a legkorábbi baszk nyelvemlék. Abban is az elsők között tartják számon, hogy a legkorábbi polifon dallamok itt találhatóak, melyeket három szólamra kottáztak[1].

A könyv leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A könyv elejét II. Kallixtusz pápa bevezetője nyitja meg. 225 lapot tartalmazó kódexet pergamenre írták. Mérete 295 x 214 milliméter. 34 sor van megírva oldalanként.

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • I. rész: liturgikus, a ködex felét teszi ki. A szent nevéhez kapcsolódó szent beszédek, illetve mártírhalálának történetét és tiszteletére alkotott liturgiát illetve biblia magyarázatokat tartalmaz.
  • II. rész: Szent Jakab csodái kisebb részben az ő életében történt csodákat, nagyobbrészt a zarándokok által történt összeségében 22 csodát ír le.
  • III. rész: historikus, Szent Jakab testének átszállítása Jeruzsálemtől Santiágóba.
  • IV. rész: historikus, Nagy Károly álmában meglátja szent Jakabot, aki megkéri szabadítsa meg a zarándokutat a móroktól.
  • V. rész: zarándokok útmutatója

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1120-ban érseki rangra emelte II. Kallixtusz pápa Santiago de Compostelát, és metropolita címet adományozta Diego Delmirez püspöknek. 1150-ben dátumozták a kódexet, bár nem tudni ki írta, de a kutatók inkább úgy ítélik, hogy a püspök pápa iránti hálájából született a kódex és ezért nevezik Kallixtusz-kódexnek[2]. Csak 1886-ban fedezte fel Fidel Fita jezsuita atya. 1609-ben kitéptek egy lapot belőle, melyet visszaillesztették amikor restaurálásra került. A könyv számos tűzvészt, áradást túlvészelt. Sokszor lemásolták, de csak 1944-ben jelent meg nyomtatott formában a teljes szöveg. Legutóbb 2011 júliusában lopta el a spanyol székesegyházból egy egyházi alkalmazásban álló villanyszerelő, de egy év múlva 2012 júliusában megtalálták a főgyanúsított garázsában egy szemétládában.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]