Edmund Husserl

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edmund Husserl
Kontinentális filozófia
20. század
Edmund Husserl 1900.jpg
Edmund Husserl 1900-ban
Született 1859. április 8.
(Prostějov, Morvaország, Csehország)
Elhunyt 1938. április 26. (79 évesen)
Freiburg, Németország)
Iskola/Irányzat Fenomenológia
Érdeklődés Episztemológia, matematika, fenomenológia
Rájuk hatott: Kurt Gödel, Martin Heidegger, Jacques Derrida, Bernard Stiegler, Emmanuel Lévinas, Maurice Merleau-Ponty, Jean-Paul Sartre, Max Scheler, Edith Stein, Rudolf Carnap, Alexandre Koyré
Hatottak rá Franz Brentano, Carl Stumpf
Fontosabb nézetei intencionalitás, fenomenológia leírás, a tapasztalatban jelenlevő fenomenológiai különbségek Fenomenológiai redukció (Fenomenológiai Epoché, a természetes beállítódás leküzdése, a természetes beállítódás mint vezérfonal a fenomenológia számára, az idő fenomenológiája, az idő mint a konstitúció elsődleges témája, primér és másodlagos emlékezet, retenció és visszaemlékezés, Noéma-Noézisz korreláció, lényegszemlélet, transzcendentális logika, a fenomenológia mint első filozófia, interszubjektivitás, életvilág, a világ mint abszolút horizont, a filozófia végső feladatai, a tudományok válsága, a fiozófiatörténet teleológiája.

Edmund Husserl (Prostějov, Morvaország, akkori Habsburg Birodalom, mai Csehország, 1859. április 8.Freiburg, 1938. április 26.) német filozófus, a fenomenológia irányzatának megalapítója. Bár ifjúkorának jelentős része az Osztrák–Magyar Monarchiában telt, későbbi tudományos karrierje elsősorban Németországhoz kötötte. Eredetileg matematikusnak készült, matematikai habilitációt is szerzett, majd a tudományos tudás szisztematikus problémái iránt kezdett el érdeklődni. A fenomenológia Husserl szakmai tevékenységében ennek az újfajta érdeklődésnek a legkiérleltebb állomásának tekinthető.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zsidó családban született Prostějovban, Morvaországban (amely akkor az Osztrák Császárság része volt). Tanulmányait Lipcsében kezdte, majd Berlinben folytatta. Ebben az időben fő érdeklődési köre a matematika, fizika és a csillagászat volt. Doktori disszertációját a variációszámítás elméletéből írta (jelenleg a Bécsi Egyetemi Könyvtárban olvasható).

1884 és 1886 között filozófiát hallgatott Bécsben, Franz Brentanónál, akinek a Pszichológia empirikus álláspontból című munkája vezette Husserlt a tudati aktusok deskriptív pszichológiájához és ezen keresztül az ismeret fenomenológiai tisztázásához. Brentano gondolatainak hatásától indíttatva és a brentanoi filozófia'iskola' bizonyos alapgondolatait felhasználva írta meg habilitációs (tulajdonképpen a magyar nagydoktorihoz hasonló az egytemi doktori fokozat utáni) disszertációját, amely a Szám fogalmáról címet viselte. 1887-től egyetemi tanár lett. Halléban, Göttingában és Freiburgban is tanított, ez utóbbi helyen egész nyugalmazásáig (emeritálásáig). 1933-ban származása miatt az ő lehetőségei is beszűkültek. Még 1937-ben is új kéziratokon dolgozott.

Tanítványi köre rendkívül sokrétű és gazdag volt. Mind a klasszikus német egyetemi szféra, mind a huszadik századi tudományosság egyéb szféráinak képviselői tanítványai voltak (francia és amerikai filozófusok, társadalomtudósok). A 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Deskriptív pszichológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első könyv formában megjelent filozófiai munkája, amely a Szám fogalmáról című műre épül, és Az aritmetika filozófiája címet viseli, 1891-ben jelent meg. Ez a mű az aritmetika deskriptív pszichológiai leírásának szükségességéből indul ki, felmutatva többek között a definíciók és a formális levezetések elégtelenségét a szám fogalmának tisztázásakor, valamint azt, hogy bizonyos tudományos fogalmak milyen rejtett köznapi, ismeretelméleti és metafizikai előfeltevésekkel élnek érvelésükben. Régen megcáfolt állítás, hogy később Frege kritikája következtében látta volna be Husserl, hogy a matematikának és logikának pszichikus tevékenységként felfogott gondolkodási aktusokra való visszavezetése nem tudja e diszciplínákat megalapozni[1]. Mint az előbbiekből is látható, Husserl semmi ilyesmiről nem beszélt Az aritmetika filozófiájában. Komoly különbség van aközött, hogy 1) tisztázzuk a tudományos tevékenységnek a szemléletiséghez való viszonyát (vagyis, hogy milyen észleleti vonzatai vannak a tudományos fogalmaknak és állításoknak és hogy 2) az előbbit ez utóbbira redukáljuk (vagyis azt mondjuk, hogy a tudományos fogalmak egy szemléleti tevékenység produktumai).

Fenomenológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Husserl pszichologizmusa nem a külső és a belső érzék egymásból való levezethetőségének tételezésében van, hanem abban, hogy olyan absztrakt fogalmak, mint például a halmaz és sokaság eredete egyéb fogalmakra való tudati reflexióban lenne. Ez az a nézet, amelyet a Logikai vizsgálódásokban (1901 – a husserli fenomenológia egyik legfontosabb dokumentuma) revideál. Kitér arra, hogy az új 'deskriptív filozófia' először a logikai aktusok értelmének megvilágítását kell nyújtsa. Ilyen aktusokon keresztül megy végbe a fogalmak vagy az absztraktumok képzése. Husserl világosan kijelenti, hogy nem ezekre az aktusokra mint tárgyakra való reflexióban, hanem ezekben a tárgyakban magukban találjuk azt az absztrakciós alapzatot, amelynek nyomán egy magasabb rendű fogalmiság kifejezhető. Ezek a fogalmak pedig nem a külső észlelés tudati leképzései, hanem a külső észlelés által fundált aktusok. A tudati aktusok, mint az észlelés által fundált aktusok felfedezése a Logikai vizsgálódások egyik legfontosabb nóvuma. A fundáltság itt pedig nemcsak nem leképzési vagy képviszonyt jelent, hanem nem is egyszerűen „megalapozás”. A fundáló és a fundált fenomenológiai egységet alkotnak egymással. Ez teremti meg annak a lehetőségét, hogy a szemléleti és kategoriális szemléletek összefüggését és dinamikus viszonyát kifejtse és ezáltal saját szavaival élve "lefektesse minden eljövendő fenomenológia" alapelveit.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzetes megjegyzés

Edmund Husserl életében meglehetősen keveset publikált. Viszonylag hosszú életében mintegy 2500 oldalnyi szöveg jelent csak meg tőle nyomtatásban. Viszont szellemi hagyatéka 40 000 oldalt kitevő főleg a gabelsbergi típusú gyorsírással írott anyagot ölel fel. Husserl két okból kifolyólag halmozott fel ilyen mennyiségű írásos hagyatékot:

1. Megírt műveit nem mindig tartotta eléggé érettnek és kidolgozottnak, azokat sokszor vagy teljesen átírta vagy vagy a mű hosszát is kitevő, azoknál jóval nagyobb terjedelmű kiegészítésekkel látta el.

2. Írásban gondolkozott – vagyis rengeteg kézirata gondolatainak közvetlen lejegyzése nem megformázott, hanem továbbírandó, a személyes kutatásokat lejegyző, vagy egyszerűen: „kutatási kézirat” (Forschungsmanuskript).

Ennek feldolgozása és kiadása máig tart. Évtizedről évtizedre elhangzik, hogy ez a hagyaték még jó ideig feladatot fog adni a Husserl-kutatóknak. Ez az állítás még most is igaz, amikor a gyorsírott szövegek latin írásképre való átírása jórészt befejeződött.

Husserl műveinek kritikai kiadása 1950 óta folyik a leuveni Husserl Archívum ellenőrzése alatt. Jelenleg a 38 rendes (Husserliana) és a 8 úgynevezett segédkötetnél (Husserliana Materialien) tart. Ez a második világháború utáni német nyelvű filológia egyik legnagyobb vállalkozása.

A Husserliana-sorozat kötetei:

1. Cartesianische Meditationen und Pariser Vorträge. Hrsg. und eingeleitet von Stephan Strasser. Nachdruck der 2. verb. Auflage. 1991. xxii

2. Die Idee der Phänomenologie. Fünf Vorlesungen. Hrsg. und eingeleitet von Walter Biemel. Nachdruck der 2. erg. Auflage. 1973. xii + 94 pp.

