Pszichológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pszichológia vagy lélektan (az ógörög ψυχή [pszükhé] „lélek” és λογία [logía] „tudomány, ill. -valaminek a- tanulmányozása” szavakból) az emberi gondolkodással és viselkedéssel foglalkozó tudomány. A pszichológia születését a legtöbb pszichológiatörténeti könyv 1879-re datálja és Wilhelm Wundt (18321920) nevével kapcsolja össze. Az azóta eltelt idő során sokban formálódott a pszichológia: több egymás mellett létező elméleti irányzat született, megalakultak a főbb kutatási területek, és az alkalmazott területek száma is megemelkedett.

A pszichológiát napjainkban is sokan azonosítják a gyógyító szakmában foglalkoztatott pszichológusok tevékenységével. A pszichológia viszont nem kizárólagosan az emberek lelki jóllétével foglalkozó gyógyító tudomány, hanem az emberekre jellemző mindennemű folyamatok megértésére törekvő diszciplína is. A terápiás szakma csak egyetlen része annak, ahol a szakképzett pszichológus elhelyezkedhet. A pszichológia aktív kutatói szerepet vállal olyan kevésbé közismert területeken is, mint például a humanoid észlelés (látás, hallás, tapintás stb.) tanulmányozása, a tanulás és emlékezet törvényszerűségeinek feltárása, a nyelvelsajátítás folyamatának leírása, a matematikai gondolkodás megértése stb.

A pszichológiát legalább három szempont alapján lehet felosztani:

A pszichológia elméleti irányzatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pszichológia elméleti irányzatai: a behaviorizmus, a kognitív, a pszichoanalitikus valamint a fenomenológikus pszichológia.

Behaviorizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Inger/válasz pszichológia, melynek lényege, hogy a viselkedés, kondicionálás által alakul ki. Azaz a megfelelő ingerre a tanult válaszreakciót adjuk. Ezen pszichológiai paradigma John B. Watson nevéhez fűződik. A behavioristák szerint az introspekció (önmegfigyelés) nem kielégítő egy tézis, vagy elmélet megalapozásához, a hiteles válaszokat objektív külső szemlélők megfigyelései alapján kaphatjuk meg.

Legjelentősebb képviselői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pszichoanalízis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megalapítója Sigmund Freud (18561939). Elmélete szerint a represszió (elfojtás) által tudattalanná vált emlékek, motivációk nagy hatással vannak a személy viselkedésére. A tudattalan gondolatok, általában szexuális, vagy agresszív jellegűek.

Legkiemelkedőbb alakjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kognitív pszichológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elnevezés a latin cognitio (megismerés) elnevezésből ered. A kognitív pszichológia a mentális reprezentációkkal, a sémákkal a sztereotípiákkal, az észleléssel, az emlékezéssel, a gondolkodással és a figyelemmel foglalkozik. A kognitív pszichológia szerint csak mentális folyamatok tanulmányozásával érthetjük meg teljesen, hogy mit csinálnak az élőlények. A mentális folyamatokat objektíven vizsgáljuk, de mögöttes mentális folyamatok fogalmaiban kell értelmeznünk azokat.

Legfontosabb képviselői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fenomenológikus pszichológa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fenomenologikus nézőpont az egyéni, szubjektív tapasztalásra alapoz. Többek között az egyén világképét és önképét tanulmányozza. Humanisztikus pszichológiának is nevezik. Megalapítója Carl Rogers (19021987), aki főbb munkáiban az empátia és az önismeret egyéni és csoportos fejlesztésére dolgozott ki módszereket.

Gestaltpszichológia (Gestalt német szó, jelentése „alak”), németül Gestaltpsychologie, magyarul alaklélektan: a német pszichológiában a 20. század elején létrejövő irányzat, melynek alapgondolata, hogy az egész alak észlelete több a részek egyszerű összegénél, és az egész a részekhez képest elsődleges. Főként az észleléssel és az észlelési élmények ingermintázattól és élménytől függő szerveződésével foglalkozott. Vizsgálta a mozgásfelismerést, a méretmegítélést és a színek különböző megvilágításban való észlelését. Fő kérdése, hogy a szerveződés vajon a világban magában megy-e végbe, vagy az emberi elme hozza létre a rendezett észleletet.

A pszichológia kutatási alapterületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kutatási alapterület szerinti felosztás a pszichológia négy ágát foglalja magában. A négy ág az emberi működés négy legfontosabb területe szerint szerveződik: általános pszichológia, szociálpszichológia, személyiségpszichológia, fejlődéspszichológia. A négy ág közös jellemzője, hogy empirikus módszerrel dolgoznak, felhasználva több más természettudomány (például az élettan, a sejtbiológia, a neurobiológia, a biokémia, a matematikai statisztika stb.) eredményeit.

