Poitiers

Látkép

Poitiers címere

Közigazgatás

Ország

Franciaország

Régió

Poitou-Charentes

Megye

Vienne (megye)

Polgármester

Alain Claeys (2008-2014)

INSEE-kód

86194

Irányítószám

86000

Népesség

Teljes népesség

87 697 fő (2010)^[1] +/-

Népsűrűség

2037 fő/km²

Földrajzi adatok

Tengerszint feletti magasság

65–144 m

Terület

42.11 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Poitiers

Pozíció Franciaország térképén

Koordináták: é. sz. 46° 34′ 55″, k. h. 0° 20′ 10″

é. sz. 46° 34′ 55″, k. h. 0° 20′ 10″

Poitiers weboldala

Église St-Jean-De-Montierneuf

Église Notre-Dame-la-Grande

Poitiers nagyváros Franciaország középső részén, Poitou-Charentes régiónak és Vienne megyének a központja.

Az elmúl évtizedek ipartelepítésének köszönhetően gyorsan fejlődő település.

Története [szerkesztés]

Ezen a vidéken, ahol a történelem előtti időkben is laktak, a rómaiak jelentős számú várost hoztak létre a gall települések helyén, már a III. században megjelentek a keresztények, s az ország legrégebbi temploma ebben a városban van. A korai középkorban ezen a vidéken ütközött meg I. Klodvig a vizigótokkal 507-ben, Poitiers alatt állította meg a szaracénok előrenyomulását Martel Károly 732-ben, itt esett az 1356-os Poitiers-i csatában az angol csapatok fogságába II. János francia király. A terület véglegesen 1416-ban lett a Francia Királyság része. VII. Károly, még trónörökösként, ide hívta össze a parlament tanácskozását, amely előtt 1429 márciusában Jeanne d’Arc is megjelent.

A reneszánsz korban a város egyetemén 4000 hallgató tanult. A város valóságos irodalmi központtá nőtte ki magát. A vallásháborúk korszaka azonban véget vetett a virágzásnak, a régiót a XIX. – XX. században már nem túl fejlett mezőgazdasági körzetként tartották számon. A legutóbbi évtizedekben a hírközlés és az elektronikai ipar betelepedése ismét a gyorsan fejlődő körzetek sorába emelte.

Demográfia [szerkesztés]

Látnivalók [szerkesztés]

Baptistére St-Jean

Cathédrale St-Pierre

Église St-Hilaire-le-Grand

A történelmi városmag – a Clain folyócska és a pataknál alig nagyobb Boivre szögletében, kis dombon alakult ki. Az alig egy négyzetkilométernyi területen a francia történelem és kultúra számos kincse található.
Baptistére St-Jean – az ország legrégebbi keresztény temploma, a IV. században épült, mai formáját a VI.–VII. században nyerte el, bár a múlt században néhány sajnálatos átalakítást is végeztek rajta. A kis templom eredetileg csak két teremből állt, a keresztelőből, amelynek közepén földbe süllyesztve látható a keresztelőmedence, s a narthexből, előcsarnokból, itt vetették le ruhájukat a megkeresztelendők, s itt öltötték azután magukra a fehér leplet, amely az egyházhoz tartozásukat jelképezte. Később a narthexet sokszögletűvé alakították, a keresztelőkápolnát apszisokkal toldották meg. Oszlopait gazdag faragás díszíti, a falakon pedig feltárták az eredeti fafestményeket, amelyeket a XII. században újabb festményekkel takartak el. Az egyik freskó Nagy Konstantint, az elsőként keresztény hitre tért római császárt ábrázolja. A templomban összegyűjtött Meroving-kori szarkofág, kőleletek között egy hatalmas kőtrón is van.
Musée Ste-Croix – modern épület, ahol archeológiai gyűjtemény, kisebb népművészeti gyűjtemény és figyelemre méltó képtár van. Az épület helyén állt egykor a Szent Kereszt-apátság, néhány romja a múzeum mellett található.
Cathédrale St-Pierre – a hatalmas középkori, háromhajós katedrális a XII. – XIV. században épült. Két, nem teljesen egyforma és viszonylag alacsony homlokzati tornya között a hármas kapuzat gótikus jellegű. A középső kaput az Utolsó ítélet jelenetei díszítik, baloldalt Szűz Mária, jobboldalt Szent Tamás életéről van dombormű, ő tudniillik a kőfaragók védszentje is.
Église Ste-Radegonde – I. Klodvig király felesége apátságot alapított a városban, az emlékét hirdeti a folyóparti templom, amelynek alapjait azonban a királyné kora előtt, a VI. században vetették meg. Keverednek rajta a román és a gótikus elemek, a bejárati csarnok és a torony a XV. században készült. A bejárat elpusztult szobrait modern kori művekkel pótolták.
Église Notre-Dame-la-Grande – a város egyik büszkesége, egyben a román kori építészet egyik legszebb franciaországi példája a templom. Mindössze 57 méter hosszú és alig 13 méter széles, kaputornyai is alacsonyak, de homlokzata megdöbbentően gazdagon díszített. A két alacsony kaputorony között hármas kapuzat nyílik, a két szélső azonban be van falazva. Valóságos bibliai képeskönyvet faragtak föléjük a XII. századi mesterek. E fölött kettős galéria következik a hatalmas középső ablak két oldalán, az alsóban az apostolok közül nyolc, a felsőben a fennmaradó négy, a bal szélen minden bizonnyal Poitiers-i Szent Hilár, a jobbon Szent Márton. A szobrokat és az ablakokat gazdagon faragott keret fogja körbe. Az ablak fölött hatalmas ovális keretben áll Krisztus szobra, a Nap és a Hold jelképével.
Palais de Justice – a bíróság épülete, itt tartotta ülését a parlament VII. Károly trónörökös idejében.
Église St-Porchaire – a bejárat és a gazdag díszítésű torony XI, a templom többi része XVI. századi. A bejárat felett bibliai jelenetek láthatóak. Harangja 1451 óta szólal meg, ez volt az egyetem harangja, csendülése a tanórák kezdetét jelezte.
Église St-Hilaire-le-Grand – a XI. században épült, de egy tűzvész után, a XII. században eredeti építészeti megoldásokkal átalakították. Mivel a korábbi fatető leégett, új tartóíveket kellett építeni, ezekhez viszont új tartóoszlopok kellettek. Így lett végül héthajós a templom, amely ugyanakkor meg is rövidült. A kereszthajó bal oldalához építették a XI. században a tornyot, alatta kápolnát alakítottak ki.
Hotel Fumé – XVI. századi épület, ma az egyetem része.
Église St-Jean-De-Montierneuf – a sokszor átalakított apátsági templom szentélye jól mutatja az eredeti, XI. századi stílusjegyeket. Az épületet gótikus részekkel egészítették ki, a homlokzat pedig XVII. századi alkotás.