Poitiers

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Poitiers
Poitiers hill.jpg
Látkép
Poitiers címere
Poitiers címere
Közigazgatás
Ország  Franciaország
Régió Poitou-Charentes
Megye Vienne (megye)
Polgármester Alain Claeys (2014–2020)
INSEE-kód 86194
Irányítószám 86000
Népesség
Teljes népesség 87 906 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 2088 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 65–144 m
Terület 42.11 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Poitiers (Franciaország)
Poitiers
Poitiers
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 46° 34′ 55″, k. h. 0° 20′ 10″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 55″, k. h. 0° 20′ 10″
Poitiers weboldala
Église St-Jean-De-Montierneuf
Église Notre-Dame-la-Grande

Poitiers város Franciaország középső részén, Poitou-Charentes régiónak és Vienne megyének a központja. Az elmúlt évtizedek ipartelepítésének köszönhetően gyorsan fejlődő település. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Az ország 45. legnépesebb települése.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezen a vidéken, ahol a történelem előtti időkben is laktak, a rómaiak jelentős számú várost hoztak létre a gall települések helyén, már a 3. században megjelentek a keresztények, sőt, az ország legrégebbi temploma is ebben a városban van. A korai középkorban ezen a vidéken ütközött meg I. Klodvig frank király a vizigótokkal, 507-ben. Poitiers alatt állította meg a szaracénok előrenyomulását Martell Károly, 732-ben, itt esett az 1356-os második poitiers-i csatában az angol csapatok fogságába II. János francia király. A terület véglegesen 1416-ban lett a Francia Királyság része. VII. Károly, még trónörökösként, ide hívta össze a parlament tanácskozását, amely előtt 1429 márciusában Jeanne d’Arc is megjelent.

A reneszánsz korban egyetemén 4000 hallgató tanult. A város valóságos irodalmi központtá nőtte ki magát. A vallásháborúk korszaka azonban véget vetett a virágzásnak, a régiót a 1920. században már nem túl fejlett mezőgazdasági körzetként tartották számon. A legutóbbi évtizedekben a hírközlés és az elektronikai ipar betelepedése ismét a gyorsan fejlődő körzetek sorába emelte.

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent János-keresztelőkápolna
A Szent Péter-székesegyház
Église St-Hilaire-le-Grand
  • A történelmi városmag – a Clain folyócska és egy pataknál alig nagyobb Boivre összefolyásánál, egy kis dombon alakult ki. Az alig egy négyzetkilométernyi területen a francia történelem és kultúra számos kincse található.
  • Szent János-keresztelőkápolna – az ország legrégebbi keresztény kápolnája, a 4. században épült, mai formáját a 67. században nyerte el, bár a 20. században néhány átalakítást is végeztek rajta. A kápolna eredetileg csak két teremből állt, a keresztelőből, amelynek közepén földbe süllyesztve látható a keresztelőmedence, s a narthexből, előcsarnokból, itt vetették le ruhájukat a megkeresztelendők, majd itt öltötték magukra a fehér leplet, amely az egyházhoz tartozásukat jelképezte. Később a narthexet sokszögletűvé alakították, a keresztelőkápolnát apszisokkal toldották meg. Oszlopait gazdag faragás díszíti, a falakon pedig feltárták az eredeti fafestményeket, amelyeket a 12. században újabb festményekkel takartak el. Az egyik freskó Nagy Konstantint, az elsőként keresztény hitre tért római császárt ábrázolja. A templomban összegyűjtött Meroving-kori szarkofág- és kőleletek között egy hatalmas kőtrón is van.
  • Musée Ste-Croix – modern épület, ahol archeológiai-, és kisebb népművészeti gyűjtemény és figyelemre méltó képtár van. Az épület helyén állt egykor a Szent Kereszt-apátság, néhány romja a múzeum mellett ma is látható.
  • Szent Péter-székesegyház – a hatalmas középkori, háromhajós katedrális a 1214. században épült. Két, nem teljesen egyforma és viszonylag alacsony homlokzati tornya között a hármas kapuzat gótikus jellegű. A középsőt az Utolsó ítélet jelenetei díszítik, baloldalt Szűz Mária, jobboldalt Szent Tamás életéből van dombormű, ő tudniillik a kőfaragók védőszentje is.
  • Szent Radegunda-templom – Szent Radegunda, I. Chlothar király felesége apátságot alapított a városban, emlékét hirdeti a folyóparti templom, amelynek alapjait azonban a királyné kora előtt, a 6. században vetették meg. Keverednek rajta a román és a gótikus elemek, a bejárati csarnok és a torony a 15. században készült. A bejárat elpusztult szobrait modern kori művekkel pótolták.
  • Église Notre-Dame-la-Grande – a város egyik büszkesége, egyben a román kori építészet egyik legszebb franciaországi példája a templom. Mindössze 57 méter hosszú és alig 13 méter széles, kaputornyai is alacsonyak, de homlokzata megdöbbentően gazdagon díszített. A két alacsony kaputorony között hármas kapuzat nyílik, a két szélső azonban be van falazva. Valóságos bibliai képeskönyvet faragtak föléjük a 12. századi mesterek. E fölött kettős galéria következik a hatalmas középső ablak két oldalán, az alsóban az apostolok közül nyolc, a felsőben a fennmaradó négy, a bal szélen minden bizonnyal Poitiers-i Szent Hilár, a jobbon Szent Márton. A szobrokat és az ablakokat gazdagon faragott keret fogja körbe. Az ablak fölött hatalmas ovális keretben áll Krisztus szobra, a Nap és a Hold jelképével.
  • Palais de Justice – a bíróság épülete, itt tartotta ülését a parlament VII. Károly trónörökös idejében.
  • Église St-Porchaire – a bejárat és a gazdag díszítésű torony 11, a templom többi része 16. századi. A bejárat felett bibliai jelenetek láthatóak. Harangja 1451 óta szólal meg, ez volt az egyetem harangja, csendülése a tanórák kezdetét jelezte.
  • Église St-Hilaire-le-Grand – a 11. században épült, de egy tűzvész után, a 12. században eredeti építészeti megoldásokkal átalakították. Mivel a korábbi fatető leégett, új tartóíveket kellett építeni, ezekhez viszont új tartóoszlopok kellettek. Így lett végül kéthajós a templom, amely ugyanakkor meg is rövidült. A kereszthajó bal oldalához építették a 11. században a tornyot, alatta kápolnát alakítottak ki.
  • Hotel Fumé – 16. századi épület, ma az egyetem része.
  • Église St-Jean-De-Montierneuf – a sokszor átalakított apátsági templom szentélye jól mutatja az eredeti, 11. századi stílusjegyeket. Az épületet gótikus részekkel egészítették ki, a homlokzat pedig 17. századi alkotás.

Híres poitiers-iek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Poitiers témájú médiaállományokat.