Michel Foucault

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Michel Foucault
XX. század
Kontinentális filozófia
福柯在书房.jpg
Született 1926. október 15.
Franciaország, Poitiers
Elhunyt 1984. június 25. (57 évesen)
Franciaország, Párizs
Iskola/Irányzat Kontinentális filozófia, posztstrukturalizmus, diskurzuselemzés
Érdeklődés ismeretelmélet, etika, politikai filozófia, irodalomfilozófia
Rájuk hatott: Giorgio Agamben · Edward Said · Pierre Bourdieu · Ian Hacking · Judith Butler · Friedrich Kittler · Arnold Davidson · Gilles Deleuze · David Halperin · Donna Haraway · Hubert Dreyfus · Paul Rabinow · Jacques Rancière · Hans Sluga · Nikolas Rose · Partha Chatterjee · Antonio Negri · Michael Hardt · Félix Guattari · Bernard Harcourt · Jonathan Simon · Mariana Valverde · Talal Asad · David W. Garland · Marc Angenot · Michael J. Shapiro · Stephen Greenblatt · Mark Poster · Jean Baudrillard
Hatottak rá Althusser · Artaud · Austin · Bachelard · Barthes · Bataille · Bentham · Blanchot · Borges · Canguilhem · Dumézil · Flaubert · Hegel · Heidegger · Husserl · Hyppolite · Kant · Klossowski · Marx · Nietzsche · Sade · Sartre

Michel Foucault (Poitiers, 1926. október 15.Párizs, 1984. június 25.) francia történész, filozófus; a Collège de France tagja; a 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója a bölcsészet- és társadalomtudományok területén.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paul-Michel Foucault néven született 1926-ban Franciaországban Poitiersben. Édesapja, Paul-André Foucault, kiváló sebész volt. Édesanyja, Anne is orvosi családból származott, az ő édesapja is sebész volt. Ő is szerette volna az orvosi pályát választani, de Michel és öccse nevelése lefoglalta és az abban az időben meglévő nőkkel szembeni előítéletek miatt sem válhatott neves orvossá. A német megszállás alatt Foucault Poitiersben tanult. Már ekkor kiemelkedett a filozófiai képességeivel és ilyen irányban szeretett volna tovább tanulni, ezzel szemben apja azt akarta, hogy a fiatal Paul-Michel kövesse őseit és orvos legyen. Ez a konfliktus volt az oka, hogy nevét megváltoztatta és elhagyta nevéből az édesapja után kapott "Paul" nevet. A második világháborút követően Párizsba költözött és felvétele után az École Normale Supérieure d'Ulm hallgatója lett. Ez az intézmény a humán tudományok fellegvárának tekinthető, Foucault itt elsősorban filozófiát tanult, de felvette mellé a pszichológiát is.

A tanulmányok befejezése után 1955-ben Svédországba ment az Uppsalai Egyetemre, majd 1958-ban Lengyelországban a francia kulturális attasé lett. Innen 1959-ben a Hamburgban lévő Francia Intézethez került. Foucault 1960-ban visszatért pszichológiát tanítani Franciaországba Clermont-Ferrand egyetemére. 1968-ban Párizsban a Vincennes Egyetemen a filozófia tanszék tanára lett. Az 1968-as diáklázadásban játszott szerepe miatt egy ideig nem taníthatott, de 1970-ben megválasztották Franciaország legrangosabb szellemi intézményének a Collège de France tagjának. Ez a tisztség végigkísérte hátralévő életét, melyet elsősorban az írásnak szentelt. A Collège keretében évente előadásokat tartott. Összesen tizenhárom Collège előadás sorozata jelent meg, melyből nyolcat franciául és hetet angol nyelven tettek közzé.

Homoszexuális kapcsolatban 1963-tól haláláig nyílt élettársi kapcsolatban élt Daniel Defert-rel. A hetvenes-nyolcvanas években részese a San Francisco-i szadomazochista szubkultúrának. 1984-ben AIDS-hez köthető betegségben hunyt el.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Foucault elsősorban a különböző társadalmi intézmények (a pszichiátria, az orvostudomány és a börtön), valamint a szexualitás történetéről szóló újszerű kutatásairól ismert. A hatalom problémáját, illetve a tudás és a hatalom közti viszonyt, valamint a diskurzus működését középpontba állító megközelítése számos kortárs társadalomtudományi elméletbe beépült.

A kritikusok és kommentátorok Foucault munkásságát legtöbbször a posztmodernizmus és a posztstrukturalizmus áramlatába sorolják, bár a hatvanas években egyértelműen kapcsolódott a strukturalizmushoz is. Foucault minden hasonló címkét elutasított, mivel ezeket túl kényelmesnek és leegyszerűsítőnek tartotta.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Monográfiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Foucault magyarul megjelent monográfiái az eredeti francia megjelenés sorrendjében

Egyéb kötetek, válogatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul megjelent válogatások, Foucault közreműködésével készült könyvek a cím alapján rendezve

  • Elmebetegség és pszichológia. A klinikai orvoslás születése (Corvina, 2000) ISBN 963-13-4552-1
  • Én, Pierre Riviére, aki lemészároltam anyámat, húgomat és öcsémet (Jószöveg, 1999) ISBN 963-9134-26-0
  • Herculine Barbin, más néven Alexina B. Egy hermafrodita naplója (Jószöveg, 1997) ISBN 963-9134-01-5
  • A fantasztikus könyvtár (Pallas Stúdió Attraktor, 1998) ISBN 963-9022-85-3
  • Az igazság és az igazságszolgáltatási formák (Latin betűk, 1998) ISBN 963-85845-1-3
  • A modernség politikai-filozófiai dilemmái, a felvilágosodáson innen és túl: Michel Foucault írásaiból (MTA Szociológiai Kutató Intézet, 1991) ISBN 963-8302-09-7
  • Nyelv a végtelenhez (2. jav. kiad., Latin Betűk, 2000) ISBN 963-9146-06-4

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tom Fecht készítette Bonnban található AIDS áldozatok emlékművének tégláján Michel Foucault neve.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]