3. Ideen zu einer reinen Phänomenologie und phänomenologischen Philosophie. Erstes Buch: Allgemeine Einführung in die reine Phänomenologie. In zwei Bänder. 1. Halbband: Text der 1.-3. Auflage; 2. Halbband: Ergänzende Texte (1912 – 1929). Neu hrsg. von Karl Schuhmann. Nachdruck. 1976. lvii + 706 pp.

4. Ideen zu einer reinen Phänomenologie und phänomenologischen Philosophie. Zweites Buch: Phänomenologische Untersuchungen zur Konstitution. Hrsg. von Marly Biemel. Nachdruck. 1991. xx + 426 pp.

5. Ideen zu einer reinen Phänomenologie und phänomenologischen Philosophie. Drittes Buch: Die Phänomenologie und die Fundamente der Wissenschaften. Hrsg. von Marly Biemel. Nachdruck. 1971. vi + 166 pp.

6. Die Krisis der europäischen Wissenschaften und die transzendentale Phänomenologie. Eine Einleitung in die phänomenologische Philosophie. Hrsg. von Walter Biemel. Nachdruck der 2. verb. Auflage. 1976. xii + 558 pp.

7. Erste Philosophie (1923/24). Erster Teil: Kritische Ideengeschichte. Hrsg. von Rudolf Boehm. 1956. xxxiv + 460 pp.

8. Erste Philosophie (1923/24). Zweiter Teil: Theorie der phänomenologischen Reduktion. Hrsg. von Rudolf Boehm. 1959. xlii + 592 pp.

9. Phänomenologische Psychologie. Vorlesungen Sommersemester 1925. Hrsg. von Walter Biemel. 2. verb. Auflage. 1968. xxvii + 650 pp

10. Zur Phänomenologie des inneren Zeitbewusstseins (1893-1917). Hrsg. von Rudolf Boehm. Nachdruck der 2. verb. Auflage. 1969. xliv + 484 pp.

11. Analysen zur passiven Synthesis. Aus Vorlesungs- und Forschungsmanuskripten (1918-1926). Hrsg. von Margot Fleischer. 1966. xxiv + 532 pp. 12. Philosophie der Arithmetik. Mit ergänzenden Texten (1890-1901). Hrsg. von Lothar Eley. 1970. xxxx + 586 pp.

13. Zur Phänomenologie der Intersubjektivität. Texte aus dem Nachlass. Erster Teil: 1905-1920. Hrsg. von Iso Kern. 1973. xlviii + 548 pp.

14. Zur Phänomenologie der Intersubjektivität. Texte aus dem Nachlass. Zweiter Teil: 1921-1928. Hrsg. von Iso Kern. 1973. xxxvi + 624 pp.

15. Zur Phänomenologie der Intersubjektivität. Texte aus dem Nachlass. Dritter Teil: 1929-1935. Hrsg. von Iso Kern. 1973. lxx + 742 pp.

16. Ding und Raum. Vorlesungen 1907. Hrsg. von Ulrich Claesges. 1973. xxviii + 432 pp.

17. Formale und transzendentale Logik. Versuch einer Kritik der logischen Vernunft. Mit ergänzenden Texten. Hrsg. von Paul Janssen. 1974. xlvi + 512 pp.

18. Logische Untersuchungen. Erster Band: Prolegomena zur reinen Logik. Text der 1. und 2. Auflage. Hrsg. von Elmar Holenstein. 1975. livi + 288 pp.

19. Logische Untersuchungen. Zweiter Band: Untersuchungen zur Phänomenologie und Theorie der Erkenntnis. Hrsg. von Ursula Panzer. 1984. 1024 pp. in zwei Bänden.

20. /1. Logische Untersuchungen. Ergänzungsband. Erster Teil. Entwürfe zur Umarbeitung der VI. Untersuchung und zur Vorrede für die Neuafulage der Logischen Untersuchungen (Sommer 1913). Hrsg. von Ullrich Melle. 2002, liv + 442 pp.

/2. Logische Untersuchungen. Ergänzungsband. Zweiter Teil. Texte für die Neufassung der VI. Untersuchung: Zur Phänomenologie des Ausdrucks und der Erkenntnis (1893/94 – 1921). Hrsg. von Ullrich Melle, 2005, LVI + 633 pp.