Pszichológiai kutatói központok Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pszichológia alkalmazott területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alkalmazott irányzatok szerinti felosztásban azok a területek jelennek meg, amik a kutatásokból nyert adatokat a gyakorlati munka során használják fel. Alkalmazott területek[1]:

  • Munkalélektan
  • Pedagógiai pszichológia
  • Klinikai pszichológia
  • Sportpszichológia
  • Művészet pszichológia
  • Kriminálpszichológia
  • Reklámpszichológia
  • Pásztorál pszichológia

Pszichológia és fenntarthatóság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természet pusztulásának megélése, ha annak oka emberi beavatkozás, vagy a környezetvédők által javasolt életmódváltoztatások, illetve a zöldek által megfogalmazott általános értékrendet érintő kritikája sok esetben erőteljes érzelmeket, ellenérzéseket kelt az emberi pszichében. Szakpszichológusok vizsgálják ennek a lelki jelenségnek a dinamikáját, melynek fázisai:

  • hitetlenség,
  • tagadás,
  • kettős élet.

E mellett környezeti kétségbeesés a félelem néhány speciális fajtáját jelenti, ezek: Félelem

  • a fájdalomtól
  • hogy morbidnak tűnünk
  • hogy butának tűnünk
  • a bűntudattól
  • hogy kellemetlenséget okozunk
  • hogy kiprovokáljuk a katasztrófát
  • hogy hazafiatlannak tűnünk
  • a vallásos kételkedéstől
  • hogy túl érzelmesnek tűnünk
  • a tehetetlenség érzésétől.[2][3]

Egy másik ökológiai jelentőségű ága a pszichológiának a Tim Kasser által vizsgált terület. Kasser az anyagiasság és a fogyasztás mintázatait vizsgálva jutott arra, hogy bizonyos embereknél az anyagiasság egy lelki hiányérzetet pótolni igyekvő próbálkozás, amely kudarcra van ítélve, ezért végtelen fogyasztásra ösztönöz. Ha viszont ezt nagy tömegben végezzük, akkor ennek környezeti terhei jelentősek.[4] [5] [6] Kapcsolódó terület a közgazdaságtan boldogságközgazdaságtan ága, amely a fogyasztás és boldogság érzet közötti összefüggéseket vizsgálja.[7]

Ha elfogadjuk az érvelést, hogy a jelen kor fenntarthatatlanságának egyik fontos összetevője a túlzott fogyasztás, akkor előtérbe kerül Max-Neef megközelítése amely különbséget tesz az emberi szükségletek és a szükségletek kielégítésének módjai között. Érvelésük szerint 9 alapvető emberi szükséglet van, amelyek globálisan és koronként azonosak, csak ezek kielégítési módja kultúránként és történelmi koronként más és más.[8] Ezek: létfenntartás, védelem, szeretet, megértés, részvétel, tétlenség, alkotás, énazonosság, szabadság. "A kulturális változások részben annak következményei, hogy az emberek elvetik szükségleteik kielégítésének hagyományos módját és helyettük újakat választanak. Minden szükségletet különféle módokon és változó színvonalon lehet kielégíteni." A környezetvédők sok javaslata a megszokotthoz képest más, alternatív szükséglet kielégítési módot ösztönöz (pl. valamely szükséglet energiaszegény módozatai, fogyasztás mentes nap, stb.). E szerint valamilyen szinten a szegények anyagiak hiányában is ki tudják elégíteni szükségleteiket. "Megélhetésüket tekintve szegény csoportok körében gyakran tapasztalható, hogy a szolidaritás és kölcsönös segítség növeli náluk a védettség, a részvétel és a szeretet érzését."[9]

Vitatott kérdések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd alternatív pszichológia.

A pszichológia és a normalitás fogalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pszichológia és projektív tesztek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pszichológia és az intelligencia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képzést indító felsőoktatási intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Atkinson et al. (1999). Pszichológia. Második, javított kiadás. Budapest, Osiris Kiadó

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pszichológia témájú médiaállományokat.

Szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar folyóiratok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. [1]: Atkinson, Hilgard: Pszichológia. Osiris Kiadó, 2005. ISBN: 9789633897133
  2. Joanna Macy A környezeti kétségbeesés feldolgozása
  3. Joanna Macy: Working through environmental despairangol nyelven
  4. Tim Kasser: Az anyagiasság súlyos áraA könyv adatai az OSZK katalógusában
  5. Tim Kasser: Az anyagiasság súlyos ára A könyv ismertetése a kiadó honlapján
  6. Tim Kasser: Idő és fogyasztás Cikk a Tudatos Vásárló lapban
  7. [2]
  8. Max-Neef, Manfred: Emberi léptékű gazdaság. Liget, 1994/12. 69-77.p.
  9. Albert József - Farkas János: Környezetszociológia Veszprém 1997