21. Studien zur Arithmetik und Geometrie. Texte aus dem Nachlass (1886-1901). Hrsg. von Ingeborg Strohmeyer. 1983. lxxii + 506 pp. 22. Aufsätze und Rezensionen (1890-1910). Hrsg. von Bernhard Rang. 1979. lviv + 486 pp.

23. Phantasie, Bildbewusstsein, Erinnerung. Zur Phänomenologie der anschaulichen Vergegenwärtigungen. Texte aus dem Nachlass (1898-1925). Hrsg. von Eduard Marbach. 1980. lxxx + 724 pp.

24. Einleitung in die Logik und Erkenntnistheorie. Vorlesungen 1906/07. Hrsg. von Ullrich Melle. 1984. lii + 554 pp.

25. Aufsätze und Vorträge (1911-1921). Hrsg. von Thomas Nenon und Hans Rainer Sepp. 1987. xxiv + 408 pp.

26. Vorlesungen über Bedeutungslehre. Sommersemester 1908. Hrsg. von Ursula Panzer. 1987. xxx + 270 pp.

27. Aufsätze und Vorträge (1922-1937). Hrsg. von Thomas Nenon und Hans Rainer Sepp. 1989. xxx + 334 pp.

28. Vorlesungen über Ethik und Wertlehre (1908-1914). Hrsg. von Ullrich Melle. 1988. xlx + 524 pp.

29. Die Krisis der europäischen Wissenschaften und die transzendentale Phänomenologie. Ergänzungsband. Texte aus dem Nachlass 1934-1937. Hrsg. von R.N. Smid. 1993. lxvi + 624 pp.

30. Logik und allgemeine Wissenschaftstheorie. Vorlesungen Wintersemester 1917/18. Mit ergänzenden Texten aus der ersten Fassung von 1910/11. Hrsg. von Ursula Panzer. 1996. lxii+ 556 pp.

31. Aktive Synthesen. Aus der Vorlesung "Transzendentale Logik" 1920/21. Ergänzungsband zu "Analysen zur passiven Synthesis". Hrsg. von Roland Breeur. 2000, xii + 144 pp.

32. Natur und Geist. Vorlesungen Sommersemester 1927. Hrsg. von Michael Weiler, 2001, lii + 368 pp

33. Die Bernauer Manuskripte über das Zeitbewusstsein (1917/18). Hrsg. von Rudolf Bernet und Dieter Lohmar. 2001, lii + 464 pp

34. Zur phänomenologischen Reduktion. Texte aus dem Nachlass (1926-1935). Hrsg. von Sebastian Luft, 2002, 712 pp

35. Einleitung in die Philosophie. Vorlesungen 1922/23. Hrsg. von Berndt Goossens, 2002, 816 pp.

36. Transzendentaler Idealismus. Texte aus dem Nachlass (1908-1921). Hrsg. von Robin D. Rollinger in Verbindung mit Rochus Sowa, 2003, xxxviii + 240 pp.

37. Einleitung in die Ethik. Vorlesungen Sommersemester 1920 und 1924. Hrsg. von Henning Peucker. 2004, xlv + 502 pp.

38. Wahrnehmung und Aufmerksamkeit. Texte aus dem Nachlass (1893-1912). Hrsg. von Thomas Vongehr und Regula Giuliani. 2004, lii + 550 pp

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Válogatott tanulmányai. Bp. Gondolat 1972.
  • A filozófia mint szigorú tudomány. Bp. Kossuth 1993.
  • Az európai tudományok válsága 1-2. Atlantisz Könyvkiadó Kft., 1998
  • Karteziánus elmélkedések. Bevezetés a fenomenológiába; Atlantisz Könyvkiadó Kft., 2000
  • Előadások az időről; Atlantisz Könyvkiadó Kft., 2001.
  • Logikai vizsgálódások, I. vizsgálódás. In: Passim, Pécs, 2002.
  • Logikai vizsgálódások, V. és VI. vizsgálódások (szemelvények), In: Husserl és a Logikai vizsgálódások; L'Harmattan, Budapest, 2009.
  • Szabadság és fenomenológia - Tanulmányok Husserlről és Heideggerről; L'Harmattan, Budapest, 2009.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más nyelveken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]